Az megteszi frappáns nyitómondatnak, hogy: Jó vót ez Sanyi, vót benne Assassin...

Meg Creed mi? Inkább fogd be. Elegem van belőle, hogy állandóan Sanyizol. Ezt most bízd rám. Hát gyerekek van egy jó meg egy rossz hírem. A rossz hír, hogy ez egy totál elbasszaszintott videojáték adaptáció. Nem is lepődtem meg nagyon, mert abban a pillanatban amikor megláttam az első trailert ez azért valahol tudatosult bennem, úgy a nyúltagyam mélyén. A jó hír viszont, hogy nektek még van nagyjából másfél hetetek, amit abban a tudatban élhettek le, hogy kedvenc kritikusotok - meg a sötét énje - biztos csak baromságokat beszél már megint.

Idén négy játékadaptációt is bemutattak, igaz ebből kettő CGI rajzfilm volt. De hát üsse kavics, a Ratchet & Clanktől ki mit várt? Az Angry Birds meg úgy hülyeség ahogy van, de azért a WarCraft film előtt elég nagy elvárások voltak, az Assassin's Creedre meg akkora kultusz épült az elmúlt tíz évben, hogy éppen csak nem járnak csuhában. Igaz... igaz. Mindegyik film éveket késett, a Birds legalább hármat, a Craft mondjuk hatot, nyolcat, a Ratchet meg ez pedig úgy tízet. Utóbbinak egy szerencséje, akkora a rajongói bázisa, és annyi része, vadhajtása született az elmúlt dekád során, hogy az Ubisoft már mindenhova tőgyeket varázsolt neki. Elvetem azt az elméletet, miszerint azért nem működnek ezek a történetek filmen, mert a játékos aktív irányítóból passzív szemlélővé száműzetik. Az is sántít, hogy a játékoknak ne lenne megfelelően komplex története, hiszen egyrészt a játékok folyamatosan a filmeket utánozzák, minél filmszerűbb élményt akarnak elérni, másrészt a forgatókönyvírók látszólag vért pisálnak, hogy saját történettel rukkoljanak elő, ahelyett hogy copy-pastelnék az adott játék ing game videóit, a köztes időt meg kitöltenék valami eredetivel, vagy átkötő akciókkal. Már kész is lenne a tökéletes adaptáció.

Akkor mi bajom az összessel? Mi az ami a gyökere az egész sikertelenségnek? Mi a fasszaszinnak kell állandóan megmagyarázni a dolgokat? Két perce nem ülök a teremben, már jön a felirat, ami sose jelent jót, max ha 35 fokban döntötték meg. Azon már fel se kapom a fejem, hogy templomos lovagokról beszélnek 1492-ben, legyen, úgyse tudjuk valójában mi volt az igazság, ezt hívják alkotói szabadságnak. A nagyobb baj azonban nem ez, hanem, hogy miért törekednek kényszeredetten az alkotók arra, hogy itt a fantasszaszintikus környezet, meg a maguktól működő dolgok nem lesznek jók, azokra mindenképpen valami seggükből kirángatott, és logikusnak látszó áltudományos magyarázatot kell találniuk. Ez volt a Max Payne-ben, hogy a drogok miatt lassul be számára az idő, a Doomban, hogy nem dimenziókaput nyitottak, hanem emberi kísérleteket végeztek, a Hitman filmekben, meg hogy nem is klónozták a bérgyilkost, hanem úgy nevelték őket gonosszá még gyermekkorukban.

