Június elején, pontosan két hete rendezte meg a Winelovers az idei Pezsgő Szalon programját, ami ettől az évtől Pezsgő Júniusnak nevezendő, és a 2016-os öt nagy kóstolóból sorrendben ez a harmadik. Az első a Tokaji Máricus, a második pedig a Kékfrankos Április volt. A rendezvénynek ezúttal is a lenyűgözően szép és elegáns Corinthia Hotel Budapest adott otthont. A bemutató sajátossága, hogy negyven különböző pincészet jött el bemutatni tételeit. A rendezvény során tizenegy egyéb kiállító is színesítette a kínálatot. Aki pedig a pezsgők világában mélyebben szeretett volna elmerülni, az három mesterkurzus közül választhatott.

A rendezvény délután kettőtől este tízig tartott, s minthogy ezúttal egy mesterkurzussal kezdtünk, kicsivel korábban, mint 14:00 érkeztünk meg a helyszínre. Terepfelmérés szempontjából ez még ideálisabb is volt, mert érthetően ekkor alig voltak vendégek, de a kiállítók közül sokan megérkeztek. A Pezsgő Június a Kékfrankos Áprilishoz hasonló, vagy még annál is kisebb rendezvény, mint a Tokaji kóstoló, lévén csak két termet foglalt el. De ez érhető is, elvégre pezsgőkészítéssel nem sokan foglalkoznak hazánkban. A rendezvény karszalagos volt, viseletével kedvedre ki- és besétálhattál a hotelbe. Attól függően, hogy elővételben vagy a helyszínen vetted meg a jegyet, esetleg a VIP-szekcióba is bejuthattál, a jegy értéke 8000 – 14 000 között mozoghatott, ami korlátlan pezsgőkóstolásra jogosított fel. A VIP-jegyben benne foglaltatott a búcsúajándék, egy 2014-es Krisecco Rosé tétel a Kristinus Borbirtoktól, egy exkluzív borkóstoló a VIP-teremben, valamint az ajándék kóstolópohár is. Egyébként a Csonkagroup – Stölzle minőségi üvegpoharait 1500 forintos letéti díjért cserébe lehetett vételezni. Az est végén a pohárért cserébe a bérleti díj visszajárt, de ha valaki szeretett volna egy ízléses szuvenírt, a térítési díj ellenében akár haza is lehetett vinni.

Mesterkurzusok 

A rendezvényen ezúttal három mesterkurzusból lehetett mazsolázni. A mesterkurzus különterme a bejárati lépcsőtől balra található Valletta I-es teremből nyílt. A kurzusokra külön jegyet kellett váltani, mely csak a belépővel együtt volt érvényes, áruk egységesen 5000 forint volt. Egy kurzusra maximum harmincan jelentkezhettek, így villámgyorsan betelt mindenhol a létszám. Az előadásokon külön pohárból történt a kóstolás, ezért a már felvett poharakat előtte le kellett adni az egyik pohárpontnál, cserébe kis kártyát kaptak a résztvevők, amivel a kurzus végeztével visszaszerezhettek egy tiszta poharat.

Az első mesterkurzus 14:00-tól 15:30-ig tartott, s talán ez volt a legtartalmasabb is. A kurzus címe. Somló és Champagne volt, Káli Ildikó bor- és pezsgőszakértő, valamint Várszegi György borász előadásában, akik közül lényegében Káli beszélt 90%-ban. A másik két kurzus sorrendben a következő volt: 16:00-tól 17:30-ig Champagne színei a Bortársaság ajánlásával, előadó: Sánta Zoltán nemzetközi borakadémikus, a Borkollégium oktatója. 18:00-tól 19:30-ig Pezsgő összekóstoló, avagy a buborék-buborék közötti különbségek nyomában, előadók: Koczuba Róbert, a Törley Pezsgőpincészet pezsgőmestere és Szik Mátyás örökös sommelier-bajnok.

