Jack papa második rendezése ez a film, melynek főszereplője is egyben. A mű nem vállal sokat, de azt tisztességesen teljesíti. Egy könnyed kis western filmecske, amin helyenként még nevethetünk is. És van benne pár egész tisztességes akciójelenet is. Akkor futottam össze vele, amikor még vadásztam a western filmeket. Ráadásul egyike azon alkotásoknak, melyeknek a végét mindig eggyel többször láttam mint az elejét, és ez... tudat alatt zavart. Ugyanis egy időben - amikor még csupán két csatorna volt az országban - azzal szívatta egymást az MTV1 meg az MTV2, hogy egész héten pocsék műsorokat adtak, kivéve szombat, vasárnap, és olyankor mindig el kellett dönteni mi az amit nézünk, és mi az amit videóra veszünk. Ráadásul az MTV2-őn háromnegyed órával hamarabb kezdődött a film, így az MTV1-en sugárzott film második felére át lehetett kapcsolni. No hát így került videokazettára az Irány délre! több mint húsz éve most már, és azóta se töröltem le.

Azt nem mondanám, hogy olyan tizenhetedjére ne találtam volna már benne unalmasabb részeket, de mindenképpen mellette szól, hogy bár egy időben sokat vetítették hazánkban, az utóbbi években sosem láttam felbukkanni, szóval még az is lehet valaki innét értesül a létezéséről.

A film azzal kezdődök, hogy Henry Lloyd Moon (Jack Nicholson) - bankrabló, ló és marhatolvaj, de valójában harmadosztályú, pitiáner bűnöző - épp átgázol a Rio Grandén és ott örül magának, mivel az USA és Mexikó közötti hallgatólagos egyezmény jóvoltából, aki átért a határon, azt már nem hozhatják vissza a rend őrei. Azonban Towfield sheriff helyettest (Christopher Lloyd) nem olyan fából faragták, akit egy ilyen paktum visszatartana, úgyhogy átgázolnak a folyón, és vasra verve hozzák vissza Longhorn városába, ahol másnap már fel is akasztják. Illetve csak akasztanák, ugyanis minthogy a polgárháború után járunk - ami mint tudjuk 1861-65 között zajlott - és kevés a férfi, létezik egy törvény, amivel bármely halálraítéltet megmenthet egy nő. Feltéve, ha hajlandó feleségül menni a bitanghoz.

A fiatal és üde Julia Tate (Mary Steenburgen) hajlandó is, amivel egy csapásra kiváltja az érte epekedő sheriff helyettes bosszúszomját. Csakhogy Juliának nem férj kell, hanem egy jómunkásember, aki éjt nappallá téve kibányássza a farmján található bányából az aranyat, mielőtt a vasút odaérne, és kisajátítaná a földet. És persze mondanom se kell, de Moon papa is csak az első adandó alkalmat lesi, mikor oldhatna kereket a házsártos asszony mellől, aki még azt se engedi meg, hogy leüljön a házban, főzve tálalja a csirkét - ugyanis úgy egészségesebb -, és urának a pajtában ágyaz meg. Ezért ez a találó cím, Henry minden áron Mexikóba akar szökni, mert ott végre ismét szabad lehet.

No persze ennél sokkal több lesz a film, és átalakul egy western környezetben játszódó romantikus komédiává, ahogy ez a két ember lassan megismeri, az őrületbe kergeti, majd megszereti egymást. És lehet ezért nem töröltem le soha, mert ezek miatt nagyon is szerethető filmecske. Tömve egy csomó jó beköpéssel, és jelenettel. Például amikor Henry oltogatja a hülye sheriff helyettest: "Bizony, ha te nem hozol vissza a határ túloldaláról, soha nem ismerem meg Juliát. Lényegében te mutattál be minket egymásnak!" Ez egy annyira szemét és ütős szöveg, hogy amikor hasonló helyzetbe kerültem nem győztem használni. Vagy: "Csillapodj le Towfield, a végén még összegyűröd a szerencsét hozó kendőmet!" De zseniális jelenet az is, amikor a menekülésben lévő Henryt ismét elfogják, és az asszony menti meg beteget mímelve, miszerint Henry csak orvosért szaladt - valójában épp előtte erőszakolta meg, mert ugye az asszony az ungibungit se akarta.

Szóval tetszik ahogy bevédik egymást - ami a családban történik, az a családban marad -, és bár Henry egy vadember, Julia lassan felfedezi az értékeit, és már nem csupán egy szerszámot lát benne. Ráadásul a főhősnő szűz is, úgyhogy a hitvesi ágy felszentelése is lassan a legnagyobb problémák egyikévé növi ki magát. Egyszerre kínos és hétköznapi jelenet, amikor átjönnek a szomszédasszonyok és a maguk ordenáré módján közlik Juliával, hogy ebben semmi jó nincs, és csak szorítsa össze a fogát, mivel ennek meg kell lennie, és közben gondoljon... a barack befőzésre. Henry meg kihallgatja és később kaján vigyorral megkérdi Juliától: Mit szólna ha eltennének egy kis barackot télire? Vagy amikor hecceli a nőt, hogy ezért olyan idegbeteg, mert nem látták el rendesen a baját, és különben is a szüzek szemében van valami zavaros, a fehérje nem egészen tiszta. A csaj meg viharlámpánál nézi, hogy tényleg olyan-e a szeme. Hogy arról már ne is beszéljek, amikor Henry kikötözi Juliát az ágyhoz, a nő meg ráordít, hogy meg ne próbálja. Mire Henry: "Tudod eddig eszembe se jutott, de most hogy így szóba hoztad... egész jó ötletnek tűnik."

