"Anyád a lábatlan!" 

Elkerülhetetlen az összehasonlítás A szupercsapattal, nem csak azért, mert most láttam azt is, hanem gyakorlatilag ugyanaz a film. Van egy szimpatikus zsoldoscsapat, akiket elárulnak a feletteseik, bosszút esküdnek, illetve van egy gyönyörű nő, aki hol velük, hol ellenük van, a főgonosz pedig egy teljesen erkölcstelen CIA ügynök, aki a végén megússza. Most melyik filmről is beszélek?

Na de hagyjuk is az eredetiséget, ez pusztán a véletlen műve: a Vesztesek bosszúja korábban is készült, meg más a forrás. A szupercsapat egy tv sorozat, ez pedig egy képregény feldolgozása. A legnagyobb különbség a két film között, hogy a Vesztesek bosszúja nem olyan vicces, mint A szupercsapat, ami nem lenne feltétlenül baj, de érezhető, hogy a készítők humorosak akartak lenni. A másik eltérés, hogy A szupercsapat jóval látványosabb. A Vesztesek bosszújában is láthatunk kiváló akciójeleneteket, látványos beállításokat lásd a film végi motoros-repülős rész, és alapvetően teljesen korrektek is ezek a jelenetek, de nem esett le az állam, és nem is röhögtem hülyére magam, mint A szupercsapaton. További fontos szempont a karakterábrázolás. A szupercsapatba a rohanó cselekmény ellenére is mindenki jól megkülönböztethető, sőt szerethető figura volt. Itt például a két négert rendszeresen összekevertem, úgy tudtam csak különbséget tenni, hogy Kálid Artúr volt az egyikőjük hangja. Továbbá fájóan hiányzik a kisugárzás, vagy a karizma a színészekből, ami ilyen coolnak szánt hősöknél elengedhetetlen kellene, hogy legyen.

A Vesztesek bosszúja tehát egy közepes akciófilm, egyáltalán nem szörnyű, simán el lehet vele tölteni másfél órát, egész jó a vágás, meg a beállítás, ahogy a soundtrack is megéri a pénzét. A Journey fentebb hallható számát egyébként a világ legjobb sorozatában a Maffiózók utolsó epizódjában is felhasználták, de ide is tök jól passzol.