A mi kurzusunk rendkívül informatív és érdekes előadást tartogatott, szerintem ez volt az eddigi legjobb, amelyen részt vettem. Élveztem minden percét, és nem elsősorban az élvezetszámba menő kóstolósornak, hanem mert 90 perc alatt nagyon sok dolgot megtudtam a pezsgőről. Onnantól kezdve, hogy mikor és hogy kell fogyasztani, milyen ételek mellé a leginkább ajánlott, egészen odáig, hogy hogyan is kell és illik kinyitni egy pezsgősüveget, hogy készül maga egy klasszikus pezsgő, és milyen pohárból illik azt kortyolni, és hogyan kell megfogni azt a poharat.

Amikor megtudtam, hogy nem is hat, hanem rögtön nyolc tételt lehet kóstolni, egyből éreztem, hogy itt komoly gondok elé nézünk. Az eddigi kóstolók is kemény próbák elé állítottak, de azért valljuk be, a bort jobban viseli a szervezet, és a pezsgő afféle ünnepi ital, ami rendkívül gyorsan az ember fejébe száll. Hát még ha ilyen finomakat ihat! A borsor a következő volt: a Kreinbacher Birtokról egy Extra Dry, egy Brut Classic, egy Brut Nature, egy Prestige Brut és egy Prestige Brut Magnum 2011-ből. És ezt fejelte meg három valódi Champagne-tétel a Paul Baratól. Tőlük egy Brut Résérve-t, egy Grand Rosé de Bouzyt, és egy Brut Millésime-t lehetett kóstolni 2006-ból. Ezeknél a tételeknél értettem meg, hogy valóban van különbség egy hétköznapi pezsgő és egy valódi champagne között. És a franciák okkal lehetnek büszkék erre a vidékre – ahogy mi is az aszúnkra. A tételsor nagyon tömény volt, a világ pedig forogni kezdett velem.

A mesterkurzus végeztével máris mentünk a Nespresso Lounge-ba, bedobni két kávét, és felfalni féltucat szendvicset vagy egyéb finomságot. A kínálatot a már jól bevált Stelázsi, Budai Gesztenyés Étterem, Süss-Édes élet, Gourmand Company Terra Tuffola szarvasgombás termékei, a tállyai Oroszlános Borvendéglő és Borhotel vagy éppen Mudrák Béla egészséges ételei adták. Nagyjából egyórás regenerálódás után fél öt felé, ismét harcra készen álltunk, hogy körbejárjuk a kiállítókat, közben az is kiderült, hogy csak elsőre volt annyira ijesztő ez az egész. Elvégre hazánkban meglehetősen kevés csak és kizárólag pezsgőgyártásra szakosodott pincészet létezik, szám szerint hat. Ehhez hozzájött, hogy a Winelovers válogatásában a kiállítók fele található, és ők egy egy tételt hoztak azon pincészetekből, amelyek személyesen nem tudtak eljönni, így a matematikai műveletek elvégzése után mindössze 19 egyéni kiállító maradt az ország különböző pontjaiból. Az ő végiglátogatásuk ezután már nem tűnt lehetetlen feladatnak. Lényeg a lényeg, a Pezsgő Június volt az összes eddigi kóstoló közül a legkisebb.

Bálterem 

A bálteremben három nagy pezsgőgyártó kapott helyett: a már említett Törley Pezsgőpincészet Etyekről, a Francois Pezsgő, amely az est fő támogatója is volt egyben, valamint a Garamvári Szőlőbírtok. Törleyéknél kezdtünk, akiknek egyszer már voltunk a pincészetükben, és akkor lényegében megtudunk mindent arról, ahogy a modern és a klasszikus pezsgők készülnek. Ők hat tételt hoztak: Chardonnay Brut, Orfeum Rosé, Tokaji Doux, Gála Sec, Fortuna Doux és egy Chardonnay Nyerspezsgő. Minthogy a Törley az egyik leghíresebb pezsgőmárka, így a nyerspezsgőt választottuk náluk. Féltem, hogy hasonló lesz a tapasztalatom, mint a legutóbbi kóstolón a hordómintával, de aztán a félelmem a kóstolás pillanatában elszállt. A nyerspezsgő egy igazi csemege a csontszáraz pezsgő híveinek.

