Öt vagy hat évvel ezelőtt már láttam egyszer ezt a filmet, emlékeztem belőle bizonyos dolgokra, de annyira nagyon nem fogott meg, hogy újra megnézzem. Ma viszont úgy éreztem eljött az ideje.

Edward Nortonra természetesen emlékeztem, hogy mennyire jól alakít, pedig ez volt a legeslegelső filmje, mégis lazán lejátssza a vászonról az akkoriban szupersztárnak számító Richard Gere-t. Na ő viszont kifejezetten irritáló jelenség az őszes sármjával, meg a kisállatra emlékeztető fejével. Nem mondom, tökéletesen hozza amit kell, Nortonnak alapból sokkal látványosabb a szerepe. Ami még igazán említést érdemel az a forgatókönyv felépítése, ugyanis rendkívül fordulatos, de nem a megszokott hollywoodi értelemben. Az elején a szokásos sablonok mentén próbálja terelgetni a témát, mintha lenne valami nagy összeesküvés a háttérben, ingatlanügyletekkel, titokzatos eltűnt személyekkel, meg a többi hasonlóval. Aztán mindezen csavar egy nagyot, utána kifejezetten izgalmassá válik a már oly sokszor látott tárgyalás, de a végén még ezt is képesek megfejelni egy csavarral. Más kérdés, hogy a játékidő lehetett volna egy picit rövidebb, úgy talán még feszültebb lett volna az összkép.

Valamire viszont nem emlékeztem: a film zenéje átkozottul jó, nagy rendezői hiba, hogy ilyen ritkán csendül fel. Ti mindenesetre hallgassátok meg!