"Oops I Did It Again..."

Az előző rész végső, beteges csavarát halálosan komolyan vették a folytatásban, így színre léphetett Chucky ivadéka. A 6 évvel később készült film szépen folytatja a Menyasszony stílusát és hangulatát, úgyhogy ismét egy horrorfanoknak készült baromságot láthatunk.

A kezdés nagyon ütős: egyszerre idézik meg a Halloween zseniális kezdőjelenetét és a Psycho hírhedt zuhanyos késelését. Utána kapunk még egy rövid utalást a Psycho-ból (légy), de az már nem ennyire direkt. Chuckyék ezután kinyírják a Télapót, majd kiderül az egészről, hogy csak egy filmforgatás. A Made in Japan poén is vicces, de aztán ennyiben valahogy ki is merül a Chucky ivadéka. Persze azért akadnak szórakoztató momentumok, mint például Britney Spears meggyilkolása, vagy az Ed Wood és a Kubrick iránti tisztelgés, közben pedig még a Haragban a világgal című James Dean remekművet sem hagyják ki. De ezek csak pillanatok, valójában egyáltalán nem olyan szórakoztató a film, mint a Chucky menyasszonya, sokkal erőltetettebb, sokkal inkább érződik, hogy csak egy utolsó bőrt akartak még lehúzni a kis vörösről. Ezzel a film a filmben szállal például látványosan nem tudtak mit kezdeni, Jennifer Tilly önironikus poénjai pedig csak egy darabig szórakoztatóak, egy idő után már sokkal inkább fárasztóak. Meg az egész túlságosan groteszk, meg undorító, nem találták el azt a helyes arányt, amit hat évvel korábban sikerült. A legnagyobb gond pedig, hogy Glen/Glenda tök jelentéktelen és jellegtelen. Meg hát lássuk be, annyi poén sincs a Chucky ivadékában, mint kéne, félni meg soha nem is lehetett rajta.