Blake Lively-t már az alapvetően elhibázott "Adaline varázslatos életé"-ben sem kedveltem és korábban a "Tolvajok városá"-ban sem nyújtott maradandót. Igaz ez "A zátony"ra is, amely viszont nem az ő alakítása, vagy halovány szereplése miatt került lőtérbe nálam, hanem azért, mert úgy tűnik ismét egy film, amely megpróbálja feltámasztani a cápa mítoszát. Kevés sikerrel, teszem hozzá.
Nem mondom ki, hogy megint az az érzése támad az embernek, hogy hány rókabőrt lehet még egy témáról lehúzni, mert ez szinte természetes, ha olyan témáról van szó, amelyben Hollywood valamilyen nagyragadozóból csinált az évtizedek alatt félelmetes szörnyeteget. Számtalan film készült a grizzlyről, dél-amerikai gyilkos méhekről, kardszárnyú delfinről, vérszomjas oroszlánokról, felsorolni is nehéz hányféle állat képében hozták a frászt a mozinézőkre. Nyilván ezeknek az alkotásoknak nem az volt a célja, hogy zoológiai értelemben hű képet kapjunk arról, milyenné is válhatnak extrém körülmények között ezek az állatok, hanem a pénzszerzés mókuskereke forgott, mondván, minden halálos és veszedelmes, ami vadállat. A legklasszikusabb példája mindennek a cápa mítosz és a cápa filmek, bármilyen széles körben is értelmezzük, mi is számít az évek alatt "cápa-filmnek".
Először is sietve leszögezném, nem a "Sharknado"-filmekre gondolok és nem is az Asylum produkciós vállalat égisze alatt készített szörnyűségekre, amelyekben az óriáspolip csap össze a homoki cápával, amely a partra is ki tud úszni és az Abrams tank lövedéke lepattan róla, majd egészben a tankot is lenyeli. Hanem sokkal inkább azon alkotásokra, amelyekben a cápa áll valamilyen módon a középpontban, köré épül a történet és valamilyen szinten a film komolyan vehető, még ha elhibázott vállalkozás is volt a maga idejében. 1975-ben indult el a lavina Spielberg "Cápá"-jával, amely sokkal inkább volt pszichodráma, semmint horror film. Emlékezetes, amikor Robert Shaw (Quint) elmeséli Roy Scheider-nek (Brody) és Richard Dreyfuss-nak (Hooper), hogyan tizedelték meg a Második Világháború alatt az óceánba zuhant egységét a cápák. Emlékezetes az a jelenet is, amikor az egyébként víziszonyos Brody kissé megnyugodva cigarettázik Quint hajójának korlátjánál, majd halottfehérre válva behátrál a kormányfülkébe és azt dadogja, hogy "ide nagyobb hajó kell", mivel észrevette a hét és fél méteres cápa körvonalának árnyékát a víz alatt, amint körülússza a hajót. Ezt a jelenetet "A zátony"-ban egy az egyben lekoppintja Jaume Collet-Serra rendező, s felülről látjuk, amint a hatalmas CGI-állat körbeússza a zátonyt, amin a pórul járt nő, Blake Lively alakításában, fetreng. Sajnos a jelenet egyértelműen olyan célokat szolgál, mint amit Colin Trevorrow próbált elérni a "Jurassic World"-ben, vagyis, hogy "nézzétek, mit mutatok most nektek", de a puszta hatáskeltésen kívül ennek semmi jelentősége nincs. Látunk egy piszok nagy cápát, amint a sekély, part menti vizekben grasszál (ha Cousteau kapitány élne még, érdemes lenne megérdeklődni tőle, hogy egy majd négy tonnás állat, hogyan jöhet ennyire partközelbe, de ilyen apróságokon most ne akadjunk fenn) és akkor mi van? Hozzátesz vagy elvesz ez a történethez és a történetből? Nem. Csakis vizualitás, semmi egyéb.
