Harry Saltzman, a 007-es mozik egyik producere mindig is nagyravágyó ember volt, nem érte be minden idők legsikeresebb filmsorozatával, neki több kellett. Így elindított egy másik kémfilm szériát, amelyet Harry Palmer, illetve az őt alakító Michael Caine nevével fémjeleznek. Ez a sorozat kicsit olyan „anti-jamesbondos”. Hősünk egy átlagos ember, aki csak sodródik az eseményekkel, a nők sem rajonganak érte feltétlenül, és nem egyértelműek a viszonyok sem.
Az első két filmet ugyan nem láttam, a Milliárd dolláros agyat is azért néztem meg most, mert Ken Russell rendezte. Még nem ismerem igazán behatóan a munkásságát, de a Változó állapotok és az Ördögök között azért egyértelmű hasonlóságok vannak, gondolok itt elsősorban a vallás, illetve a megszállottság kérdéskörére, na meg persze a látomásokkal együtt járó egyedi képekre. A Milliárd dolláros agy azonban egy bérmunka lehetett Russellnek, amit korrekten el is végzett, de semmi több. A film története nagyon szövevényes volt, egy idő után már el is vesztettem a fonalat, de aztán hamar kiderült, hogy gyakorlatilag 5 percenként elárul mindenki mindenkit, és átáll a másik oldalra. Amúgy volt pár jó jelenet a moziban, meg érdekességek is akadtak, például Donald Sutherlandet láthattuk egy statisztaszerepben.
Az Anya-t alakító Francoise Dorléac pedig hihetetlenül emlékeztetett Chatrine Deneuve-re, de egyértelműen nem ő volt az. Aztán kiderült, hogy ő a híres színésznő tragikus sorsú testvére, aki nem sokkal a Milliárd dolláros agy után egy autószerencsétlenségben életét vesztette 25 évesen. Én pedig most megkövetem őt, amiért egy héttel ezelőtt leszóltam a Riói kalandban. A Milliárd dolláros agyból kitűnik, hogy mennyire gyönyörű nő volt, csak a Belmondo-s filmben kissé elcseszték a haját.
Szerintem a Milliárd dolláros agyat egyszer megéri megnézni, már csak azért is, hogy lássunk egy kémfilmet a ’60-as évekből, ami nem a James Bond valamelyik része. Persze, vannak hasonlóságok, például a főcímet ezúttal is a mindig nagyszerű Maurice Binder készítette. A zenéje pedig egészen kiváló. Nem csoda, hogy nálunk nem mutatták be annak idején, hisz jóval több köze volt a világpolitikához, mint a nálunk szintén mellőzött Bond filmeknek, például többször is szóba hozzák az '56-os magyar forradalmat.
Sajnos MGM szinkronnal kellett véginéznem a filmet, ami szokás szerint valami fergetegesen rosszul sikerült, mind a szöveget, mind a színészek kiválasztását, illetve azok játékát tekintve. Feliratot pedig végképp nem találtam.
