Bármennyi jót is fogok írni erről a filmről, ha úgy döntesz, hogy megnézed, akkor készülj fel rá, hogy egy rohadt nyomasztó élményben lesz részed. Ne tévesszenek meg a tinikülsőségek, és Ashton Kutcher bájos pofikája!

És pláne ne hagyd ki csak miatta ezt a filmet, ugyanis a Pillangó-hatás annyira jó, hogy még Kutcher se tud rajta komolyabban rontani. Bár az elég vicces, hogy a fiatal ashtonkutchereket játszó színészek kivétel nélkül sokkal szimpatikusabbak, karizmatikusabbak, és tehetségesebbek nála. Persze, gyakorlatilag bárki mással jobban jártunk volna a főszerepben, de a film maga annyira jó, annyira átélhető, a jelenetek annyira izgalmasak, a cselekmény annyira fordulatos és változatos, a tempó pedig olyan pergős, és magával ragadó, hogy nincs időnk Kutcheren idegeskedni. Egyébként a másik főhősnő, Amy Smart sem épp egy telitalálat, valóban cuki a csaj, és Kutcherhez képest jól is játszik (de nála még a székem, vagy a billentyűzetem is jobb, úgyhogy ez nem egy nagy dicséret), de nehezen hiszem el róla, hogy ő lenne az életre szóló nagy szerelem.

Az alapötlet maga azért fantasztikus, mert kivétel nélkül mindannyian eljátszottunk már a gondolattal, hogy mi lenne ha visszamehetnénk az időben, és megváltoztathatnánk dolgokat. Akkor vajon milyen lenne az életünk, miben lenne más? A Pillangó-hatás pedig egy csepp illúziót nem hagy számunkra, annyira depresszív és nyomasztó világképeket vázol fel cukorfalat főhősünk számára. Minél többet avatkozik bele az eseményekbe, minél több dolgot próbál meg jobban csinálni, minden annál rosszabb és rosszabb lesz folyamatosan.

A Pillangó-hatás egy nagyszerű film, amit bátran ajánlhatok mindenki figyelmébe. A remek ötletből, remek forgatókönyv született, hatásos rendezéssel, amely az elsőtől az utolsó pillanatig tökéletesen leköti a néző figyelmét.