"Per aspera ad astra" - veretes, klasszikus mondás, úgy illik, hogy hasonló mozi társuljon ilyen címhez. Ez feltétel nélkül teljesül, pedig korántsem volt egyszerű összehozni. Kezdve ott, hogy az 1980-as évekre bizony alaposan megkopott az egykor remek szovjet stúdiók eszköztára. Ekkor már az amerikai filmesek fényévekkel jártak előttük a lehetőségekben, hogy stílusos próbáljak lenni. A moszkvai olimpia sokba került, az afganisztáni már kivesézte az anyagi lehetőségeket a szovjet hadseregnél is, - a csillagháborús verseny érett a háttérben, -  így holmi művésznépségre igen kevés jutott, akiket ráadásul gyanakodva figyelt a hatalom, lévén, hogy mindenféle gyanús eszmék bukkantak fel a köreikben. Például az, hogy rosszul állnak a dolgok. Ilyet akkoriban még nem volt tanácsos megfogalmazni.

Valahol a távoli jövőben, az egyesült Föld korában, ahol  mindennapos dolog az űrutazás, miként az is, hogy felnőtté vált emberiség mások segítségére siet, egy űrben sodródó hajóra bukkan az őrjárat. Csupán egy túlélő akad rajta. Nija, a különös megjelenésű lány, nem kevésbé különös képességekkel rendelkezik. Érthető, hogy a földi tudósok egy része tanulmányozni szeretné, míg mások otthont kínálnak a sok próbáltatáson átesett idegennek. Olyan világról érkezett ő, amely végpusztulás szélén áll. A bolygó felélte az összes tartalékát, nincs már fű, mérgezőek a vizek, sőt, a levegőt biztosító maszk szintén kiváltság dolga. Kivéve, ha fizetnek érte...

Miután a pénz igen kevéssé csordogált, a filmeseknek valamivel ellensúlyozni kellett a hiányát. Természetesen eredeti ötletekkel. Nagyot alkottak. A mozi számos olyan dolgot vet fel, ami mára közismertté, sőt, alap problémává lett, de akkoriban előre mutatóak voltak. Ilyen a környezet szennyezés, ami persze már fel-feltűnt néha, de itt nem holmi szeméttelepről, vagy vízszennyezésről szól a fáma, hanem egy teljes planéta pusztulását vizionálják. Szerencsére kínálnak mellé nagyívű, valódi sci-fibe illő ellenszert. A genetikai manipuláció felvetése pedig tényleg korát megelőző volt. A főszereplő hölgy nem profi színésznő, ám a robotszerű viselkedése segíti az esetleges képzettségi hiányokat eltüntetni. Viszont a háttere miatt csak furcsa, de nem hiteltelen így sem. Sőt, tulajdonképpen az egyik legerőteljesebb női karakter a fantasztikus filmekben, amelyek ezen a téren bizony nem jól állnak. Barbarella vagy Leia hercegnő ugyan közismertek, szemet hizlalóak vagy aranyosak, de hogy valóban eredetiek lennének, az túlzás.  Talán csak Ripley az Alien filmekből, akire azt mondanám, hogy igazi karakteres hősnő. A mozi fölöttébb hangulatos, végig van atmoszférája, mondanivalója. Csupán kevés speciális effektet alkalmaznak benne, de azok jók, és ami még jobb, csak akkor élnek velük, amikor a történetben igazán létjogosultságuk van.. Helyenként nyomasztó a vízió, mégis képes optimizmust sugározni, ugyanakkor érzékelteti, hogy egyszerű és áldozatmentes megoldások a jövőben sem várhatóak. A jövőkép eredeti, de nem idegenszerű vagy a ma emberétől távol eső. Apró részletek hozzák közel a nézőhöz az új világot. Van munka mánia miatti házastársi összezördülés, elrontott házasság, válás, fiatalkori szeleskedés, de akad megbecsült szaktudás, feltárásra váró rejtélyek a múltból. Nem egyoldalú a tálalás. Rövid, de remek humoros mozzanatok oldják a kellemetlen pillanatokat. A frissen végzett kadét lekési az első űrhajóját, így átkerül gardedámnak egy idegen bolygó tudósához - "aki" egy polip. Viszont rigolyásabb, mint bármely egyetemi professzor. Az autogram gyűjtő robot pedig telitalálat.

Ellenpontnak ott a saját haszna érdekében akár a szülőbolygóját sem kímélő üzletember, de kapnak szépen a politikusok is. A mozi két részes. Az első fele nagyrészt a Földön játszódik, teli jó ötletekkel, de az igazán hatásos az, amikor átmennek a megmentendő világba. Az igazi látomás. A szovjet fantasztikus mozik készítői teljesen más úton jártak akkoriban, minta nyugati világ filmesei. A Solarist, Sztalkert, A halott ember leveleit említeném mint eszmei vonalat, de ez a film merőben más a megvalósításban, mint az említettek.  Eltér attól, amit akkoriban kínáltak, s van egy olyan gyanúm, a mostani mainstream választékot kedvelők pedig végképp nem fogják szeretni. Ez ugyanis intelligens mozi, az 1980-as évek termésének egyik leginkább figyelemre méltó alkotása, ami a szemnek szánt jeleneteken túllép, beleérző képességet pedig elvár a nézőtől. Ezért olvasható pár nagyon ostoba kommentár róla a Interneten azoktól, akik semmit nem fogtak fel az üzenetéből, csupán a megszokott kliséket várták.

A mozi eléggé problémás darabbá lett a bemutatása után. Ugyanis az alkotók titokban  betették a kópiákra, a stáblista végére, hogy a pusztuló Dessza bolygó képeit külön kialakítás nélkül vették fel a Szovjetunió területein. A cenzorok hamar eszméltek, a szöveg eltűnt, majd pár nap után maga a mozi sem volt már műsoron. Soha többé, amíg tőlük függött. Csak a szovjet birodalom szétesése után kerülhetett a nagyközönség elé.  A rendező fia 2001-ben kiadott egy képileg felújított, megvágott, néhány, eredetileg kimaradt jelenetet tartalmazó új változatot. Sikerült beszereznem és megnéznem. A képi feljavítás jól sikerült, nagyban segíti az élvezhetőséget. A zene is más lett, de nem rossz. Több az "űrjelenet", a kissé rövidebb film gyorsabb tempója közelebb áll a mai néző ízléséhez. A fiú tisztelte az apja művét, a gondolati tartalom változatlan maradt. A régi változathoz készült feliratot átalakítottam, kiegészítettem, így, aki akarja, már a modernizált filmet is megtekintheti magyarul. Egy bizonyos "Döglött kacsa" szájton megtalálja a ritkaságokat publikáló feltöltőnek köszönhetően.