Akik még nem látták a filmet, azoknak annyit szeretnék mondani, hogy nagyszerű a forgatókönyv, kiválóak a színészek, és remek a rendezés. Az írásomat pedig ne olvassák tovább, hanem menjenek el, és nézzék meg a Halálcsapdát!

 

A forgatókönyv, mely Ira Levin díjnyertes darabja nyomán készült valóban kiváló. Nemcsak nagyon merész, de nagyon pengék a dialógusok, ráadásul annyira fordulatos és csavaros a történet, hogy ilyet még valószínűleg nem is láttál. Az utolsó pillanatokig képes meglepni a nézőt, némi fűszerként pedig elsőrangúan játszik el a darab a darabban kissé posztmodern ötletével. A színészeket szintén csak dicsérni tudom: Michael Caine-től ez a minimum, amit elvárhatunk, így ő nem akkora meglepetés, mint az addig leginkább Supermanként bizonyító Christopher Reeve, aki tökéletesen felnő a feladathoz, pedig bevallom nem néztem ki belől sokkal többet egy képregényfigura megformálásánál. Viszont a legnagyobb dicséretet mégis a bátorságukért érdemlik, hogy egyáltalán elvállalták ezeket a szerepeket, amelyeket sok sztár nem mert volna. Bevallom engem is viszolyogtatott, sőt taszított (nem is kicsit) bizonyos értelemben a film, de a forgatókönyv annyira erős, hogy ez semmit sem von le az értékéből. Valószínűleg a színészek is így érezhették. Ehhez képest Sidney Lumet rendezése csak szimplán korrekt. Persze kellett a jó ízlés ahhoz, hogy pont ehhez a történethez nyúljon, és a szakmai tehetségére is szükség volt ahhoz, hogy kellően drámai legyen az összhatás.

 

Most pedig talán csodálkozol kedves olvasó, aki intésem ellenére mégis végigolvastad, amit írtam, hogy nem találtál semmilyen spoilert. De hidd el, minél kevesebbet tudsz erről a filmről, annál jobb neked, úgyhogy jól kibasztál magaddal!