Még mindig: Bal oldal! Öt év, ennyit kellett várni, hogy az MCU-ban megérintsen a sok filmből ismét egy. A Vasember után a Kapitány szállította a második kiemelkedő filmet ami valami egészen különlegest, egészen elfeledett izgalmat csempészett vissza a moziba, amit olyan régóta hiányoltam. Egy hét múlva MCU - Endgame, az elmúlt 11 év terméséből szemezgetünk addig.

Ritkán csinálok ilyet, de mentségemre szóljon, ritkán is érzek így. Mármint, hogy közel száz százalékban nem értek egyet tanult kollégám kritikájával, melyet itt olvashattok. Egészen pontosan egyetlen mondatával értek egyet, amit az adott helyen jelezni is fogok. Tudom, hogy ma más kritikának kellett volna jönnie, de annyira friss az élmény, hogy egész egyszerűen muszáj volt megírjam ezt... mert van... amit... MUSZÁJ!

Az elmúlt órák során sokat rágódtam, emésztettem a látottakat, és tegnap még afelé hajlottam, hogy ez a film egyenértékű a Vasemberrel, - melynek ismertetőjét ha elolvassátok, akkor rögtön világossá válik, hogy a szívemnek legkedvesebb Marvel filmről beszélek -, de ha őszinte akarok lenni magamhoz, és elnyomom a fanboyság kicsit sem lebecsülendő szubjektivitását, akkor azt a kijelentést kell tegyem, hogy jelenleg EZ a létező legjobb Marvel film.

Egész egyszerűen arról van szó, hogy a Marvelnél befejezték a hülyéskedést, és odabasztak rendesen, amúgy Dark Knightosan, méghozzá elkerülve azt, hogy egy pillanatra is eszünkbe jusson Batman, vagy akár egy mákszemnyi patetikusság. Tetszik, nem tetszik, a Képregényfilmek felnőttek... legalábbis a Marvel ezzel a filmjével mindenképpen. Nem is olyan rég még azon keseregtem a Vasember 3 kapcsán, hogy szép, szép, de inkább csak visszafejlődött az első részhez képest, azután a Thor második részénél már megcsillant valami, de ez a film... ez... ez... erre nincsenek szavak. Egy csiszolt ékkő. A Marvel esszenciája annyira tökéletes, és mondom mindezt úgy, hogy a Bosszúállókkal engem korántsem sikerült annyira lenyűgözni, mint másik tanult kollégámat.

Úgyhogy tudnak. Tudnak hova fejlődni a képregényfilmek, és ez azt is jelzi, ha maradnak ezen az úton, akkor az érdeklődés tényleg nem fog irántuk lanyhulni se 2028-ig, se semeddig amíg mozgókép és ötlet létezik és ilyen szinten kiegészítik egymást. Meg van az, ami annyira hiányzott a Vasember 3-ból, de még a Thor 2-ből is. Meg van a szív, a lélek, hogy a film már ne csupán halhatatlan szuperhősök pofozkodását mutassa, - akikről úgyis tudod, hogy az utolsó pillanatban lenyomják a stop gombot - hanem, hogy bevonjanak magukkal, hogy VALÓBAN érdekessé tegyék számodra a filmet.

A Warnernél jelenleg azt se tudják köpjenek-e vagy nyeljenek, a Marvel meg egy ilyennel nyitja a nyári blockbuster szezont. És pont az a hőse viszi végbe ezt a bravúrt, aki az első részben olyan sótlan és jellegtelen volt, hogy még külföldön is csak egylemezes DVD-t jelentettek meg kalandjaiból.

Igazából mi már egy olyan korban élünk, ahol ha csak nem ezt választjuk hivatásul, a büdös életben nem tudjuk meg milyen érzés katonának lenni, szar ágyon aludni, reggel hatkor kelni, körbefutni a laktanyát, akkor takarodni aludni, amikor leoltják a villanyt, és imádkozni egy lövészárokban, nehogy a mi fejünket loccsantsa szét a következő skuló. De a céltalanságot, azt, hogy nem kellünk senkinek, hogy nincs igazi családunk, nem tartozunk sehova igenis átérezhetjük, megélhetjük akár nap mint nap. És ugyanúgy leszarják majd a munkahelyünkön, ahogy teszik azt Steve Rogerssel is a SHIELD-nél.

