Demóna, Demóna, Demóna... az ízedre szomjazom én. De persze csak ha Angelina Jolie vagy. Bocsánat... elkalandoztam.

Szóval a Demóna sikere szinte kizárólag Jolietól függött. Jó-e, vagy rossz-e? Mert ha szanaszéjjel ripacskodja a szerepet, amin a film sikere múlik nagyjából 150%-ban, akkor ez a film is mehetett volna, a megannyi mostanában divatos, komor meseadaptáció után a kukába. Mert Jolie bár kétségkívül tud játszani, azért amíg a tutajos szájára meg egyéb jótulajdonságaira figyelt elsősorban a közönség többnyire nem erőltette meg magát. Így a negyven felé azonban már ő is érezheti, hogy jó lesz odatennie magát, ugyanis az Ándzseliná Show ennél remekebbül nem is sikeredhetett volna.

Ha leszámítjuk, hogy a létező legjobb meseadaptációval van dolgunk, ami képes volt egy alig félórányi történetet klasszul elmesélni úgy, hogy ezt tette a háttérben ármánykodó "gonosz" szemszögéből, még mindig legalább féltucat érven van, amiért inkább ezt a filmet nézd meg mint bármi mást, amiben Jolie feszített az elmúlt években. Először is a Demóna érdekes, kétségkívül helyenként belefut a közhelyes, szirupos elbeszélésbe, de csak hogy a következő pillanatban gyorsan szemen köpje mindezt. Értem ez alatt a bevált fordulatokat, amiken mégis tudott a film csavarni annyit, hogy végig fenntartsa az érdeklődést, hiszen Csipkerózsika történetével aztán meglehetősen tisztában vannak az emberek, aki ötvenszer nem hallotta két éves korában lefekvés előtt, annak bizony sanyarú gyermekkora lehetett.

A Demónának vannak rétegei. Kifordított mese, szürreális film, pszichoanalízis a női lélek rejtelmeiről, a szerelmi csalódásról, bánatról, teletömték allegóriával amit csak a felnőttek vesznek észre, míg a gyerekekre bizony ráhozhatja a frászt helyenként, pláne mivel a CGI kifejezetten groteszk lett. Sokan mondják, hogy hát ettől bizony láttak már jobb CGI-t, és hát ez bizony így is van, elképzelhető, hogy tényleg kevés pénz volt rá, - bár azért 180 milkából biztos tellett volna jobbra ha akarják - de mégis sikerült meglehetősen egyedi látványvilágot teremteni. Véleményem szerint nem véletlenül lett ilyen meseszerű a CGI szereplők megjelenítése, és nem először találkoznék azzal, hogy kevés pénzből valami frankót alkotnak a számítógépes szakemberek, hogy sugallják, ez itt most egy groteszk mese. Ráadásul ez kombót alkot a 3D-vel, simán el tudom képzelni, hogy egy 8-9 éves gyerek féljen ezen a történeten, főleg hogy a kezdeti színes, szagos vásznat idővel ellepik a komor tájképek, és a sötétben játszódó jelenetek.

A színészi játék Jolie részéről teljesen rendben van, egyedül egy helyen éreztem azt, hogy kicsit sokáig tartott a jelenet, és lassan önmaga paródiájává válik, de amiért mégsem az éppen az allegória, amit Jolie nem rég történt mellműtéte, és Demóna szárnyainak elvesztése között véltem felfedezni, hogy a színésznő régebben jelentkező, mániákus örökbefogadási lázát már meg se említsem. Nem lehet az véletlen, hogy Jolie erre a szerepre tökéletes választásnak bizonyult. Minden percében ott van a vásznon, még akkor is, ha éppen nincs - végiglubicolkja a másfél órát. Hasonlatossága a Disney eredeti Csipkerózsikájának gonoszához pedig ennél nem is lehetne tökéletesebb. Ha egy rajzfilmszereplő megelevenedik és lelép a vászonról, akkor Demóna ilyen. Bár a történetvezetés néhol döcögős - pl. amikor leitatják, elkábítják, szükségszerűen mondják is, és eljátsszák az éppen elmondott jelenetet -, de a többi szereplő bemutatása lehet ezt meg is kívánta.

Sharlto Copley-t egyáltalán nem értem miért erőltetik ennyire, a District 9 óta nem éreztem fájó hiányát, ebbe a moziba is bárkit el lehetne képzelni a helyére. Ahogy Elle Fanning szerepe is kimerül a: mosolygok, és engem mindenki szeret, mert Aurora/Csipkerózsika vagyok klisében. A percenkénti pálfordulásait végképp nem értettem, de végtére is ez egy mesefilm, és ott az ilyesmit illik tolerálni. Ráadásul itt a központi alak Jolie volt, az ő szemszögéből elmesélt történetben, az ő alakján kívül senki másnak nem olyan bonyolult a személyisége, hogy azt magyarázni kelljen. Sam Riley szolga szerepe például azért emelkedhet ki a többieké közül, mert ő Demóna élő lelkiismerete, akivel persze emiatt rendre csúnya dolgok történnek, és ez vezet el a következő felfedezéshez.

A Demónának van humora! Oké, ez lehet nem nagy dolog, de az utolsó amit vártam ettől a filmtől, az a humor. No nem mondom, hogy halálra röhögtem magam rajta, inkább az a nem várt irányból érkező fajta, amikor még azon is lehet nevetni hogy Jolie folyamatosan gonoszkodik egy csecsemővel. Talán a Gru-t lehetne hozzá hasonlítani, hiszen az is szegről végről arról szólt, hogy a szőrős szívű gonosz, valójában nem is annyira gonosz. Ehhez a humorhoz képest a három tündér infantilizmusa talán már sok is volt, de egész egyszerűen ők meg annyira eltúlozzák a szerepüket, hogy muszáj előbb utóbb rajtuk/velük nevetni.

A Demóna zenéje szívbemarkoló és gyönyörű, James Newton Howard megint kitett magáért, Lana Del Ray Once Upon a Dreamje pedig annyira megadja az egész történet baljós hangulatát, hogy nem lennék meglepve, ha majd beválasztanák egy Oscar esélyes betétdalnak.

Az egyetlen hibát mint fantasyban járatos emberke a következőben láttam: Demónának szarva van, még gyerekként, teljesen jóindulatúként és jószívűként is. Azonban ez egy kifejlett szarv mint amit visel később felnőttként. Márpedig a tündérek, ördögök evolúciója is egyfajta logikát követ, vagyis ha a termete nő, akkor a szarva is ezzel együtt növekszik az évek során. El nem tudom mondani mennyire zavarólag hatott az első tíz percben a csöppség Demóna fején a két ormótlan szarv. Ez senkinek nem szúrta a szemét a tesztvetítésen, ordít, hogy csak két kis szarvacska legyen egy gyermek fejbúbon!!! Ez mi ha nem a dilettantizmus mocsara? Ráadásul sokkal jobb lett volna, ha Demóna szép lassan veszti el a kellem és a báj jegyeit, és keményedik meg arccsontja, nő ki szarva ahogy a fájdalom, a bosszú, a harag, és a gyűlölet lassan teret nyer a lelkében, mintegy külsőleg érzékeltetve a belső deformálódást.

De ez már csupán szőrszálhasogatás, ugyanis véleményem szerint, így még tökéletesebb film lehetett volna belőle. Azonban mindezzel együtt keresve sem találhatsz jelenleg jobb mese adaptációt, ami elszórakoztat, és ugyanakkor elgondolkoztat, és az eljövendő felhozatalt tekintve ez hosszú ideig így is marad.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!