A Fantasztikus Négyes tíz évvel ezelőtti darabja mindig kettős érzéseket vált ki bennem. Egyrészt nem tartom sokra, mert mihelyst megnézem alig emlékszem rá. Másrészt nem tudok rá haragudni, mert minden hibája ellenére se mondanám rossz filmnek. Legalábbis nem olyan rossznak, mint a Pókember 3, vagy az X-men 3. Mindig oda lyukadok ki, hogy amit vállal, azt derekasan hozza, kellemes kikapcsolódást nyújt másfél óra erejéig, aztán ugyanilyen gyorsan el is felejted, és egy év múlva megint meg lehet nézni. És ugyan mi más lenne jobb ürügy erre, mint a jelenleg mozikban fáklya sebességgel égő reboot?

A képregényhősök reneszánsza immáron tizenöt éve tart. Miután a 90-es évek marháskodásait félredobván, komorabb és erőszakosabb filmek lepték el az ezüst vásznat, a Fantasztikus Négyes frissessége úgy hatott nagyjából mint egy tüske a köröm alatt. Apró volt, de érzékelhető. Nem tudott, de nem is akart a nagyok babérjaira törni. Egy pillanatig nem próbálja magát komolyan venni, ahogy azt a Pókember 2, vagy az X-men 1-2 tette. Hiányzott belőle az ál-intellektuális attitűd, ellenben hihetetlenül vicces, és szuperkúl volt, a hősök szórják az idézhető egysorosokat, és elképesztő mennyiségű vizuális effektust pakoltak a filmbe, egészen pontosan 900 darabot. Ezek többsége mai napig élvezhető.

2005-ben ez volt a harmadik szuperhős film, az Elektra, és a Batman: Kezdődik után. Utóbbinak még korántsem akkora a hatása. Az emberek éppen azon vitatkoznak, Nolan félre vagy éppen újraértelmezte Batman karakterét. Ez a film éppen a holt időszakban jött, amikor a hülyéskedés, a könnyebb elemek még megbocsáthatók. A filmről egyébiránt képtelenség részletesen beszélni. Ennek kapcsán nem is hívnám fel a figyelmet a spoilerezésre, mert lényegében elképzelhetetlen, hogy bármilyen titokról is lerántsam a leplet.

A történet lényegében egy mondatban elmesélhető: öt ember egy kísérlet folyamán különleges képességekhez jut, egyikük gonosszá válik, akit a film végén a másik négy jól helyben hagy. Ennyi. Zéró! A legérdekesebb az egészben, ahogy mindegyik hős másképp birkózik meg a hirtelen jött erejével. Ugyan miről lehetne itt szaporítani a szót? Azonban! A Fantasztikus Négyes tipikusan az a film, aminek az elkészülte nagyon is érdekes, és izgalmas. Lássuk hát!

A kezdetek -

Ez volt az a képregény amely beindította az ezüstkorszakot. A Marvel ekkor kezdett kinőni a számtalan nevenincs kiadó közül, és hamarosan már komoly vetélytársat jelentett a DC-nek. 1961. novemberében jelenik meg az első szám az író Stan - The Man - Lee, és a rajzoló Jack - King - Kirby hathatós együttműködésének köszönhetően. Jól lehet bennfentes rajongók állítása szerint a négyes inkább Kirby elképzelései alapján formálódott, és Lee inkább a történetért volt felelős. Az igazságot sosem tudjuk már meg mivel Kirby 1994-ben meghalt, Lee pedig egyetlen interjújában sem állítja azt, hogy egyedül ő találta volna ki a karaktereket.

Az ezüst kor hősei alapjaiban különböznek az aranykor elpusztíthatatlan szuper embereitől - lásd Superman, Amerika Kapitány -, hétköznapi emberek, akik bár bizonyos téren kiemelkednek valamiben, de egy véletlennek köszönhetően tesznek szert erejükre, mely sokszor hátráltatja is őket, de miután rácsodálkoznak, és megtanulják kezelni, többségük a jóra használja. Legtöbbjük komplex, naturalista ábrázolásmóddal bír, valamint fejlődnek a különböző számok során - pl. Pókember felnő, megházasodik. Belső vívódásuk kifejezetten emberivé varázsolta őket a szuperhős köntös alatt is. A Fantasztikus Négyes forradalmi megközelítése robbantott az olvasók között. Meg tudta szólítani az új generációt, akiknek a régi történetek túlságosan egyszerűk, bugyuták és gyerekesek voltak. Sőt mi több, újra a képregények felé fordította azokat is, akik egyszer már úgy döntöttek, kinőttek belőle.