Shit happens. Mit lehet ilyenkor csinálni? Esetleg el kell menni múzeumot látogatni, csapni a szelet a szomszédcsajnak, és futni pár kört a Washington emlékmű körül. De ha kiderül, hogy valami már régóta nem kóser a cégnél, azért az sem árt, ha nem éppen háttal ülünk az ajtónak. Ez a film is a New York-i események után játszódik, de nagyon okosan nem utalgat a kelleténél többet, nincsenek flashbackek - a néző nem hülye, tulajdonképpen egy mozis sorozatot néz, és ha esetleg nem tudná, majd leveszi a Bosszúállók DVD-t a polcáról emlékeket idézni, mert ugye azt természetesen beszerezte - még főcím sincs, ami elkülönítené ezt a filmet egy végtelen folyamtól, amiből Marvel történeteket halászhatunk ki kedvünkre. Egy nagyon jó bevezető után máris kapunk egy pöpec akciót, és hinni nem akartam a fülemnek. Nem német? Nem orosz? Nem arab? Hanem francia terroristák ellen!? Mikor is lehetett ilyet látni... segítek, amerikai filmben nem nagyon.

És ez a faktor csak egyre emelkedik a filmben a brutális végkifejletig, ami az utóbbi idők leglátványosabb hattyú dala, mintha modern klipperek égi csatáját látnánk. Szinte ahhoz hasonlatos vízió, mint ami egy-két animében szokott csak felbukkanni. Repülő erődök légi, halálos balettja. És a legdurvább, hogy ezt leszámítva, szinte alig találni CGI-t a filmben, ellenben bevált, oldschool, és követhető verekedések, akciók láthatók egész végig, ahogy azt kell. Legyen szó a Nick Fury ellen végbemenő torokszorító csapdáról. Vagy a liftes jelenet suspenset bőven magában rejtő verekedéséről, mely megidézi a szebb napokat látott Die Hard széria legjobb pillanatait.

A paranoia pedig, hogy nem bízhatsz senkiben, öt perc alatt megtalálnak, és megsérülhetsz, akkor is ha TE történetesen egy szuperhős vagy, csak minderre rátesz egy lapáttal. Félóra telt el a filmből, és máris leiskolázta az utóbbi tíz év akciófilmjeit, képregényfilmjeit, és még talán a Mission Impossible kémkedős macska-egér harcát is.

Mindez persze nem lenne ennyire zseniális, ha Chris Evans nem nőtt volna fel a feladathoz. Ez a fiú kibaszottul szerethető lett. A legnagyobb baklövésnek találtam, amikor először hallottam róla, mert egyrészt akkor még totál ismeretlen volt, ráadásul eljátszotta Fáklyát, minek elpazarolni vele egy újabb szuperhőst? És ezt a mormogásom szegről végről alátámasztotta eddigi tevékenységével. De amit most láttam tőle, az nem csak abban erősített meg, hogy eggyé vált a karakterével, de abban is, hogy EZ talán bárkivel megtörténhet a közeljövőben ha keményen odateszi magát, és akkor bizony meginog Robert Downey Jr. lassan Jack Sparrowhoz hasonlatosan modorossá, hovatovább unalmassá váló pozőrködése.

Képes voltam szorítani ezért a srácért, átéreztem magányát, elesettségét, fájdalmát, keserűségét, és még azt a jelenetet sem találtam nevetségesnek, amikor bement a kilencven éves, haldokló feleségéhez. Éppen ellenkezőleg, tragikusnak, borzasztónak, szörnyűnek és szívszorítónak láttam.

És azt se gondoltam volna, hogy a szintén két filmben csak szemnek tetszetős kellékként megmutatott, dögunalmas Fekete Özvegy karakterét ennyire el tudják mélyíteni. Végre volt értelme, hogy behozták a filmbe, és ahogy Lisztes kolléga is fogalmazott, élő, lélegező, karakter, akinek gondjai vannak, aki sír, aki vérzik ha megütik, és aki nagyon is emberi végre a tuncsiorrú Scarlett Johansson megformálásban, aki lehet eddig csak azért nem árult el magáról semmit, mert nem hagytak neki időt, vagy senki nem vette a fáradtságot, hogy meglássa benne a nőt. Mennyire jó volt már az a párbeszéd a kocsiban? Egyszerre természetes, hétköznapi, emberi. Azt gondoltam Scarlett csak be akarja bizonyítani a világnak még szülés előtt mennyire jó nő, nem kell bizonyítanod semmit, mert az is vagy! Hát még ha igaz a szóbeszéd, hogy Evanssal együtt írták a párbeszédeiket!

