Mario Bava filmjei közül ez volt az egyetlen, ami kis hazánkban is hozzáférhető volt a szépemlékű VICO forgalmazásában. Így most ezt az alkotást vhs minőségben (az ifjabbak kedvéért 4:3-as, életlen, szemcsés, helyenként ugráló képpel), illetve az akkor készült ezeréves szinkronnal hallottam. Ez utóbbiból kiderült, hogy az igénytelenség, az nem egy új dolog: a szinkron valami bődületesen pocsék minden értelemben. Az elején azt hittem narrátoros lesz a film, ugyanis lehetett hallani a magyar alatt az angol szinkront is. Másrészt annyira fakó, élettelen, hiteltelen és amatőr volt a főhős hangja, mint ebben a szép, narrátoros korszakban. De nem, ez bizony szinkronosan futott, és sikerült tökéletesen elidegenítenie a filmtől. Mindamellett valószínűnek tartom, hogy ez egy erősen megvágott verzió, Bava ugyanis már a '60-as években sem spórolt a művérrel, és itt sem lehetett rá oka. Ilyen sanyarú körülmények között persze átjön a retró-érzés, csakhogy a filmalkotás élvezeti értéke igencsak csökken.
Mi maradt így az angolul Hatchet for the Honeymoon címmel bemutatott moziból? A főszereplő kezdetben egy George Hilton szerű szépfiúnak tűnt, de később kiderült, hogy játszani is tud. Szerepe szerint egy kissé az Amerikai Psycho Patrcik Batemanjét vetíti előre (egy kicsit még hasonlít is Christian Bale-re), de persze annyira nem őrült. Ami megmaradt a látványvilágból, abból lejött, hogy Bava még mindig mestere a képalkotásnak, ebbe a filmben nem csak az operatőri, de a rendezői feladatokat is ellátta. A baltán tükröződő szempár, vagy a kietlen kastélyban lebegő kamera egyaránt emlékezetes képsorok, eredeti képarányban nyilván sokkal jobb a film. A párbeszédek kicsit butának tűntek, de az is lehet, hogy ez csak a szinkron hibája. A történetben viszont érdekes, ahogy egyértelmű párhuzamokat vonnak a halál és a házasság között. A zenéje szintén kiváló a filmnek, remek hangulatot kölcsönöz egész végig, érezhető, hogy vérbeli európai mozival van dolgunk. A történet felénél egy elég érdekes műfajváltás történik, amit nem igazán tudtam mire vélni, ugyanis semmit sem magyaráznak el ezzel kapcsolatban. Így számomra az sem volt egyértelmű, hogy a főhősnek miért kell gyilkolnia ahhoz, hogy rájöjjön a nagy titokra.
Szóval voltak értelmetlenségek rendesen ebben a filmben, de Bava rendezésére nem lehet panasz. A Hentesbárd mindenképpen a gyengébb alkotásai közé tartozik, de amilyen remekműveket készített, azokhoz képest nem nehéz rosszabbat készíteni. Amúgy jó poén volt a filmben, hogy a főhős Bava legjobb filmjét, a Black Sabbath-ot nézi a tévében, és beépíti a saját gyilkosságához is.