A cápa második része 1978-ban készült el és leginkább arról híresült el, hogy Roy Scheider és a rendező Jeannot Szwarc mennyire nem jöttek ki jól egymással, amelynek végkimenetele tettlegességbe torkollt, miközben Scheider ráordított a rendezőre, hogy "te kurafi!". A film jobbára csak felmelegítette a régi témát és az sem vált igazán előnyére, hogy a rendőrfőnök egy kósza villanydróttal feszítette ki a szörnyeteg száját, hiszen ilyen gyilkolásnemet már láthattunk....hol is? Jah, egy Bond filmben, csak a cápát Oddjob-nak hívták. Ha létezik spagetti western, márpedig igen, akkor spagetti horrornak is lennie kell, amikor olaszok, megirigyelve amerikai kollégáik sikereit, úgy döntenek, ezt ők is tudják csinálni, nem olyan jól, hanem még jobban. Ennek terméke az 1981-ben készült "Az utolsó cápa" (ne kérdezzétek a cím eredetét), amelyet a "Keomá"-ról és Franco Nero sokszori foglalkoztatásáról ismert Enzo G. Castellari jegyzett. Meglepő módon, ha a későbbi alkotásokhoz hasonlítjuk, amelyek ezt a vonalat követték, ez a film egyáltalán nem is olyan rossz. Talán két negatívumot lehet felhozni ellene. Az első, hogy Castellari túlságosan sok vízalatti felvételt készített valódi cápákról és ezzel elvész a film fenyegető jellege, másfelől a markáns arcú, de erősen középszerű James Franciscus, akire a főszerepet bízták. 1983 a "Cápa 3D" éve, amely valószínűleg bevonul a minden idők egyik legrosszabb technikai trükkjeit felvonultató alkotások sorozatába. Pedig hát játszott benne a fiatal Dennis Quaid, Simon MacCorkindale, Louis Gossett Jr. és mégis...azaz mégsem. Lehet megköveznek érte, de az alapötlet remek. Brody rendőrfőnök fia (ez nem, ezt a szerepet játszotta Quaid) egy tengeri élményparkban dolgozik, amelynek egy része a tenger alá van süllyesztve, hogy ilyenformán az odalátogatók testközelből kapjanak képet a tengerek és az óceánok élővilágáról. Ide szabadul be egy óriási cápa. A trükkök valóban borzasztóak még akkor is, ha akkoriban a 3D mást jelentett, mint manapság. A rendezőnek Joe Alves-nek minden esetre a film után kongattak, bár később, sokkal jobb technikával is készítettek ilyen témában rosszabb filmet. Sajnos az épkézláb történet-kezdemény nem volt elég, ha olyan apróságok zavarják meg, mint amikor a cápa ordít (!!!) a víz alatt, mint egy afrikai oroszlán és közben a fogait mutogatja. S persze egyszer ennek is el kellett jönnie. Michael Caine egy cápa filmben és mindjárt milyenben! Az 1987-es "A cápa bosszúja" nyugodtan elmehetne egy Asylum filmnek is annyira katasztrofálisan rossz benne minden. Rossz színészek, rossz forgatókönyv, eszelősen idióta sztori, ultragagyi technikai trükkök, egy vicc az egész. Amikor először láttam, nem hittem el, hogy ugyanaz a Joseph Sargent rendezte ezt, aki az eredeti 1974-es "Hajsza a föld alatt"-ot. Talán mindent elmond a kész produktum minőségéről, hogy amikor Michael Caine-t egy interjúban megkérdezték róla, azt válaszolta, hogy soha nem látta a filmet, de mindenki azt terjesztette róla, hogy szörnyű. Viszont a ház, amelyet az érte kapott gázsiból felépített, fantasztikus. Ugrunk egyet az időben, 1999-ben járunk és ez a "Háborgó mélység" éve. A film sok tekintetben sokkal rosszabb, mint a "Cápa 3D", pedig a rendező Renny Harlin kezében már sokkal jobb technika összpontosult, mint anno Alves kezében. A cápák óceáni mozgása egy vicc, életszerűtlenül fel vannak gyorsítva és amikor megeszik jóízűen Samuel L. Jackson-t, az jutott eszembe, hogy vajon neki megérte-e ebben szerepelni és kapott-e érte annyit, mint anno Caine, hogy vehetett érte valami szép helyen egy nyaralót mondjuk.
Jaume Collet-Serra nem túl eredeti rendező. Az még hagyján, hogy saját korábbi munkáit másolja és azokból vesz át technikai fogásokat, ezt bárki megtenné. Ám Liam Neeson házi rendezőjeként (három akciómoziban is rendezte) kínos önismétlésekbe bonyolódik és miközben nézem a rendezéseit mindig azt mondom magamban, hogy valami hiányzik belőlük. "A zátony" után már nem is kell keresni ezt a valamit, ami nem más, mint a stílus és az eredetiség. A munkái olybá tűnnek, mintha egy rendező tanonc megtanulta volna a szakmát, de minden ötlet híján másoktól lopkodva összedobálta volna egy halomba a film alkotóelemeit a "majd lesz valami" elv értelmében. "A zátony" ráadásul túl rövid ahhoz, hogy szóljon bármiről is. Egy fiatal nő szörfözik egy mexikói partszakaszon, ahol aztán egy cápa terrorizálni kezdi a sekély vízben. Nincs tovább. Ennyiről szól a film. Szinte már látom magam előtt a rendezőt és a producereket, amint arról beszélnek, hogy jó lenne, ha a film beleférne másfél órába, vegyenek fel néhány Baywatch-szerű hullámos-szörfös képet, a cápát pedig majd CGI-vel megoldják. Párbeszédek? Az minek, úgyis csak Lively-ra fókuszál a kamera. Sztori? Az minek, ahhoz lehet, hogy tanulmányozni kellett volna a cápák szokásait és alkalomadtán valami szakértőt szerződtetni. Az ember kontra elemek harca? Ugyan, ez nem "Az öreg halász és a tenger" és hiányzik egy Spencer Tracy vagy egy Anthony Quinn belőle. Egyszóval "A zátony", habár jó ötletnek indult, akárcsak a cápa harmadik része, ami a kivitelezés során lett belőle, az egy nagy semmi. Nem szörnyű, nem kétségbeejtően rossz, csak egyszerűen fölösleges volt megcsinálni, hiszen nincs belőle mire emlékezni. Ha teheted, inkább nézd meg Spielberg klasszikusát újra....