A mellékszereplők mindegyike a helyén van, Falcon az eddigi legjobb sidekick - cseppet sem olyan sótlan, vagy idegesítő mint Rhodes -, ráadásul még érdekes is a karaktere ezekkel a repülő szárnyakkal, és bevonása az ügybe is logikus. Jackson ugyanolyan magának való mint eddig, - látja a jót, de teszi a rosszat - elvei s tettei több mint megkérdőjelezhetőek. Ráadásul egy spoilernek hála velem valóban elhitette a film, hogy karaktere meghalhat. Robert Redford pedig telitalálat az egész hátterében megbúvó kifinomult, de ugyanakkor romlott cézárként. Nagyon féltem a nagy öreg szerepeltetésétől, azt hittem legalább olyan rosszul sül el, mint Gibson felbukkanása a Machetében. A tél katonája pedig a legkúlabb főgonosz Loki óta, bár alig szól pár mondatot, mégis az egész karakter nagyon egyben van. Van valaki, aki nem cicózik, aki jön, üt, vág, és nem menekülsz előle. Akinek odadobhatod a vibránium pajzsodat, pusztakézzel megállítja és küldi vissza.

Az apróbb szerepekben pedig felbukkan ismét Stan Lee, Cobie Smulders, Hayley Atwell, de Gary Shandling is iszonyat vicces abban a fél percben, amikor látható, és ha valaki nem tudná, ebben a filmben még Wendy Hoopes is szerepel - ő adta Mona Sax hangját a Max Payne 2-ben. Márpedig egy olyan film, amiben ő is benne van, csak tökéletes lehet.

Szerintem nem igaz, hogy a filmben ne lettek volna poénok. Sőt talán most találták el igazán a Marvelnél mennyi elég a levesbe, hogy túl ne sózzák. Megtalálták a hangjukat, a stílusukat, hogy végre nem kacsintgatnak kifelé "ez amúgy csak egy képregényfilm ám, ugye tudjátok". És ahol humort kapunk ott sem azt, hogy kiröhögik a saját hősüket, akit nem lehet komolyan venni. Mert ha valamit Amerika Kapitány ezúttal bebizonyított, hogy nagyon is komolyan lehet őt venni. És neki ez áll jól. Lehet ehhez kellett egy vadi új szerkó is. A Bosszúállókban miért nem ezt viselte már????

A habot a tortára pedig az teszi fel, hogy ezt a filmet, egy ismeretlen testvérpár forgatta le, akiket tévésorozatok mellől rángatott el a Marvel, és a legismertebb alkotásuk, az Én, a nő, és plusz egy fő volt. Komolyan ha te a Marvel fejese lennél, ebből azt vonnád le, hogy ők lesznek alkalmasak a feladatra? Ugye, hogy nem. Anthony és Joe Russo azonban nyilván úgy voltak vele, itt a nagy lehetőség, majd most megmutatják hogy is kell ezt csinálni... és megmutatták. Hát így.

És ez a zeneszerző is, Henry Jackman? Ki a túró ez, három éve van a szakmában és ilyenekhez írt zenét, mint Gulliver utazásai, meg Abraham Lincoln, a vámpírvadász? Nos, ezentúl nem ilyen filmeknek fog abban is biztos vagyok, mert ugyan nem tolakodtak előtérbe a motívumai, de mégis hat órája a szerzeményét hallgatom és nem tudok betelni vele. Végtelenül stílusos film tehát a Tél katonája, ez még a stáblista letisztultságában is meglátszódik és ha mélyen a szívembe nézek, a Vasember végénél kilóg a lóláb, ott rezeg a léc, de a Tél katonájánál minden a helyén van. Ez kérem egy tökéletes film az első perctől az utolsóig. 2014 első igazi MOZIÉLMÉNYE.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!