Ebbe az idillbe rondít bele Henry régi bandája, akik kiszimatolják, hogy valamit titkol a házaspár, és végül Henrynek választania kell a régi élete, meg a felesége, és a jövője között. No persze az se mellékes, hogy időközben valóban találnak aranyat, meg hogy éppen csak ki tudnak menekülni a kontár módra aládúcolt bányából, és rájönnek mennyire fontosak egymásnak. Külön vicces, hogy mindegyik vasút által elüldözött család talán valamit a földjében, Julia egyik szomszédja például olajat. És Juliának is választani kell a hőn áhított Philadelphia, és Mexikó közt.

Mielőtt még elmesélném a film mind a 105 percét, gyorsan rátérek arra, hogy micsoda sztárparádéval találkozhatunk ebben a filmben - persze itt még egyikük sem volt sztár. A húzó név egyedül Nicholson volt, de éles szemmel válogatta be maga mellé Llyodot, akivel a Száll a Kakukk fészkére forgatásán találkozott, és Danny de Vitot, akivel pedig gyermekkori jó barátok. A filmben feltűnik még Richard Bradford, Ed Begley Jr., John Belushi és Veronica Cartwright - Nyolcadik utas a halál - is, utóbbi kettőnek szintén ez volt az első filmes alakításuk.

Nicholson eredetileg egy komoly westernt akart forgatni, de '78-ban már senki nem akart erre pénzt adni. A film munkálatai elég korán 1971-ben kezdődtek, és ekkor még Nicholson egyáltalán nem tartotta jó ötletnek, hogy ő legyen a főszereplője is egy olyan filmnek, amit elsősorban rendezni akar. Aztán szép lassan a komoly western témát elhagyta, ahogy United Artistból is Paramount lett, az eredetileg női főszerepre szánt Jane Fondából pedig Steenburgen, mert úgy hasonlít Bambira. Bambi ekkor már nagyon maga alatt volt, mert folyton alul maradt a nagy mellű szőkékkel szemben. Ekkoriban pincérnőként dolgozott, és várt a kitörési lehetőségre. Nicholson csupán tíz percre hívta be meghallgatásra, de végül két óra lett belőle, és így beindulhatott a karrierje. Lloyd is itt figyelt fel rá, és mivel Jack meghiúsította, hogy feleségül vegye a nőt, hát a Vissza a Jövőbe harmadik részében abszolválta mindezt - ami ugye szintén egy western környezetben játszódó vígjáték.

Belushi egy életre összerúgta a port Nicholsonnal, amiért az folyton a producernek, Harry Gittesnek adott igazat, amikor ötletivel előállt. Ez nyilván jobban érthető, ha tudjuk, hogy Nicholson és Gittes ekkor már ezer éve barátok voltak. Ugyan Jack ki szerette volna használni a feltörekvő komikusban rejlő potenciált, a szerepét mégsem akarta túlságosan kibővíteni - Belushi a sheriff második helyettesét alakítja -, így a viták eredménye az lett, hogy a komikus végül alig látható a filmben. Ekkortájt a Saturday Night Live-ban lépett fel, így külön groteszk, hogy szinte csak neki nem jutott egyetlen humoros mondat sem.

A film zenéje szintén egész jó, nem az a tipikus westernzene, de a harmonika és zongora megteremti az üresség, a kopárság, a kietlenség hangulatát, amikor tényleg nem volt még lószar sem Texasban. A nyitány és a film zárása is ügyes operatőri húzás, ahogy egy messzi pontot mutat, ami közeledik, és aztán látjuk, hogy Henryt üldözi a fél városi különítmény. Majd pedig a végén ugyanez inverzben, ahogy az asszonnyal elindulnak új életet kezdeni Mexikóban. Természetesen a film megbukott a kritikusok előtt és a kasszáknál is, Nicholsonnak pedig jó tizenkét évre elvette kedvét, hogy rendezőként tetszelegjen.

Nem maradhat ki a zseniális magyar szinkron sem, vétek lenne ezt a filmet máshogy nézni - hacsak nem azért, mivel javították fel anno, mert lefogadom, hogy az eredeti szöveg nem ennyire jó. Tordy Géza remekül illik ehhez a vadember karakterhez, a többiek hangjaként pedig Spilák Klára, Trokán Péter, Kerekes József, Juhász Jácint, Csuja Imre, Slemeczi Roland teljesít átlagon felül.

Mit is mondhatnék a  végére? Ha valami nagyon mély mondanivaló iránt érdeklődsz, nem ez a film fogja megadni neked, ha viszont a szórakozást keresed, akkor ez a könnyed, üde filmecske kellemes kikapcsolódást fog nyújtani bármelyik estédre. Sőt ha utálod a westerneket, akkor ez egy lehetséges alternatíva, hogy most megszeresd őket, szerintem egy esélyt mindenképp megérdemel.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!