A Marvel lassan olyan lett mint a Francia új hullám, míg a DC a hollywoodi nagy stúdiókra jellemző betegeskedés jeleit kezdte mutatni. A Fantasztikus Négyes sikere lehetővé tette Lee-nek, hogy újabb és újabb hősöket alkosson. Kirbyvel ezután hozta létre a Hulkot (1962. május), Thort (1962. augusztus), Vasembert (1963. március), és végül az X-ment (1963. szeptember). Bill Everett közreműködésével Daredevilt (1964. április), Steve Ditkoval  pedig Doktor Stranget (1963. július), és persze mindenki kedvenc Pókemberét (1962. augusztus). Kirby és Lee munkájának betetőzését a Bosszúállók jelentette, mely 1963. szeptemberétől folyamatosan jelentkezett. Ahogy azt mára nyilván mindenki tudja, itt a különböző képregényekből megismert önálló hősöket egy kupacban ömlesztették az olvasóra, gyakran keresztezve egymással a különböző univerzumokat. Azt azonban talán csak kevesen tudják, hogy a DC Igazság Ligája ekkor már három éve piacon volt, és lényegében a Marvel ezzel a csoportosítással őket utánozta - sőt, igazából már a Fantasztikus Négyes is emiatt született meg.

1967-re a Fantasztikus Négyestől Pókember elorozta a Marvel legsikeresebb szériájának megtisztelő címét, melyet azóta nem hajlandó átadni senki másnak - lényegében az USA legnépszerűbb képregényhőse Batmant és Supermant megelőzve, és a legtöbb eladott képregényt is folyamatosan ő produkálja. Lee elmondása szerint a legkedvesebb képregénye mégis a Fantasztikus Négyes, ezt készítette legtovább, egészen a 125. számig, 1972. augusztusáig. Ezután visszavonult a havi szintű képregényírástól. Kirby már a 102. szám után, 1970-ben lelécelt a DC-hez, mert teljesen elege lett a Marvel garasoskodásából, valamint Lee hatalmaskodásából.

A történet 1983-ban folytatódott, amikor a német illetőségű Constantin Filmtől Bernd Eichinger producer felkereste Lee-t Los Angeles-i otthonában, hogy rábeszélje, adja neki a képregény jogait. Lee-t azonban ekkoriban nem érdekelte még ez a lehetőség. Pár évvel később viszont a képregénybiznisz hirtelen kátyúban találta magát, és ekkor kezdte a Marvel eladogatni a filmjogokat, ami miatt kialakult a jelenlegi kaotikus állapot. Eichinger természetesen ismét jelentkezett, és 1986-ban potom 250.000 dollárért megvásárolta a filmjogokat. A szerződésbe azonban a Marvel tett egy kitételt, miszerint, ha az elkövetkező tíz évben nem készül belőle film, a jogok visszaszállnak a képregénykiadóra. Abban az esetben viszont, ha forgatnak belőle filmet, a jogok a Constatin Filmnél maradhatnak újabb tíz évig.

Hat évvel később még mindig nem volt semmi előrehaladás, és a németek érezték, hogy kezdenek kifutni az időből. Amikor halasztást kértek, a Marvel ettől mereven elzárkózott, ahogy a partnernek felkeresett Warner és Columbia is, amikor meghallották Eichinger 40-45 milliós költségvetési tervezetét - ez a 90-es években borzasztóan soknak számított. Azonban a szerződésben volt egy kiskapu. Azt ugyanis a Marvel elfelejtette kikötni, hogy a filmet be is kell mutatni... Így 1992-ben végül Eichinger felkérte a legendás B-filmes Roger Cormant - aki lényegében az akkori Asylum stúdiót testesítette meg -, hogy rendezze meg a filmet 5 millióból. Corman azonban ezt túlzóan soknak ítélte, és a kiadásokat mindössze egy millióra faragta. Így végül egy TV filmszerű akármit forgatott az ötletből, ami 1994-re elkészült, és aztán szépen dobozban is maradt. Erről sem a rendező, sem a színészek nem tudtak semmit. Annak rendje, s módja szerint körutat is szerveztek, hogy promotálják az alkotást, csak épp a mozikba nem jutott el.

Hogy erre miért volt szüksége, egyértelmű, Eichingernek idő kellett, de azt csak úgy kaphatott, ha csinál egy filmet. Ráadásul a jogok iránt élénk érdeklődést tanúsított az 1492 Company, Chris Columbus cége is, és a németek mindenképpen maguknak akarták azt, Columbus maximum majd megrendezi, amit ők diktálnak. A Marvel természetesen őrjöngött, de sok mindent nem tehetett, - még fizetett is a film negatívjáért, hogy az dobozban maradjon örökre. Mai napig nem mutatták be, az internet miatt jutott el egyáltalán az emberekhez, a fanok legnagyobb örömére. A Constantin Filmnek pedig maradt újabb tíz éve, hogy kitalálja, hogy is lehetne ebből komolyabb filmet készíteni.