Ezen kellemes és igen csak jó élmény után jöhetett két újabb nyerspezsgő az ugyancsak etyeki Francoiséktól is; Louis François & Co. Brut Nature Nyerspezsgő és a Louis François & Co. Pinot Noir Rosé Brut Nature Nyerspezsgő. Náluk még két tételt lehetett kóstolni: egy President Brutot és egy President Rosé Brutot, de jó magam nem vagyok a rosé pezsgők elkötelezett híve. A balatonboglári Garamváriék szlogenje a No Tanks, Bottles volt, amely a tradíciókhoz való visszatérést hirdette fennen. Az általuk kínált pezsgők szintén nagyon ízlettek, de elvégre ami pezsgő, és Balatonboglárról érkezik, az csak jó és minőségi lehet.

Mindkét teremben helyett kapott az etyeki Carla Pezsgőház, Kertész Pincészet, amely az est welcome drinkjét is szolgáltatta, egy rosé habzóbort. Igazából ebben nem sok rációt láttam, hiszen aki megvette a jegyet, és megkapta a karszalagot, annak lényegében utána mind a 42 kiállító adhatott welcome drinket. Akin pedig nem volt karszalag, az nem juthatott el a bűbájos lányokig, akik fülig érő mosollyal kínálták a finom italt. Bár hozzáteszem, szerintem nagyon csajosra sikerült ez az üdvözlő ital.

Minthogy hazánkban kevés helyen gyártanak pezsgőt, ezért sok pincészet külföldről importált pezsgőket hozott. Ilyen volt a Heinemann Testvérek ikerasztala, akik két olasz és három spanyol nedűt kínáltak. Zonin Prosecco Spumante Brut, Zonin Asti az itáliai Venetóból, valamint Codorníu Classico Brut, Codorníu Seleccion Raventos Brut, Codorníu Seleccion Raventos Rosé Brut a katalóniai Penedésből. Én kérem próbálkoztam, derekasan végigkóstoltuk mind az ötöt, de valahogy egyik se ízlett annyira. Dacára, hogy ennél az asztalnál a pezsgők csak úgy úsztak a jéggel teli tálkákban, mégsem érték el a kellő hőfokot. Lehet, ha pezsgő és külföldi, akkor már inkább francia. Vagy maradjon a magyar. Apropó hűtés, nagyon sok asztalnál egyáltalán nem volt lehűtve a pezsgő, csak úgy ácsorogtak az asztalon.

A Bálterem kínálatából még végigkóstoltuk a zalai Bezerics Borház Szexi névre hallgató gyöngyöző borkínálatát – egy irsai, egy rosé és egy vörös, ami nekem egyenesen meggyízűnek tűnt –, bár hogy őszinte legyek, itt nem a borok, hanem az azokat kínáló hölgy volt rendkívül szexi. Lehet, ez a koncepció része volt... Ha már erre jártunk, egy kóstoló még belefért a Mezei Pincészetnél is, akik a bükki borvidékről jöttek, valamint a Kéknyelű Pezsgő a badacsonyi Istvándy Pincészetnél. Aztán igyekezni kellett, mert a Valettában még nem is jártunk. Eddigre már hat óra is elmúlt, nagyjából ekkor tartották a teremben a Prestige Reserve Club 2016. tavaszi fordulójának eredményeit.

