Lola fut. Mennyivel kifejezőbb az eredeti cím. Lola ugyanis tényleg fut. A film felében kb ezt láthatjuk. Franka Potente energikus teremtés, de annyira nem jó nő, hogy egyfolytában ezt nézzem, pláne nem olyan technózenére, amiben németül sutyorognak, és amitől egyébként is szétszakadna a fejem.

Aztán vannak itt össze-vissza vágások, vhskép, rajzfilmek. Nagyon-nagyon coolak akarnak lenni, de annyira öncélúak, hogy teljesen feleslegessé válnak. Aztán ott a nagy eredeti ötlet, hogy háromféleképpen láthatjuk ugyanazt a történetet. Nem, azért egy pillanatra sem válik mégse unalmassá a film, mert pergős, futós, és gyorsan vége van. Attól még nekem nem kell, hogy tetsszen. Egy ötlet nagyon jó volt, amikor Lola fut (mi mást tenne?), nekiütközik valakinek, aztán képekben láthatjuk az illető további életét, és mindig tök máshogy. Jó ötlet, de iszonyatosan naiv elképzelés. Aztán A lé meg a Lola iszonyat felszínesen boncolgatja a véletlen és a sors összefonódásának problematikáját, de igazából nem szolgál semmilyen megoldással és valószerűtlen helyzetekkel operál. Dehát nem is ez a lényeg, hanem, hogy nagyon coolak legyünk, ha már egyszer a '90-es években vagyunk.

Persze, ezerszer inkább megnézem ezt a filmet, mint egy tucathollywoodi sablonszart (mint a Két kopper), vagy egy művészieskedő baromságot (ilyet mostanában nem láttam), mert ez legalább nem szokványos, hanem különleges. Hogy az ízlésemhez nem passzol, az egy másik dolog, amit nem tudhattam előre, és nem is kell, hogy érdekeljen bárkit is.