Emiatt összeállt a 20th Century Fox-al - sokan ezért írják tévesen, hogy a Fantasztikus Négyes jogai a Foxnál lennének, de valójában az a Constantin Filmnél van... legalább még tíz évig - és elkezdtek tervezni egy A-kategóriás filmet 1995-ben, valamint egy spin-offot az Ezüst utazó-val, amit 1998-ban szerettek volna bemutatni. A rendezőt végül mégis csak Columbus személyében találták meg, ő írhatta a forgatókönyvet is Michael France - Cliffhanger, Aranyszem - segítségével. Columbusnak nagyon konkrét elképzelései voltak, a Richards házaspárt Dennis Quaid és Meg Ryan alkította volna, mert azt akarta, hogy olyanok formálják meg őket, akik a valós életben is egy párt alkotnak. A Lényt James Gandolfini, Fáklyát Patrick Wilson játszotta volna, Dr. Doom szerepét Tim Robbinsnak szánta. Ráadásul az egész film hangulatát az 1966-os Batman sorozat szintjén képzelte el. Végül visszalépett a rendezéstől, és beszállt a producerek mellé.

A rendezői székbe ezután a szintén vígjátékokra szakosodott Peter Segal került - ekkor már 1997-et írtak -, majd 1998-ra őt is lecserélték Sam - Az őserdő hőse - Weismanra, a forgatókönyvet pedig átíratták Sam Hamm-el. A film költségvetése ekkor már 165 millióra rúgott, ezt mindenképpen le kellett faragni, ami újabb időt jelentett, márpedig abból megint kezdtek kicsúszni a filmesek. Ezért 1999 végén meghosszabbították a Marvellal a szerződést, valamint 2001 nyarát jelölték ki a bemutató dátumának. A rendezői stafétabotot Raja Gosnell kapta meg, de ő végül kezét lábát törte, hogy inkább a Scooby Doot csinálhassa meg. Ekkoriban Steven Soderbergh jött szóba, de Sean Astin - igen Samu A Gyűrűk Urából - is szerette volna megrendezni a filmet.

2001 áprilisában még mindig nem forgattak egy kockát sem. Közben bemutatták az X-ment, és a képregényfilmek hirtelen divatba jöttek. Mi következik ebből? Újra kell írni a forgatókönyvet - amit 1995 óta, folyamatosan újraírtak. A rendező ekkoriban Peyton Reed volt, akinek az első normális filmje 2008-ban az Igenember, majd idén A hangya lett, de ekkoriban még semmi értékelhetőt nem tett le az asztalra. Új rendező mellé új forgatókönyvíró is dukál, ő Mark Frost lett - ő David Lynch mellett a Twin Peaksért felelős -, aki az alapoktól átírta az egész történetet. A Láthatatlan Lánynak ekkoriban Renée Zellweger tűnt a befutónak, de Reednek nem tetszett az irány amely felé a Fox haladt, így 2003-ban ő is lekoccolt.

Így a végleges rendező 2004 áprilisában Tim Story lett, mert... idézem: A Fox le volt nyűgözve előző rendezésétől, Az Amerikai Taxitól. Valójában az is közrejátszhatott a dologban, hogy megint űzte a stúdiót a határidő, és nagyon kellett már valaki, aki megrendezi a filmet, hiszen erre a brandre csak költöttek az elmúlt húsz évben, de egy petákot nem hozott a konyhára. Columbus még producerként is a vígjátékot erőltette, de Story képes volt meggyőzni, hogy az katasztrófába torkollna, és példaként felhozta a Pókembert, ahol a komolyan vehető történet bőven elbírt egy sereg humoros jelenetet. A forgatókönyvön az utolsó simításokat Simon Kinberg végezte, - a végleges költségvetés eddigre 100 millióra csökkent, ami azért még mindig szép summa - és ezután a film végre zöld utat kaphatott. Kinberg munkáját a Fox azzal köszönte meg, hogy még a stáblistára se tett fel a nevét.

