A Disney 1953-as rajzfilmje most tökéletesen bebizonyította, hogy akárhány éves is az ember, egy mese lehet attól még nagyon is jó. Nem úgy, mint a Macskarisztokraták, ugyebár.

A film jó régi, de ennek csak az előnyeit élvezhetjük, ugyanis rendkívül bájos alkotással van dolgunk. Nagyon sokszínű, humoros és valóban aranyos karaktereket láthatunk, akik közül nekem egyértelműen Csingiling volt a kedvencem, de a krokodilt is igazán tetszett. A főszereplő kisfiúk, illetve Wendy pedig remekül azonosulható figurák. De még hosszan sorolhatnám, hisz mindenki egyben van, így a humor alapból garantált. Ahogy általában a Disney történetek, úgy ez is kellően pergős és fordulatos, még a dalok sem lassítják be feleslegesen. Ezek a dalok viszont meglepő módon elég ötletesek, sőt kifejezetten jók, és a helyük is megvan a történetben. Mindamellett ezek is, meg az egész film úgy általában nagyon messziről kerüli a felesleges érzelgősséget, a Disney-re jellemző cukorszirupot, illetve a giccset is. Az üzenete, a mondanivalója pedig valós értékeket közvetít minden gyerek felé. A rajzok pedig természetesen ezúttal is kiválóak, ennek köszönhetően van a Pán Péternek egy csöppet sötétebb, misztikusabb hangulata.

Sajnos régi moziszinkron nem készült a Pán Péterhez, így egy újabb korrekt videós munkával kell beérnünk. De ez legyen a legnagyobb probléma egy ennyire kiváló rajzfilm esetében, mely minden elemében tökéletes rendben van, és amit bárki bármikor szívesen megnézhet a gyerekével.