Jerryco 2016.07.26. 12:54:36
jerrycomovie.blogspot.hu/2016/07/a-zatony-shallows-2016.html
Gery87 2016.07.26. 16:25:33
A Sharknado borzalmas de legalább valamennyire vicces...sőt röhejes:)
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.10.19. 04:15:37
Baszki miért nem a filmet kritizáltad? Kb. annyit tudtam meg a kritikából, hogy szerepel benne Blake Lively, és, hogy egyszer körbeússza a cápa a zátonyt amit felülről mutatnak... de cserébe csomó tippet kaphattam, hogy a Cápa óta mely filmekben hogy alakult a sorsa, és hogy létezik egy amiben megzabálják Sameul L. Jacksont, jeeee azt meg fogom nézni
Ike, filmkritikánál a filmről beszélünk már, hacsak annak nincs narratív funkciója, vagy, oké vezesd fel a filmet, de akkor kritizáld is meg utána legalább annyi bekezdésben. Bár igaz... igaz, itt legalább nem spoilereztél el semmit.
Szerintem alapvetően hibát követtél el, hogy csak mert egy cápa szerepel a filmben, ezt a filmet a Cápához hasonlítod. Miközben ez egy túlélő film, ahol EGY ember szembeszáll a természettel, ahol megmutatja, hogy igenis basszameg életben marad. Sokkal inkább mutat párhuzamot a 127 órával, vagy a Mentőexpedícióval (ami neked szintén nem tetszett) csak itt élő állat volt az, ami megakadályozta a hőst a kijutásban.
Ha ezt nézzük nagyon bravúros a Zátony, mert leszámítva a lagymatag felvezetést nagyon leköti az embert, fesztültséggel teli, és drukkolunk ennek a hülye picsának, hogy meneküljön meg. És aztán elég ötletesen meg is oldották. Ha ez hosszabb lett volna 90 percnél akkor már tuti leült volna, így hogy összesen volt benne 8 szereplő, akik közül négyen szerepeltek huzamosabb ideig a főszereplőn kívül, ez pont megfelelő volt. Blake Lively a vállain vitte a filmet, és jól is játszott.
Abban sem értek egyet, hogy ne szólna semmiről. Itt egy nő, aki elvesztette az anyját, és vele együtt a hitét abban amit csinál. Nem gondolja, hogy a gyógyítás lehet hasznos, és úgy érzi nincs is miért élnie. Erre úgy tud megmenekülni - és ezáltal életben maradni - hogy felhasználja a szerzett tudását, (akárcsak a Mentőexpedícióban) hogy rendbe tegye a lábát és ne vérezzen el. Aztán pedig a cápa miatt az élni akarás is felbuzdul enne, és elhatározza, hogy akkor is életben marad, mert van még célja a világban.
Nem kell ehhez gordiuszi csomókat átvágni, letisztult jelentéssel bír a film, és ad a karakternek tartalmat. Bejár egy utat. Csak figyelni kellett volna a filmre, nem azon háborogni, hogy kurva anyjukat Cápa van benne. A Cápa nem is veszélyes, évente hat embert eszik meg. Szerintem meg veszélyes, csak az az évi hat már nem tud megerősíteni benne. De épp elég ha te vagy az egyik.
Amúgy még vicces is a film, van benne egy beteg humor, amikor az alkeszt kettéharapja, úgy felröhögtem a moziban, hogy rám néz a mellettem ülő kb. mintha gyerekgyilkos lennék :D
Egyeseknek semmi humorérzékük.
neked meg az a bajod, hogy viszonylag régen maradtál egyedül egy zátonyon, miközben egy cápa tört volna az életedre. Ne félj akkor azt írnád, milyen realisztikus és életszerű...