A film forgatásáról -

Igazából arra készültem, hogy a főkolomposnak Storyt teszem meg, mivel egyetlen értelmes filmet nem hozott össze. Egy Amerikai Taxi után, nem hogy kamera, vagy taxi, de még Amerika közelébe se engedtem volna. Előtte se rendezett értékelhető alkotásokat, első két filmje 3,2-őn stagnál az IMDb-n, és ha megnézzük filmográfiáját, akkor láthatjuk, hogy azóta is a két Fantasztikus Négyes film jelenti munkásságának ékkövét. Azonban annyira jó arcnak tűnt a werkfilmeken, meg a nyilatkozatai se egy gyökérre vallanak, ami miatt én mégse rajta verném el a port. Egész egyszerűen arról van szó, hogy Story nem egy kiemelkedő tehetség, neki nem volt meg ahhoz a tudása, hogy ebből az alapanyagból egy koherens filmet kovácsoljon, egyértelműen nem őt kellett volna megbízni egy ilyen nagyszabású projecttel. Az első résznél ez ugyan még nem látszik, mert ez egy eredettörténet, és az a leghálásabb, de a folytatásban már nagyon kilóg a lóláb.

Nagy csodák nincsenek. Ezúttal is a forgatókönyvben kell keresni a hibát. Alapjaiban rossz az egész. De hogyan, amikor szakmájukhoz értő emberkék írták azt is? A film a karakterek és a színészek miatt élvezhető, bár ez is komplexebb. Nézzük csak meg a film két nagy akciójelenetét, és máris kiderül mennyire nem gondolkoztak ezek a jómadarak írás közben. Bár gyorsan hozzátenném, eleve az rémületre ad okot, hogy a Fox folyamatosan valami gagyi vígjátékrendezőben gondolkodott, mert a vígjáték nem egyenlő azzal, hogy a film jó beköpéseket és humort is tartalmaz, lásd Az utolsó cserkész. A valódi bűnösök tehát a producerek, akik eldöntötték mit is akarnak látni, és addig íratták, toldozták, foltozták, míg azt nem kapták, amit akartak. Egy orvosi lovat.

Vizsgáljuk csak meg a film közepi Brooklyn hidas őrületet. Mint akcióelem nagyon jó, egyértelműen a film csúcspontja. De pont ez nyírja ki a filmet is, mert annyira szenzációsra sikeredett, hogy a film végi összecsapás Fátum Doktorral ehhez képest annyira érdekes, mint amikor hétköznap elviszik a szemetet a kukások. Kezdjük azzal, hogy NAPPAL játszódik, - a legtöbb hidas eksönt direkt éjszaka veszik fel, lásd A csodálatos Pókember, hogy elfedjék vele a hibákat -, aztán ott van a csőrös kamion megállítása. Az ott egy olyan fantasztikus jelenet, amit két Hulkban nem kaptunk. Majd a fél város karambolozik, jönnek a tűzoltók, levetkőzik Sue Storm, a végén majdnem letartóztatják őket, de mindenki tapsol, és megszületik a Fantasztikus Négyes.

Akkor mi is ezzel a baj? Ugyanis míg a néző szórakozik, addig nem törődik a logikával. De ugyanakkor a logika hibája sokat elmond a gyatra forgatókönyvről. Miért is alakult ki ez a helyzet? Mert a Lény nagy igyekezetében, hogy megmentsen egy öngyilkost... egy ÖNGYILKOST az ön gyilkolástól, tönkre vág egy kamiont, akinek a vezetője eleve nagyobb sérüléseket szerez mint öngyilkos jelöltünk. Legalább egy tucat autó összeütközik, ha nem is halt meg az utasok közül senki, az kizárt, hogy ne sérültek volna meg páran, kigyullad a híd, és közvetlen életveszélynek tesznek ki egy egész tűzoltócsapatot. Mindezt miért? Mert a Fosadék egy totál nyilvános helyen kesereg a helyzetén, ahol még a galambok is fosnak rá.

A végén még meg is tapsolják őket, hogy micsoda hősök, pedig csak annyi történt, hogy meggátolták a saját maguk által generált katasztrófa tovább terjedését. Ilyen balfaszságot azért egyetlen más szuperhős se csinált eddig. Legalábbis ők mindig megmentőként tűntek fel, akik elhárítják a katasztrófát nem pedig annak okozójaként. Ezt most meg kéne köszönnünk? Még szép, hogy segítettek eltakarítani a mocskot, amit okoztak. Ha nem tették volna, akár lehetnének gonosztevők is. Micsoda fantasztikus ez a négyes.

Aztán itt van a film vége. Fátum Doktor legyőzése. Véleményem szerint kicsit fantáziátlanra is sikeredett, éjszaka is van - de okés, nem kell mindent nappal mutatni - kijön három rendőr és lövöldözni kezd, de lényegében - legalábbis a film szerint - mitől alakult át Victor von Doom Fátum Doktorrá? Ja meg van, hogy az idióta Reed Richards mindenáron fel akart menni baszakodni a napszéllel. Ha ő nincs, nincs Fátum Doktor se, sőt mi több Lény sincs. És ugyan Ben Grimm a filmben felmenti a felelősség alól, de mégis ha valaki ennyire okos, - Richards a világ tíz legokosabb képregénykarakterének egyike - hogy tud egy ennyire egyszerű kalkulációt elvéteni? Ma már azt megmondják napra pontosan, hogy hány óra hány perckor fog adott helyen esni az eső.

