Egy film akár több rendezőt is elfogyaszthat a magvalósulás során, a kibukott alkotók elképzelései pedig már személyüknél fogva megmozgatják a fantáziánkat. Mi lett volna például, ha az Alien 4-et az eredetileg kiszemelt Danny Boyle készíti el? Vagy ott van az amúgy tisztes sikert aratott Legenda vagyok, amit Ridley Scott rendezett volna Schwarzeneggerrel a főszerepben. Természetes, hogy összeszorul a filmrajongó gyomra, hisz a szóban forgó személyek feltehetően többet hoznak ki a lehetőséget bőséggel tartalmazó alapokból egy gyorsan múló szezonslágernél, ami végül az utóbbiból lett. A Marvel legújabb attrakciója, A Hangya első blikkre egy újabb klasszikus példa, amikor az ambiciózus rendezőt az utolsó pillanatban kirúgják, hogy a helyére olyasvalakit ültessenek, aki azt teszi, amit a stúdió elvár tőle. Se többet, se kevesebbet.

Edgar Wright, a Cornetto-trilógia közkedvelt rendezője egy évtizednyi munkát fordított rá, hogy a Marvel képregényét filmre vigye. Amikor a szuperhősök nagyüzemben kezdték elárasztani a mozikat, még mindig arról győzködte az illetékeseket, hogy egy hangyaemberről szóló történet nem csak egy rossz vicc lehet. A Hangyát még 1962-ben találta ki Stan Lee, Larry Lieber és Jack Kirby, a figura pedig azóta több formában is alakot öltött. Az első, aki magára húzta a viselőjét összezsugorító hacukát Hank Pym volt, akit a filmben Michael Douglas játszik. Az ő sorsa elég sötéten alakult a képregényben, súlyos személyiségtorzuláson esett át, ezért Wright úgy döntött, hogy inkább tanítványát helyezik a történet középpontjába. Scott Lang (Paul Rudd) egy frissen szabadult tolvaj, aki szeretne jó útra térni, de, hogy láthassa a lányát, újra betörésre adja a fejét. Így szerzi meg Hank Pym ruháját, a találmányát régóta gondosan rejtegető tudós pedig ráveszi, hogy segítsen neki megakadályozni, hogy a forradalmi technika rossz kezekbe kerüljön.

Az internet áldásaként bár napi szinten értesülünk arról, hogyan alakulnak a készülő filmek, az, hogy miért kellett Edgar Wrightot meneszteni, teljesen sose lett tisztázva. Az ügyben megszólalók nyilatkozataiból az egyértelműen kiderült, hogy Wright és Joe Cornish forgatókönyvéért kezdetben mindenki odáig volt. A netre is kikerült tesztvideó, melyben a Hangya méretváltoztató képességeit használva elbánik néhány őrrel, lenyűgözte a közönséget. Hol lehetett akkor a probléma? Nos, a Marvel, mint közismert, univerzumot épít, amibe illeszkednie kell minden hősének. A rendező bárhová is akarta eljuttatni A Hangyát, az nem egyezett azzal a hosszútávú elképzeléssel, amit a stúdió dédelgetett. Miután kiborult a bili, a közvélemény érthető módon a félreállított Edgar Wright mellé állt. Még a Bosszúállók rendezője, Joss Whedon is kifejezte a maga módján szolidaritását. 

A Marvelnél a balhé közepette is minden erejükkel azon voltak a producerek, hogy tartsák a jó előre kijelölt bemutatót. A címszerepre kiválasztott Paul Rudd gyorsan felhívta barátját, Adam Mckayt, akivel még az Anchormanben dolgozott együtt, hogy írják át közösen a forgatókönyvet. Az általuk felvázolt új irány tetszett a stúdiónak és bár McKayt a felhördült rajongók is szívesen látták volna a rendezői székben, az extrém munkatempó nem neki való volt, ezért Peyton Reednek jutott a megtiszteltetés, aki eddig csak felejthető vígjátékokat készített. A produkció hiába került sínre, végig érezhető volt, hogy a többség fenntartásokkal kezeli. Az tény, hogy Edgar Wright távozásával búcsút mondhattunk annak, hogy a szuperhős-filmekkel rendesen túlpakolt futószalagról valami különleges kerüljön le. Nem egy kritikus fel is hánytorgatta A Hangyának, hogy nem több a Marvel újabb biztonsági játékánál, viszont azt kihagyták, hogy mennyire szórakoztató.