És itt is. Van egy hülye program, az Animus amire kb. úgy rákapcsolják hősünket a Michael Fassassinbender játszotta Calt, - CORAL!!!! -, nem nem Coral, nem is Carl, hanem csak CAL -, mint anno Oki Dokira a csápokat, és aztán ez a kar rángatja jobbra balra, és így tudja végrehajtani azt a sok mesés akrobatasszaszinszerű mutatványt, amit a játékban azért tudunk kivitelezni a karakterrel, mert az ügyes. Cal ugyanis az utolsó leszármazottja Aguilarnak, aki ötszáz éve Andalúziában sikerrel vadászta le az Éden Almáját, a világ legszarabb MacGuffinját. Ergo Calt semmi bántódás nem érheti, mert nem bemegy mint anno Neo a Mátrixba, hogy ott királykodjon, hanem csak leutánozza az emlékképeket, - mimicking his movements - végigmegy egy adott úton, amit Aguilar már megtett, ő meg csak lemásolja. Egy szaros másoló vagy Cal! Rohadt kis másoló!

Jól van Sanyi ne csapongjál. Szóval összegzem neked, csak hogy jól értem-e. Ez a játék valami olyasvalamiről szól, hogy minél magasabb pontokra szökellj fel, aztán széttárt kézzel leugorj a mélybe, azzal pedig ne foglalkozz, hogy életben tudsz e maradni, csak csináld meg, mert annyira menő.

Nem, nem igazán erről szól.

De Sanyi, legalább egy tucatszor ezt csinálták a filmben, akkor ez mire volt jó? Vagy az a gyönyörű menekülési jelenet, maikor Legolast megszégyenítő kecsességgel szökkennek szárítókötélről szárítókötélre.

Nem mondod, hogy volt benne ilyen!!!!

De igen Sanyi, mondom. Te tényleg egy fasszaszin vagy öregem, mit csináltál aludtál? És így akarsz te kritizálni? Inkább folytatom én. Szóval azért annyira nem kell kétségbeesni, mert bár elég nagy szar került a palacsintába, azért a palacsinta bizonyos része ehető maradt. Mármint ha lehámozzuk ezt a sok hülyeséget a filmről, akkor egy baromi jól megcsinált középkori storyt kapunk, amibe azért elég nehéz belekötni. Kétségkívül látszik, hogy itt próbálkoztak. A Machbetet is megszentségtelenítő Justin Kurzel eszméletlen vizualitásról tesz tanúbizonyságot az összes 1492-ben játszódó jelentben. Spanyolhon olyan gyönyörűségesen mocskos, hogy szinte fuldokoltam a portól. A jelképes/valóságos sas röpte, akárhányszor láttam beleborzongtam, egyszerre stílusos és hatásos, mert a film elején ahogy ráfókuszálunk váltunk időben is. A templomosok és az asszaszinok közti évszázados ellentét kézzelfogható, és hihető. Kurzel egészen odáig elment, hogy a múltban játszódó jelenetek feliratosak, mert ott nem angolul beszéltek.

Mindezt pedig a rendező testvére Jed Kurzel koronázza meg őrületesen vérpezsdítő, hangulatos és leginkább emlékezetes zenéjével. Az akciójelenetek eszméletlen jók, és  Fassbender is tök jó lett volna a szerepre, ha írnak neki olyat. Helyette megpróbálták elmesélni ezt az unalmas történetet, olyan zavarosan ahogy csak lehet. Ha ebben a kibasszaszintott korban maradnak, ez egy tök jó adaptáció lett volna. Ehelyett mit kapunk? Tíz perces kalandokat, aztán visszarántanak minket a jelenbe, ahol Fassbendert egy kísérleti patkányként rángatja ide, oda az a hülye fémkar. Minek kellett ez? Megölni az illúziót? És ha ez önmagában nem lenne elég a nagyobb jeleneteknél váltunk a múltbéli Fassassinbender meg a jelenbéli Fassbender közt, ahogy leimitálja az Animusban a múltbéli eseményeket. Olykor másodpercenként! TÖBBSZÖR IS! Nehogy már véletlenül tudjál élvezni egyetlen pillanatot. Volt itt koncepció, csak éppen beleordították a pusztába. VAN KONCEPCIÓÓÓÓÓÓÓÓM!