Valaki, aki addig gazdag volt, meg népszerű, éppen meg akarja kérni Sue Storm kezét, aztán egy pillanat alatt elveszít mindent, mert megadja a lehetőséget annak a Richardsnak, akiben a NASA se bízik. És ez nem minden, utána még a maradék pénzét felhasználja arra, hogy pénzelje Richards kutatásait, amivel TALÁN vissza tudja fordítani ezeket a DNS mutációkat. Hát lehet azt csodálni, hogy hirtelen bekattan, és nem kezdi szívlelni azt, aki nyomorba taszította? Ha nincs Richards nagyra törő terve, nincs Fátum Doktor sem, nem jönnek energianyalábok a kezéből, és marad egy sima pénzember, aki akármennyire acsarkodik, mégse tehetne meg semmit, amit a filmben láthatunk. Így lényegében a film végén megint mit tesz a nagy négyes? Takarítja a saját sarát. Természetesen ekkor is jár a taps. Bár az tetszik, ahogy keretbe zárják a filmet, hiszen egy Victor von Doom szoborral kezdünk, és a film végén maga Victor alakul át mozdulatlan szoborrá. 

Persze az eredeti verzióban Lee teljesen máshogy írta meg Fátum Doktor születését, amely függetlenül történt a négyes átalakulásától, és így már valóban tekinthető egy különálló vészhelyzetnek, aki folyton hatalomra akar törni. Csakhogy a producerek úgy ítélték meg, a világuralom Austin Powers után komolyan vehetetlen, és legyen inkább egy afféle személyes pofozkodás. De persze Lee egy zseni, ezek itt meg közönséges pénzemberek, akik íratnak valamit, aztán majd csak lesz valahogy.

A karakterek -

Azután itt van a karakterek közti kohézió. A film nem sokat lacafacázik, az első tíz percben megtörténik a baleset - mondjuk kiírhatták volna, hogy hat héttel később -, és lényegében öt embert látunk a vásznon, akik beszélgetnek egymással. Bár nem ismerjük a hátteret mégis rögtön tudjuk ki hányadán áll a másikkal. Ez egy nagy pozitívum. Például Reed és Ben között működik a kémia, két jó barát, akik ezer éve ismerik egymást. Aztán Victor és Ben között is működik, mert két másodperc után lehet tudni, hogy ezek legszívesebben megölnék egymást. Sőt mi több Ben és Susie közt is működik, kevés film tudja ennyire átadni a nő iránti megértést. Amit itt a két színész közvetít az valami egészen különleges. Noha nem jártak, nem is rokonok, Ben csupán azt akarja, hogy jöjjön össze Reeddel megint, és legyenek boldogok, de megérti Susiet is amiért épp külön úton jár. És akkor még nem beszéltem Ben és Johnny kettőséről, nekik köszönhetjük a legjobb beköpéseket, és pillanatokat.

Ugyanakkor Reed olyan mintha nem is létezne a vásznon - holott ő lenne a négyes vezetője, az agytröszt, miegymás. Én még a nagy ellentétet sem érzem, ami Victor és közte feszül. Ennél is sokkal durvább, hogy nem működik a szerelmi szála Susie-val, Johnnyval meg lényegében nincs is kapcsolata. Az egyetlen karakter akivel jók a jelenetei, az Ben Grimm. Johnny egy fokkal jobb, mert ő évődik Bennel, és folyamatosan marják egymást Susieval. Utóbbinnál nem működik a szerelmi szál Victor esetében sem, de ugye itt arról van szó, hogy neki nem is kéne ez a híres, befolyásos, és még csak nem is baltával faragott milliomos lángelme. Tehát, nem kell neki Tony Stark.

Mi következik mindebből? Hogy a Lény a legjobb karakter, őt normálisan megírták, külön rá tesz egy lapáttal, hogy bár vicces a film, nála szorítottak helyet egy kis drámának is. Johnny karakterét elviszi a kúlság, és Evans lubickolása. A többiek meg ténferegnek, Alba amikor vásznon van is láthatatlan, Gruffudd totálisan beszürkült és lényegében nem érdekel senkit. McMahont meg az menti meg, hogy ő a gonosz, de elég sokat lehetne vele is kekeckedni, bár megjegyzem, nem az alakításával van bajom, sokkal inkább a szerepével. Jó pár jellegtelen Marvel gonoszhoz képest ő azért mégis csak Fátum Doktor. Nézzük ezt az ötöst.

