Úgy tűnik egyszer Hongkongban is elfogynak az új ötletek: Egy évvel a második rész után készült el a Szellemharcosok 3, amely tulajdonképpen az első epizód remake-je. Négy évvel az eredeti film után készíteni egy remake-t, ugyanazzal a rendezővel, ugyanazzal a stílussal? Merész…
A film eleje nem is kecsegtet biztató előjelekkel, kínosan és túlspilázva idézik fel az első rész poénjait a kajától kezdve, a vérengző harcoson át, egészen a még mindig teljesen hülye városiak viselkedéséig, mindent megismételnek. A különbség csupán annyi, hogy most nem egy adószedő, hanem egy ifjú szerzetes és a mestere vándorolnak. Leslie Cheungot az akkoriban feltörekvő, mára már szupersztárrá magasztosult, Tony Leung váltja a szerepben, aki kiváló színész, (ezt már a Golyó a fejben is bebizonyította) de a helyzet az, hogy sokkal jobban állnak neki az érzékeny akcióhősök, semmint ez a kissé komikus figura, akit Leslie Cheung hibátlanul alakított. 
Az eredeti Szellemharcosok szakállas harcosát két karakterre cserélték; az öreg buddhista mesterre és a kanos, pénzéhes zsoldos figurájára, akit a második részből már megismert Jacky Cheung játszik a tőle megszokott, humoros színvonalon. Nagy szerencsénkre a szellemlányt ismét a hihetetlenül tehetséges, és elképesztően szexi Joey Wang alakítja. Meglepetésre azonban a karakter megint teljesen más, mint akár az első, vagy akár a második részben. A tragikus háttér természetesen most is adott, de a végeredmény mégis más; a történet elején Joey Wang is gonosz; mindenfajta lelkiismeret furdalás nélkül csábít el, és gyilkol meg férfiakat, ráadásul büszke a profizmusára. Nem csoda, ha kissé nehezebben találnak egymásra a főhős szerzetessel. A pikáns szituáció, azonban elveszti az élét, ugyanis nem alakul ki a nagy románc, inkább egyfajta különös barátságkén jellemezném a kapcsolatukat. Azonban tagadhatatlan, hogy élvezet nézni, ahogy civódnak, és úton-útfélen próbálják átverni a másikat. 
Nagy megelégedettségemre a készítők jobban kibontották a két mostoha szellemlány figuráját is. Egyikük ellenséges és féltékeny a főhősnőre, míg a másik jószívű, de kissé jellemtelen. Újra visszatér az ezeréves (illetve a történet ideje szerint immár ezeregyszáz éves) fadémon, aki még mindig ezerszer jobb ellenség a második rész főpapjánál. Valamiért a Szellemharcosok 3-ban egyfajta vinnyogó, kopasz és hihetetlen idegesítő nőszerű lények veszik körül, akiknek semmi funkciójuk sincs a filmben. 
Tagadhatatlan, hogy most is szemkápráztatóan szép az operatőri munka, igazán gyönyörű, festői képek peregnek a szemünk előtt, olyan szín kavalkádot láthatunk, amely sajnos néha már kicsit giccsesebb a kelleténél. Trükkök terén az alkotók megint túlvállalták magukat egy csöppet, de nem olyan feltűnő mértékben, mint a második rész esetén. Kellően látványos a film, szépek a repülések, kétségtelenül ez a trilógia leglátványosabb darabja. Szerencsére kivételesen a fináléban se pörgették túl magukat, végig követhetőek az események, ráadásul illik a korábban látottakhoz is. A legvégén pedig még egy nagyon kedves pillanatra is futja.
A Szellemharcosok 3-ban a horror motívumok már jóval kevésbé hangsúlyosak – egy humoros darabolást leszámítva az expozícióban - viszont a humor nagyon is a helyén van. Egyetlen olyan zseniálisan megoldott jelenet sincs benne, mint a második rész szörnyes kalamajkája, de végig sikerül megtartania egy remek szintet a poénok terén, amelyből az utolsó percig nem enged. Nagyszerű ötletek váltogatják egymást a bólogató pénzektől kezdve, a kígyómérgen keresztül, a szexéhes zsoldoskatonáig. Sőt a mester figurája önmagában egy humorforrás, hisz a tőle való félelem adja Tony Leung poénjainak tekintélyes részét. Arról nem is beszélve, hogy nehéz nem röhögni a remegő óriásfülcimpákon… 
Tulajdonképpen a trilógia darabjai közül ebből hiányzik leginkább a szív és az ötlet. Elmarad a tragikus románc, így az első rész gyönyörű melankóliáját sehol se keressük. Vannak ugyan új ötletek, de mégiscsak az eredeti film történetére fűzték fel az egész sztorit. A horror elemeknek, illetve a velük kapcsolatos poénoknak szintén búcsút inthetünk, ahogy a szimpatikus főhősünknek is. Maradt nekünk az érzéki Joey Wang, a csipetnyi erotika, a vidám hangvétel, az elvarázsolt világ, a gyönyörű fényképezés és a gyors tempó. És hát az a helyzet, hogy aki szerette az első két részt, az ezt is fogja. Aki meg nem szerette, úgyse nézi meg. Mindenesetre miden hibája ellenére, én kiválóan szórakoztam, így csak ajánlani tudom ezt a filmet.
