Már a legelején figyelmeztetnek minket, hogy extrém brutalitást fogunk látni. És valóban: a hülye fitnesspatkányok legfőbb szórakozása az, hogy gyerekeket gázolnak el az úttesten. És ha véletlenül nem halnak meg rögtön, akkor visszatolatnak, áthajtanak a kissrác fején de úgy, hogy kiloccsan a szerencsétlen agya, az idióta tyúkok pedig ezt fényképezik, miközben élvezkednek.

Csak az az egyetlen gond, hogy minden annyira eltúlzott a színészi játéktól kezdve az eseményeken át, egészen a '80-as évekbeli hangulatig, hogy egyszerűen nem tudsz nem röhögni a filmen. Közben pár perc múlva a főhős-szörny a mezőn sétálgat szerelmével, a vak lánnyal, és virágot ad neki a lehető legnyálasabb zene kíséretében. Komolyan, nehéz feldolgozni ezt a filmet, tökéletesen igaz rá, az annyira szar, hogy az már jó kategória, így abban is biztos vagyok, hogy sokan élvezhetetlennek, sőt nézhetetlennek fogják tartani. De az biztos, hogy érződik rajta a szándékosság, hogy egy pillanatig ne vegye ezt senki komolyan. A lúzer srác ugyanis ebben a filmben nem szeretnivaló, hanem egy visszataszító, kis görény. A bántalmazói se sima gonosz kölkök, hanem a létező legbetegebb pszichopaták. A rablók pedig meg akarják erőszakolni a vak lányt, miután agyonlőtték a kutyáját. A polgármester nem csak simán korrupt disznó, de olyan dagadt, amilyet csak el tudtok képzelni. Sokan társadalmi mondanivalót is sejtenek ebben a mocsokban, de ennek ne dőljetek be, ez is csak a mondanivaló paródiája, ahogy itt minden önmaga leginkább eltúlzott verziója. Még karatézó transzvesztita is van benne...

Persze ettől még lehetne rossz a film, de végig röhögtem az egészet. Igazi bűnös élvezet a Toxikus bosszúálló, csak egyetlen dolgot sajnálok; hogy nem narrátoros videókazettán láttam először.