Lee a négyest a négy alapelemről mintázta, Grimm a Föld, elvégre szikla, Johnny egyértelműen a Tűz, Susan a Levegő, és kizárásos alapon Richards a víz, bár ő inkább gumiszerű. Ehhez jön Fátum Doktor, aki a titokzatos Ötödik Elem lenne, talán a sötét energia, az őskáosz, de az sem kizárt, hogy az ázsiai kultúrából jön, ahol eleve öt őselem van, és ezek egyike a fém. Képességeik mindegyikük belső tulajdonságára is reflektál. Ben alapjában nyugodt, de ha valakire megharagszik, ízzé porrá töri csontjait. Johnny egy lobbanékony, heves srác. Susan attól tart beszürkül, Reed pedig önbizalom hiányos, aki inkább elhajlik a problémák elől. Victor hajlamos a sötét oldalnak behódolni. Az évtizedek alatt olyan meghatározó lett ez az alapfelállás, hogy később a Hihetetlen család egész egyszerűen ellopta az egész koncepciót. Ha mindez nem lenne elég, beszélő neveket is kaptak, Grimm = zord, mogorva, Reed = nád, ami mint tudjuk hajlékony, Storm = vihar, Doom = végzet.

Nagyon tetszik a csapat ruhája is, lényegében így nézett ki az eredeti uniformis a harmadik számtól. Sokkal jobban tetszik, mint a későbbiekben elhíresült fehér kesztyűs, csizmás verzió. Örülök, hogy a készítők legalább az alapokhoz nyúltak vissza. Legjobban azonban a tudományos blabáért lelkesedem, amely egyszersmind megmagyarázza, hogyan változik ez a ruha, amikor aktiválódik a szereplők különleges képessége. Pl. Johnny ruhái nem égnek el, Susannak pedig nem kell folyton meztelenre vetkőzni. Valami hasonló kellett volna a Hulknak is, és akkor máris nem lesz nevetséges a két részen keresztüli szarakodás az alsógatyával.

Ben Grimm - A Lény

A Lény szerepében Michael Chiklis - egy görög származású színész - domborít, aki Jennifer Garner ajánlására került a képbe. Nyilván mindenkinek a Kemény zsaruk - a Fox gyártja amúgy - sorozatból lehet ismerős. Mindegyik színész sorozatokból mászott elő, talán csak Evans nem, szóval ez annyira nem meglepő. Az elején kifejezetten ellenszenves volt, mert kopasz, és Grimmnek haja van a képregényben, de aztán nagyon hamar megszerettem, és ő lett az abszolút kedvencem. Lényegében ugyanazt a karaktert hozza mint a sorozatban, egy olyan csávó, akivel nem érdemes szórakozni, de persze valójában vajból van a szíve.

Nagyon jók azok a pillanatok, amikor egymásnak feszülnek Victorral, de mindig visszafogja magát, mert tudja, hogy csak ártana Reed terveinek. Aztán a végén, amikor megkapjuk a híres "It's Clobberin' Time!" mondatot, és végre behúz egy isteneset Fátum dokinak, az ott nagyon rendben van. Mindenki érzi, hogy már nagyon kijárt egy alapos verés ennek a jampecnak. A felvételnél az egész stáb kijött, hogy élőben láthassák a híres mondatot, amit a filmben egy utángyártott akciófigurával vezetnek fel korábban. A Lény azonban nem csak sziklaszilárd, de hihetetlen erővel is rendelkezik, elvégre úgy állította meg a kamiont, hogy egy centit sem mozdult el, és egy több tonnás tűzoltóautót is feltudott húzni egymaga.

Megjelenítése mai napig nem évült el. Ez pedig annak köszönhető, hogy ő az egyetlen, akit nem számítógépes trükkök segítségével, hanem harminc kilónyi latexhabbal változtattak át, amit hat órába telt feltenni a színészre. Ez különösen annak tükrében fantasztikus, hogy mégis lehet látni mögötte a színészt, és nem pusztán a szemei miatt, az érzelmei megjelennek a maszkon is, és nem is akárhogy. Amikor Lee annak idején megkérte Kirbyt, hogy rajzolja meg a Lényt, rábízta, milyen lesz a végső állapot, annyit mondott neki, hogy félelmetes, de ugyanakkor szerethető is legyen. Kirby maximálisan abszolválta ezt a feladatot. A Thing vonzza az ember szemét a kockákon is, nagyon hamar kedvencem lett gyerekként is, mert olyan furcsa. Érdekes, mert Hulkot is hasonlónak tartom, de őt kifejezetten utálom, remélem a Lény jó párszor meg is verte, amikor összeengedték őket.