A Báltermet ezzel sikeresen ki is veséztük, itt most tényleg csupán pár hely maradt, ahova már nem jutottunk el: így kihagytuk a Gedeon Birtokot a Kunsági Borvidékről, a Hujber Pincét és a Pócz Pincészetet Balatonboglárról, a Szászi Pincét a Badacsonyi borvidékről, valamint a Zsadányi Pincészetet – Vineum Borházat, és a Tállya Winest, a tokaji borvidékről. Valamint ebben a teremben kapott helyet még néhány egyéb kiállító is, akiket az előző kóstolók miatt már betéve ismertünk: az Assur-Liebherr borhűtőket és bortemperálókat mutatott be ismét, valamint ezúttal is jelentkezhettünk a Borkollégium kurzusaira. A folyosón pedig még belefuthattunk az AC su Misura Fesshion Kft. kiállításába. Kicsit csalódott voltam egyébként, hogy ha már ez a kiállítás a pezsgőkről szól, miért nem olyanok állítanak ki, akik termékeikkel sokkal jobban kapcsolódnak a pezsgőhöz, például nagyon hiányoltam a kaviárt és az epret, amikor az összes füzeten csak úgy mosolyogtak. 

Valletta I 

Az előző kóstolókból okulva nagyjából három óránk maradt erre a teremre, ami első látásra bőven soknak tűnt, de ahogy az lenni szokott, kiderült, hogy nagyon is kevés. Az ide vezető úton nyílt lehetőség a VIP-jeggyel rendelkezőknek betérni a VIP-loungeba, ahol olyan tételeket is megkóstolhattak, amelyeket máshol nem állítottak ki. Valamint ebből a teremből lehetett eljutni a E.ON VIP-loungeba. A mesterkurzustermet leszámítva ezúttal nem volt külön terem, pedig számítottam a magas minőséget képviselő Dom Perignonra. A teremben Udvarhelyi Zsuzsanna festőművész képeit is megcsodálhatta a nagyérdemű.

Ebben a teremben is három nagy pincészet kapott nagyobb teret. A már bemutatott Carla Pezsgőház, az ajándék pezsgőt adó Kristinus Borbirtok, valamint hazánk másik legnagyobb pezsgőszolgáltatója; az etyeki Hungária Pezsgő. Jó ötletnek tűnt náluk kezdeni a kóstolást. Nyerspezsgőt ők ugyan nem hoztak, de bőven volt választék, mint a Grande Cuvée Brut, Rosé Extra Dry, Irsai Olivér Doux, Irsai Olivér Extra Dry Special Edition és a Ria-Ria-Hungaria Extra Dry Special Edition. Kérésünkre – merthogy a Hungáriával azért lépten-nyomon találkozik az ember –, elővették  meglepetéstételüket, és azt kortyolgattuk elégedetten.

A következő állomás a Csányi Pincészet volt Villányból, amely egy gyöngyöző rosébort hozott 2,5 Bar névvel. Utána az etyeki Schieszl Vendéglő & Borház egyik tétele következett. Mellettük kínálta a soproni illetőségű Taschner Bor és Pezsgőház Kft. a Winelovers pezsgőtesztjén legjobbnak kikiáltott száraz fehér pezsgőjét. Ezt ugye kutya kötelességünk volt megkóstolni, és el kellett ismernünk, hogy a vakkóstoláson minden bizonnyal profik vehettek részt ezúttal is. A napot este nyolc felé zártuk a Kristinus Borháznál, amely végre nem csupán pezsgőt, de bort is hozott, ami ennyi pezsgő elfogyasztása után szinte már üdítően hatott. A Borházat meg is választottuk a nagykóstoló kedvenc kiállítójának. Ezt azzal érték el, hogy a tételek is mind nagyon jók voltak –nagyon tetszetősek a címkék is –, a kiszolgálás pedig elképesztően kedves, udvarias és figyelmes. Mi több, egy arra kialakított kis beszélgetősarokban macaronokat és grissinit is lehetett ropogtatni-rágcsálni a pezsgőkínálat mellé.

