Az óceánjáró zongorista legendája azon kevés filmek közé tartozik, amelyben nagyjából minden rendben van, mégsem nyerte el a tetszésemet.

A főszerepben egyik kedvenc karakterszínészemet, Tim Roth-ot láthatjuk, aki nagyon emlékezeteset alakít 1900-ként, aki egy emberfeletti tehetség, de sosem mer leszállni a hajóról. A fényképezés szintén gyönyörű, Koltai Lajos fantasztikusan szép képekkel festi meg számunkra ezt a világot. A zenét a filmzeneszerzők legnagyobbika, Ennio Morricone szerezte, és valóban csodálatos, méltó a maistro nevéhez. A rendezésbe szintén nehéz lenne belekötnöm, a film több ponton is úgy tűnik, mintha belecsúszna a giccsesség pöcegödrébe, de végül mindig sikerül ízlésesnek maradnia. Egyetlen problémám, hogy számomra kicsit túl dagályos volt ez a fajta történetvezetés, a mozi két órája nekem simán tűnt jólyan 3 óra körülinek. A forgatókönyv legandagyártási mechanizmusa kicsit túl direkten ért, de a film más helyütt is elég szájbarágós.

A másik lehetőség az, hogy Az óceánjáró zongorista legendája egy hangulatfilm, és engem nem a legjobb pillanatban ért, és talán megérdemel még egy esélyt.