A film sokszor visszanyúlt az első képregényhez, például a Lény arca is erre a formátumára hasonlít, és nem a jóval ismertebb, de később keletkezett bogárszerűségre. A Lény ugyanis a képregényben egyre tovább mutálódik, és ezzel magyarázták, hogy a külalakján többször is változtattak a rajzolók. Chicklis gyerekkorától nagy rajongója volt ennek a teremtménynek. Lényegében az egyetlen a stábból, aki alaposan ismerte a négyes kalandjait. Bár sokat szenvedett, izzadt a forgatáson a latex alatt, az elején vehemensen kiharcolta, hogy a megjelenítést nehogy CGI-vel oldják meg, mert akkor nem érdekli a dolog. Lehet a kaszkadőre annyira nem örült neki, az egyik forgatási jelenetben a két Lény beszélget egymással mennyire nehéz is az ő sorsuk.

A küszködésének meglett az eredménye, maga Lee is úgy nyilatkozott, hogy a létező legjobb alakítást Chicklistől látta eddig. Mármint az addig elkészült Marvel adaptációkat számítva - mert azóta eltelt azért egy tíz év. Ha mindez nem lenne elég, Ben az egyetlen tragikus alak. Őt a sugárzás még az űrállomáson kívül éri ezért torzul a teste jobban, de ő egyáltalán nem élvezi azt, hogy mindez jár némi előnnyel is. Amikor pedig megtörténik az átváltozása, a menyasszonya szörnyként kezeli, és még a gyűrűjét is visszaadja. Elég hamar kiderült, hogy ezek szerint csak a jóban akart társa lenni, a rosszban nem. Ez akár szimbolizálhatja a valós változásokat is egy szerelemben, miszerint valaki csak addig kell a másiknak, míg nincs vele semmi gond.

Persze a film meglehetősen sután ábrázolja mindezt, New York kellős közepén, az éjszakában nyilván egy szál hálóingben fog egy nő lemenni a vőlegénye elé, aztán pedig meg se kérdi mi történt, inkább még egy kocsival is majdnem elütteti magát. Az újranézés alkalmával, nagy meglepetésemre fedeztem fel az apró szerepben Laurie Holdent, a The Walking Deadből. Ennél sokkal jobb azonban, amikor a hídnál leveszi a gyűrűt, ami a bizalom, az elkötelezettség, a szándék, a szerelem jelképe, és szerencsétlen Lény hiába próbálja, még csak fel sem tudja venni, hiszen olyan ormótlan mancsai lettek. Aztán jön Reed, az igaz barát, és segít neki, aztán pedig elszavalja a film legjobb mondatát.

Mindig is ez volt az egyik kedvenc jelenetem, szinte annyira szívbemarkoló, hogy sírnék legszívesebben. Erre most kiderül, hogy ezt Chicklis, meg Gruffudd találta ki a helyszínen, hogy így jobban működhet a jelenet, mert a forgatókönyv szerint simán felvette volna. Aztán persze megtalálja a valódi szerelmet is, egy vak nő személyében - jól csak a szívével lát az ember. Azt most hagyjuk, hogy az egyéb dolgaikat hogyan oldották meg. Alicia Masters a képregényben eredetileg fehér volt, de a fekete Kerry Washington szerepeltetése mégsem verte ki annyira a biztosítékot, mint hogy az új verzióban Fáklya lett afroamerikai.

A dráma mellett viszont a Lény minden második beszólásán, megmozdulásán jókat lehet derülni. Amikor leharapja a villát, vagy eltöri a poharat - és emiatt mindig fémpoharakból kénytelen inni -,  amikor rászólnak, hogy tegye le az embert a székkel, vagy ahogy ballonkabátban próbálja magát álcázni, amit elég jól koppintottak a Tini Nindzsa Teknőcök is. A Lény a képregényben szivarozott, - legalábbis a 90-es évek elejéig, amikor a Marvel vezető szerkesztője Joe Quesada antidohányos politikát hirdetett, és megtiltotta a karakterek ilyetén ábrázolását a paneleken - a filmben azonban ellenezték a producerek a besorolás miatt, ezért mondja Ben az egyik jelenetben, hogy régen dohányzott, és ezért láthatnak a tüdején furcsa dolgokat.

Johnny Storm - Fáklya

Nézzük második kedvencemet, Fáklyát. Eredetileg a szerepet Paul Walkernak szánták, de nyilván Evans ekkoriban még olcsóbb volt. Azért villantott már párszor, - Mobil, Már megint egy dilis amcsi film - de sokat még nem mondott a neve. Itt nagyon kedvelhető, eszméletlenül jól áll neki ez a karakter, bár elmondása szerint, benne nincs ennyi önbizalom. Johnny az egyetlen, aki nemhogy örül, hogy lett szuperképessége, hanem egyenesen sztárnak kiáltja ki magát. Akár mondhatnánk Tony Stark előfutárának is. Nem egészen értem viszont, hogy miért nem lehetett kiszőkíteni a séróját - pláne, hogy Alba ugyanezt megtette.