Az koncepció! Koncepció? Mond te hülye vagy? Ne is válasszaszinolj. Talán elfelejtetted már hogy ezek a nüansznyi epizódok is zavarosak, és értelmetlenek? Mivel az idióta rendező, meg a forgatókönyvírók inkább a jelent akarták bemutatni, és a végeredmény sokkal inkább hasonlít az Egy őrület elme naplójára, semmint az Asszaszinok Krédójára? De én ott voltam veled, én láttam a kiskölyök Fassbendert, akinek későbbi erőszakos életvitelét úgy akarják megmagyarázni, hogy többször kimondatják minden szereplővel: Maga egy erőszakos ember. De, hogy ez miben merül ki? Nem lett volna inkább jó ötlet, hogy bogarakat kínoz már gyerekként is, tudod mint te amikor kitépted annak a légynek a szárnyait, aztán a húgod fülébe csempészted, amikor az aludt és vártad ki tud e mászni. Te kibaszott elmebeteg.

Vagy mondjuk beszéljünk már kicsit a totál jellegtelen többi szereplőről. Marion Cotillard aranyos meg minden, és először szerepel a saját hajával, mert nem volt pénz sminkesre. Ú alád vertem volna kisanyám, ahogy az első jelenetben nagyon profin guggolsz a közveszélyes, jah és erőszakos kiválasszaszintottad mellett. Brendan Gleeson beugrott vagy két napra forgatni, nyilván később letagadja az egészet mint anno Sean Connery a Hegylakó 2-őt. És Jeremy Irons apám... hihetetlen, hogy ez az ember már ripacskodni se képes mint a Dungeons & Dragons idején. Ezenkívül a film bemutat vagy két tucat érdektelen mellékszereplőt, és egy értelmetlen szerelmi szálat, de egyiknek sincs se íze, se bűze, mert végeredményképpen nem érdekel a haláluk, és különben is ki az az elmebeteg aki ezeket az embereket egymás hegyén hátán őrizné, amikor már SEMMI, mondom SEMMI funkciójuk. Hiszen Fassbender karaktere az egyetlen hasszaszinálható, amit többször is elmondanak. A legjobban nekem az a csávó tetszett, akiről nem tudtam eldönteni, hogy kicsoda. Lehet azért, mert olyan titokzatos volt. Vagy azért mert hasonlított egy jóllakott Jean Renora. 

Ennél már csak a film vége a nagyobb blama, ahol kvázi azt akarnák bemutatni, hogy a bosszú, bosszút, a szar filmek meg még szarabb folytatást szülnek. Aztán amikor már mindenki unja a banánt, bevágják, hogy vége. De előtte még kapunk egy igazán látványos jelenetet, amikor Fassbender ököllel átüti a kupola ablakát, hogy még megláthassa ahogy Cotillard elhúzza a csíkot az Éden Almájával egy helikopteren. Hogy tudták magukat visszafogni, hogy nem ugrik utána hősünk? Mi volt a terve? Feljut a legeslegmagasabb pontra, aztán Animus meg jetpack nélkül felugrik egy helikopterre? Mi értelme volt ennek a jelenetnek? Mert még csak látványos sem volt, de bőven jellemzi az egész filmet.

Szóval akkor mit mondasszaszin Sanyi? Nem volt jó film?

Azt mondom, hogy marha szerencsések vagyunk mi ketten.

Miért mondod ezt?

Mert a Prince of Persiával ellentétben itt egyetlen játékot se játszottunk ki, úgyhogy legalább féltucat eszeveszett kaland vár ránk... csak nem a mozitermekben. Szóval ha van eszed veszel egy kontrollert, ne feledd a legutóbbit széttörted amikor a Lego Batmenen felbasszaszintottad az agyad, és a karácsonyi szünetben végig is tudjuk nyomni az Assassin's Creed 3-mat, ami még mindig ingyenes az Uplayen.

Ha tetszett a kritika, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!