Két stáblista utáni jelenet is van. Én szóltam.

Steve Rogers a Bosszúállók után külön utakon járva kommandózik, ha épp szüksége van a világnak rá. A nyitójelenetsorban épp egy kalóztámadást szenvedett hajó túszait menekíti ki, azonban az akció után egyre nyugtalanítóbb jeleket észlel. A SHIELDnél nincs valami rendben és bizony ez nem csak az ő karrierjét, hanem az egész világot veszélyezteti, szóval miután az egyik kedves ismerősével "baleset" történik, a Kapitány senkiben sem bízva* próbálja kideríteni, mi a gebasz (*kivétel a Fekete Özvegyben és egy néger csávóban, akivel előtte kétszer találkozott).

A Marvelnél egyre magabiztosabbak a fejesek. Most már kb. 15 évre előre be vannak táblázva filmtervekkel, szóval nem kell aggódni, egyhamar nem szabadulunk meg a Bosszúállóktól... Ha pedig a közönség számára netalántán unalmassá válnának, hát bumm, előhúznak majd a tarsolyukból egy újabb szuperhőst, ugyanis ebben a képregény birodalomban ezrével hemzsegnek a szereplők. Színész pedig biztosan lesz, aki eljátssza őket, hiszen ismertséget és kellő mennyiségű melót szerezhetnek vele évekig...

A Marvel második fázisának utolsó előtti filmjével van dolgunk, ami sok más országban, köztük már az USÁban is elstartolt és nem is akárhogyan. Rekordokat döntöget, amikor e sorokat írom, már az összbevétele 300 millió dollár felett jár és nem úgy tűnik, hogy egyhamar alábbhagy a lelkesedés iránta. A kritika is jól fogadta, bár ez a Marvel filmeknél ma már standardnek tekinthető. Szóval lássuk, mivel is van dolgunk, szórakoztató-e az Amcsi Kapcsi kettő és ki a tököm a "tél katonája"?

Kezdjük mindjárt az utóbbival: nem árulom el, mert az még a végén spoilernek minősülne, bár egyébként nyílt titok. Aki ismeri a képregényeket, vagy ránéz a film imdb-s adatlapjára, a stáblistában egyből feltűnhet, de maradjunk annyiban, hogy csak annyit mondok, amennyit az előzetesekből is le lehetett szűrni: erős, gyors és profi. Afféle szuperember, mint amilyen a Kapitány is és majd jó sokat verekszenek egymással látványosan, ahogyan azt kell. Viszont egy valami most már komolyan érdekel:

Nem szándékom "szőrszálhasogatni", pláne nem egy olyan filmes univerzum fizikájába belekötni, amiben párhuzamos világok, istenek és mindenféle örök energiával rendelkező ereklyék vannak, de nem hagy nyugodni egy kérdés... Steve Rogers halandó, vagy halhatatlan, meg tud sebesülni, vagy sem? Az előző részben túlélte, hogy megfagyott, azóta is mindenféle zuhanást kibír, sőt, a frizurája akkor is tökéletes maradt, amikor egy épület omlott rá. De amikor eltalálják golyóval, vérzik, amikor megszúrják késsel, vérzik, amikor valami erős ember vágja pofán, felreped a szája és vérzik. Ki érti ezt?

Végül is mindegy, mert egy Marvel filmet azért nézünk meg, mert a szemeink egy kis látványorgiára, a rekeszizmunk egy kis mozgásra, az agyunk egy kis kikapcsolódásra, a bennünk élő gyerek pedig egy kis játékra vágyik. És itt most tovább haladok visszafelé a feltett kérdések megválaszolásában: szerintem nem lett eléggé szórakoztató. A látvány megvan, esküszöm, szebb, mint valaha, a 3D pöpec, Scarlett Johansson segge láttán vétek lenne megfosztani magunkat a harmadik dimenzió kínálta földi jóktól...

A bennünk élő gyerek a rengeteg utalásnak hála lehet elégedett, azonban az agyunkat nem fogjuk tudni kikapcsolni és... és az van, hogy rég röhögtem ilyen keveset Marvel filmen (az első részen legalább kínomban tudtam, de itt az sem adatott meg, mert annyira nem rossz). Sajnos a Russo tesók ezt tök komolyan gondolják. Batmannek jól áll a komorság, de ettől a világtól ez nagyon távol áll. A dialógusok nem sziporkáznak, a helyzetkomikumokból is alig akad, van viszont érzelgősség, erőltetett bajtársiasság és egy túlbonyolított kémtörténet, ami természetesen az egész világra kiható téttel rendelkezik.

És emiatt aztán nehezen tudja átadni magát az ember a látványos akcióknak, mert folyton azon agyal, hogy ezt most miért? Ezt most hogyan? Miért hagyja abba a jó üldözését a rossz egyik pillanatról a másikra (lásd.: Nick Fury vs. a tél katonája), miért bonyolítaná túl az a bizonyos gonosz szervezet ennyire a világuralmi törekvéseik felé tett utat? Miért épp most lépnek? És az örök klasszikus, amit a Bosszúállók óta minden filmnél fel lehet tenni: hol vannak ilyenkor a többiek? Hol a vasember, hol van Thor, vagy épp Hulk, amikor ekkora a veszély?

A fekete özvegy szerencsére itt van és végre valahára árnyalt karaktert kapott. Végre nem csak a feszülős ruhában tekergő Scarlett Johanssont látni a vásznon, hanem egy érző, lélegző embert, aki mellesleg a film legjobb pillanataiért felel. Chris Evans is egyre ügyesebb, hitelesebb a kapitányként és akárcsak a vasember, most végre ő is kapott egy néger havert a Sólyom személyében, aki egyébként egy az egyben James Rhodes figurája. Katona is, repül is, meg minden.

Nem vagyok zabos a sikere miatt, mert igényesen összetákolt film ez, igazi profi munka. Nem értetlenkedek, hogy másnak miért tetszik annyira, mert meg tudom érteni őket is. De továbbra is Amerika Kapitányt tartom a Marvel univerzum leggyengébb tagjának. A második fázis filmjei közül is az utolsó helyre szorult nálam. Pedig szimpatikus az üzenet, amit a karakter közvetít, de valahogy még sem tudok együtt érezni vele, amikor a vásznon dobálja a mindig mindenhonnan visszatérő vibránium pajzsát...

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!