Állítólag Evans a legtöbb mondatát improvizálta, mert nem volt elégedett a forgatókönyvben kapott szövegeivel. Sajnos erről nem tudtam meg többet, de kíváncsi lennék ilyenkor hogy megy ez, valaki totál mást válaszol mint ami a scriptben van, és nem röhögik el, nem állnak le, oké megvettük? Vagy a többiek miért nem kezdtek el imprózni, mert ha igaz, kétségtelen, hogy feljavította vele az alakítását, mára meg egyértelműen kiderült, hogy ő az egyetlen aki megcsinálta a szerencséjét, szegény Alba is totál eltűnt azóta.

Lehet egyeseknek Johnny karaktere túl sok, de a gyökérkedései a Lénnyel - pláne, hogy nekik is van múltjuk, Ben volt a kiképzőtisztje a pilóta akadémián - egész egyszerűen zseniálisak. Ahogy egy szomorú jelenet után beszól egy ilyet, hogy "Hová tűntek a füleid?" már feküdni lehet tőle. Vagy amikor azon mesterkedik, hogy felébressze a Lényt, hogy az összekenje magát borotvahabbal. De persze ki ne akarna úgy csajozni ahogy ez az állat? Le se szarja, hogy épp akkor gyulladt meg, az az első, hogy behívja maga mellé a meleg vízbe a szexi nővérkét - a gyönyörűséges, szintén görög Maria Menounos azóta ilyen Sharknado 3-akig vitte -, az meg miért is ne. Ez a fajta lazaság eszméletlenül jól áll mind Evansnak, mind a karakternek, pedig a filmnek.

Johnnyt egyáltalán nem érdekli, hogy Reed talál-e bármiféle kúrát, mert nem betegségként éli meg erejét. És lényegében ez az erőssége ennek a négyesnek, hogy egy családként működnek, - olyat se nagyon lehet látni, hogy az egy csapatban lévő szuperhősök elgyepálják egymást az utcán - akik ráadásul nem is titkolják személyazonosságukat. Szinte minden szuperhős első dolga, hogy csináljon egy maszkot! Nekik nem kell félni, mert a szeretteik szintén szuperképességekkel bírnak, így ha ők kerülnek bajba, majd jól megverik az elrablóikat. Ők inkább azt nem szeretik - vagy éppen szeretik - hogy lépten nyomon körberajongják őket.

Ennél fogva sokkal jobban működnek azok a részek, amikor egymással évődnek, beszélgetnek a karakterek, hogy hogyan is élik meg szuperhőssé válásukat, mint amikor a történetet kellene előbbre vinni. Ráadásul Evans lubickol a szerepben, látszik rajta, hogy jól érzi magát, egy pillanatra sem vesz semmit komolyan, és nagyon sok vicces jelenetet kapott, még akkor is amikor nem csinál semmit, csak kipattogtat egy tál kukoricát. Fáklya a képregényben 16 éves, vagyis egy korosztály Pókemberrel, akinek később egyik legjobb barátja és segítője lett. Kíváncsi vagyok a következőkben ezt a potenciált vajon ki tudják e használni a filmesek, feltételezve, hogy Marvel vissza tudja szerezni a jogokat még ebben az életben...

Fáklya egyébiránt egy II. Világháborús szuperhős, az Emberi Fáklya újrája. Lee nagyon bírta ezt a karaktert 1939-ből, és sajnálta, hogy kikopott a köztudatból, ezért vissza akarta hozni valamilyen formában. Később több elfeledett szuperhőst is sikerrel támasztott fel, a leghíresebb talán Amerika Kapitány, akit vicces módon szintén Evans játszik a filmekben. Úgy látszik ő csak újraélesztett szuperhősöket kapott.

Fáklya is változott a képregényben az idők folyamán, de a filmbéli ábrázolása a legelső szám lángoszlopát idézi, és nem az égő emberi formát, ami a harmadik számban jelent meg és a későbbiekben meghatározóbb lett. Esetében már 100%-ban CGI-vel dolgoztak, de mivel a láng jól mutat, így nála nem nagyon beszélhetünk avulásról. Az olyan finomságokra is figyelni kell, minthogy a láng tükröződik az íriszén, amikor öngyújtónak használja az ujját. A film végi nagy jelentén négy teljes hónapig dolgozott a VFX stáb.

És mivel elfogyott a hely, meg talán mára ennyi elég is volt, holnap innét folytatjuk.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!