Ezután viszont két olyan dolog is történt, ami miatt véget kellett vetni a napnak. Az egyik az volt, hogy míg elmentünk a mosdóba, valaki bezárta a szálloda szárnyának ajtaját, és a dohányzónál ott rekedt nagyjából egy tucat ember. Majdnem tíz percbe telt, mire előkerítettek egy biztonsági fickót, akinél végre kulcs is volt. Eddigre két hölgy már kis híján kitépte az ajtót a keretből, akkora patáliát csaptak. A biztonsági pedig mikor magyarázni kezdte, hogy igazából ezt a WC-t nem is lehetne használni, ordítozva elviharzottak megkeresni a főnökét. A magam részéről annyival egészíteném ki, hogy – bitch please – este nyolckor veszik észre, hogy a vendégek a fenti WC-t is használják? És akkor jön valaki, aki szó nélkül bezárja az ajtót? Meglehetősen nehezek voltak, kétlem, hogy maguktól csukódtak volna be – még másfél percet se voltam WC-n –, igen hamar cselekedett valaki. Senki nem vette észre és nem szólt, hogy a dohányzóban és a WC-n vannak ám emberek is? Miért nem lehet használni a fenti WC-t? Mert nagyjából sokkal kézenfekvőbb, mint az alsó szinten lévő? És ha már nem lehet, nem tudták volna egy kordonnal jelezni? Mint az előző kóstoló esetében? Engem az ilyen kalandok mondjuk felvidítanak, és mindig vicces látni spicces, idősebb hölgyeket ahogy kikelnek magukból.

A másik dolog már nem volt ennyire vicces... Lényeg a lényeg, míg készítettünk pár képet a cikkhez, leraktuk a poharainkat az egyik asztalkára, és egy perccel később mindkettőnek lába kélt. Most vagy a túlbuzgó személyzet gondolta úgy, valakik otthagyták, vagy egy szemfüles vendég gyorsan visszaváltotta a két gazdátlan poharat. Akárhogy is, pohár nélkül nem tudtunk tovább kóstolni, és mivel sehol nem találtuk őket, újakat kiváltani pedig nem akartunk ezek után – a „Több is veszett Mohácsnál!” felkiáltással – a távozás hímes mezejére léptünk. Jó tanulópénz volt, többet tuti nem adom ki a kezemből a poharat, még akkor sem, ha esetleg elsősegélyt kell nyújtsak.

Így a végére nem maradt más hátra, minthogy felsoroljuk a még részt vevő kiállítókat, amelyekhez az incidens miatt már esélyünk se volt eljutni a továbbiakban. Ide tartozott a Bock Pincészet, valamint Gere Tamás és Zsolt Pincészete Villányból, a Fekete Pince Szekszárdról, a Frittmann Borászat a Kunságról, és a Tarjányi Pincészet az Egri borvidékről. Rajtuk kívül a Winelowers Selection mind a tizenhét tétele: az Etyeki kúria, Etyekről, a Bott Pince, a Gróf Degenfeld Szőlőbirtok, a Kardos Szőlőbirtok, a Királyudvar és a Sauska Tokajból, a Blum Pincészet, és a Vylyan Pincészet Villányból, az Eszterbauer Borászat Szekszárdról, a Pannonhalmi Apátsági Pincészet a neszmélyi borvidékről, valamint a Bujdosó Pincészet, a Konyári Pincészet és Légli Ottó Balatonboglárról. Végezetül négy külföldi pincészet tételeit is kínálta eme válogatás: Eudald Massana Noya a már ismerős spanyol Penedésből, Costadila Articoltura az olaszországi Venetóból, Domaine Huet L'Echansonne a francia Vouvray-ból és Weingut Eymann a németországi Pfalzból. Igazán kár értük.

Mint minden alkalommal, ezúttal is szeretnék köszönetet mondani a meghívásért dr. Tábor Istvánnak, a Trinety Media Kft. ügyvezetőjének, valamint Bánlaki Dalma Stellának, a Vinoport.hu főszerkesztőjének, aki a szervezésben való aktív részvételével nagyon sok helyen segítette a mi munkánkat is. A nyár beköszöntével a következő kóstolóra ezúttal többet kell várni, mivel az csak októberben érkezik. Addigra talán az is kiderül, mi lesz az Olaszrizling új neve.

fotók: Magyar Nikoletta

Amennyiben tetszett a beszámoló, oszd meg a Facebook-oldaladon!