A képregény-filmek egyre több műfajt olvasztanak be magukba. Az Amerika Kapitány: A tél katonája például a ’70-es évek politikai thrillereiből merített, A Hangya pedig az Ocean's Eleven-féle rablós filmek sémájára fűzte fel történetét, ami szintén nagyszerű elgondolásnak bizonyult. Peyton Reed alkotását azoknak is lehet ajánlani, akiknek már kissé csömörük van a szokásos szuperhős-történetekből. A Marvel világára tett utalások megértéséhez igaz nem árt az előzmények ismerete, de a film nélkülük is tökéletesen élvezhető. Az első órában a történet teljesen nélkülözi a szuperhős-akciót, mikor pedig Scott kipróbálja a ruhát, az inkább idézi a Drágám, a kölykök összementek! című szépemlékű Disney-vígjátékot, mint egy tipikus képregény-filmet. A Hangya tele van humorral, tulajdonképpen a legviccesebb a Marvel stúdió eddigi produkciói közül beleértve az enyhén túllihegett A galaxis őrzőit is. Peyton Reed meglehet nem rendelkezik olyan egyedi látásmóddal, mint Edgar Wright, de a poénok időzítéséhez ő is remekül ért. A forgatás hektikus körülményeit is figyelembe véve nem csupán korrekt, hanem elismerésre méltó munkát végzett.        

Úgy volt, hogy a történet egy nagy akcióval indul, de a Bondos nyitány sehogy se illet a film egészébe, ezért kivágták. Az 1989-ben játszódó kezdőjelenet egyetlen érdekes pontja így, hogy Michael Douglast majdnem hihetően sikerült visszafiatalítani harminc évet. Az, hogy feltűnik Carter ügynök és Stark papa, semmit se tesz hozzá a sztorihoz. Már majdnem azt hittem, hogy A Hangya pontosan az a se íze-se bűze termék lesz, amitől Wright távozása után tartani lehetett, amikor feltűnt a főszereplő Paul Rudd. Már leszerződtetésekor világos volt, hogy humorából, természetes könnyedségéből a film rengeteget profitálhat, de, hogy ennyire jól kihasználják, azt nem is reméltem. Rudd ugyanaz A Hangyának, mint Robert Downey Jr. a Vasembernek. Személyiségük meghatározza az egész filmet, ám míg Downey Jr. mellett alig jut más szóhoz, addig A Hangyában a mellékszereplők is kapnak óriási poénokat. Közülük is kiemelkedik a Rudd legjobb haverját játszó Michael Pena, aki síkegyszerű szerepét annyira fergetegesen és szerethetően adja elő, hogy az ember azon nyomban a cimborájává fogadná.         

A Lostból ismerős Evangeline Lilly Hank Pym durcás lányának szerepében kezdetben nem találja a helyét. Ezért nem hibáztatható teljesen, ugyanis a film drámai fogaskerekei elég nehézkesen és rozsdásan gördülnek előre. A lerágott utálom a papámat-szállal Michael Douglas se tud mit kezdeni. A színész, aki saját elmondása szerint azért vállalt szerepet a filmben, hogy Edgar Wrighttal dolgozhasson, amúgy is mintha végig unatkozna. Vele ellentétben Lilly legalább idővel feloldódik, ahogy az apai szálak is egyre érdekesebben hálózzák be a történetet. A Paul Rudd alakította Scott Langet az motiválja, hogy lánya ne csalódjon benne, a főgonoszt pedig az apa-komplexusa vezérli szélsőséges tettekre. Darren Cross (Corey Stoll) egykori mentorának, Hank Pymnek szeretne minden áron bizonyítani, és, ha már az elismerését nem tudta megszerezni, hát bemutat neki azzal, hogy kiárusítja az életművét. A Marvel-filmek gonoszai többnyire nem valami izgalmasak, és túl sok teret Corey Stoll se kap a kibontakozásra, figurájának kiszámíthatatlan érzelmi labilitása mégis fenyegetőbbé teszi átlagos gazfickó társainál.

Lehet szidni az eredetiséget nem különösebben díjazó Marvel-gépezetet, mely kiköpte magából Edgar Wrightot, de, hogy olajozottan működik, az egyszer fix. A második fázis, aminek záró darabjaként A Hangya a mozikba került, magabiztosabban szállítja a könnyen megkedvelhető hősöket és a látványos akciókat, mint az első. A felállított szabályok ugyanakkor vaskalapos szigort diktálnak. Peyton Reed filmjének is csak annyi különcség volt megengedett, ami megkülönböztethette a moziverzum többi tagjától. Ez szerencsére nem zár ki némi öniróniát. A gyerekszobában megrendezett végső összecsapásban egymást érik a szellemes ötletek. A miniatűr szereplők számára epikus zúzás egy nézőpontváltással egy rövid pillanatra szánt szándékkal röhejes játékdobálózássá kicsinyül. A Hangya nagy erénye, hogy pontosan tudja, mennyire kell komolyan vennie magát. A folytatás természetesen elkerülhetetlen, ezt már a hagyománnyá vált stáblista alatti jelenetek előtt nyilvánvalóvá teszik. Gondolom nem árulok el vele nagy titkot, hogy a Marvel kis nagy hőse jó úton van afelé, hogy csatlakozzon a Bosszúállókhoz. Aki vevő Paul Rudd humorára, az akár új kedvencet is avathat a csapatból a személyében.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!