Hollywood, az álomgyár. Itt születnek a legendák, legyen az a Vadnyugat meghódítása, a Kerekasztal lovagjainak hőstettei, vakmerő kalózok rajtaütései, a könnyűlovasok támadása, vagy éppen a Star Wars fénykardos jedijeinek köztársaságot mentő akciói. Szóval, az sem baj, ha még meg sem születtek, netán nem is léteztek, csak adjanak valami nemeset az arra áhítozó közönségnek. Korszakok jönnek-mennek, de ideálok mindig kellenek. Az életben éppúgy, mint a filmvásznon. A legjobb persze az, ha mindkettő egybeesik. Nem jellemző, de megtörténik néha.
Kalandozzunk hát egy kicsit visszafelé az időben. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy világháború, második ezen a néven, pedig már az elsőnek sem örült az emberiség. Részt vett abban egy derék amerikai katona, aki 33 kitüntetésével egyike lett a valaha legjobban kidekorált vitézkedőknek. Leszámítva persze a tábornokokat, meg Leonyid Brezsnyev pártfőtitkárt a másik oldalról, de ők csak fityegőket illetően jönnek szóba, a bőr vásárra vivése kimaradt a sorból. Hősünk viszont pont ezen a téren jeleskedett, s nem jellemző módon, minden bevetést túlélt. Audie Murphy volt a neve. A leszerelése után a filmipar fővárosában próbált szerencsét. Azt hihetnénk, két kézzel kaptak utána, de nem. Pedig neki aztán reklámra nem volt szüksége, akkoriban bőven írt róla a sajtó, minden külön megrendelés nélkül. A mese folytatódott. A legkisebb királyfi ugyan némi nélkülözés után, de csak beindította a karrierjét. 1948-ban lett belőle Billy, the Kid, a filmvásznon. Viselte a Bátorság vörös jelvényét, elvégre az életben azon már túl volt. Hősnek szánták, de érdekes módon leginkább azokban a szerepekben fogadták el, ahol rosszfiúkat, vagy esendő embereket alakított. Ilyen ez a mostani kitárgyalásra kerülő mozi is, már annak, aki még nem adta fel az olvasást, mondván magában, ki győzi kivárni, hová akar kilyukadni a szerző. (Az sem marad titokban, de nem kapkodja el....:))
Amerikában született meg a western, meg annak a kisöccse, a B-western. Ez utóbbit a pénzszerzésben és árukapcsolásban jeleskedő kereskedő szellemű döntéshozók találták ki. Meglehet, a kulturális ízlésük nem volt elsőrangú, de ahhoz értettek, hogyan kell a sűrű centekből sok dollárt csinálni. A dolog pofonegyszerű: családi program biztosítása viszonylag olcsón. Két mozit adni minimális felárért. Az első a fő film, sztárokkal, nagy kiállítással, sőt, netán művészi hatásokkal. Ám ezt megelőzi egy kisebb költségvetésű, de azért élvezhető mozi, kezdőkkel vagy kisebb sztárocskákkal, elsősorban a szórakoztatás jegyében. Miután a délután így hosszú, szomjas lesz a gyerek, rágcsálnivalóra szintén vágyik. Igen, kóla és popcorn, az "original amerikai" recept. Sokan kedvelték a mozizásnak ezt a fajtáját. Azért jól jött az a filmeseknek is. Kísérletezésre adott módot, egy-egy ígéretes rendező vagy színészpalánta itt bizonyíthatta a talentumát.
Ebbe a világba csöppent bele Audie Murphy. Hamar megtapasztalta, hogy ez sem könnyű terep, a kritikusok éppoly veszélyesek, mint a német géppisztolyosok. Csak az utóbbiakat ki lehetett nyírni, míg az előbbiekre valamilyen rejtélyes oknál fogva nincs kilövési engedély. (Máig sem. Van még mit javulnunk.) A The Cimarron Kid a nyolcadik filmje volt, amelyben egy pályakezdő rendezővel dolgozott. Budd Boetticher később a vadnyugati történetek specialistájaként ismert, bár mifelénk inkább "A víz alatti város” című filmjével lett közkedvelt. Szerencsés párosításnak bizonyult a kettejük találkozása. Lehetett Murphy elismert katona, de ha az alakításairól volt szó, nem bántak vele kesztyűs kézzel a kritikusok. Hamar megkapta a „Hollywood legfaarcúbb színésze” nem éppen hízelgő titulust a méregbe mártott tollakkal támadó ítészektől. Nem tanulta a mesterséget, darabos mozgása, eszköztára szegényessége tagadhatatlanul igaz volt. Nyílt egyszerűsége viszont sokaknak tetszett, akik elnézték neki, hogy nem profi színész. Ezen kívül, - s ezt még az legvadabb kritikusai sem vitatták,- valóban káprázatos gyorsasággal rántott pisztolyt, semmi rásegítésre nem volt szüksége. A közönség számára ez valamit visszaadott a „Wild West” hangulatából, s díjazták érte. Mint írtam fentebb, azért voltak, akik segíteni próbálták, kapott a hősi híréhez illő szerepajánlatokat. De még a jó nevű John Hustonnal forgatott The Red Badge of Courage (1951) sem hozott számára áttörést, pedig a film stílusos, és a tapasztalatlan újonc történetére, aki a harcmezőn legyőzi önmagát, majd hőssé lesz, Eddie-nél alkalmasabb realista szereplőt nehéz lett volna találni. Maradt hát a régi Vadnyugat piszkos, poros világa.
Bill Doolin, a börtönbüntetéséből kegyelemmel szabaduló fiatalember elhatározza, hogy jó útra tér. Szavát igyekszik is betartani, de kettős szorításba kerül. Egyrészt a rossz híre mindenfelé követi, másrészt a volt bandája, a Daltonok, ismét maguk közé várják. Mindennek a tetejébe akad egy nyomozó, aki úgy dönt, az ő feje révén fog karriert csinálni. Ezért mindent elkövet, hogy újra a bűn útjára kényszerítse. A tapasztalatlan Billy sodródik az eseményekkel, még a szerelem varázsa sem képes visszatartani néhány rossz döntéstől. Van-e számára visszaút?
A Vadnyugat híres-hírhedt banditái, vonatrablói gyakori hősei az amerikai filmeknek. Néha igazi valójukban szerepelnek, máskor idealizálják őket. Billy, a Kölyök, Jesse James és a Younger fivérek a legismertebbek, de a Dalton banda sem sokkal marad le mögöttük. Ne a Lucky Luke mozikból ismert hígagyú társulatra tessék ám gondolni. Veszélyes, profi rablók voltak, akiket nem volt könnyű lépre csalni. A polgárháború zavaros időszaka után a vonatrablás kifizetődő „foglalkozás” volt, bár tagadhatatlanul nem éppen kockázatmentes. Ez a történet a „daliás idők” végére esik, amikor már szervezetten vadásztak rájuk. Az ifjú Doolin akarva sem csatlakozhatott volna hozzájuk rosszabb időben.
Murphynek fekszik a tétova srác szerepe. Esetlensége a korából fakad, jó szándéka kétségtelen. Ezúttal nem lövöldözik nyakra-főre, bár akciójelenetek azért sorjáznak a moziban. A sokat felhánytorgatott képzetlensége ebben a szerepben nem szembetűnő, ellensúlyozza az a természetesség, amellyel a lovak és a természet világában mozog. Nem olyan az alakítása, amire felkapná a fejét a néző, de minden manírtól mentes. Nem illúzióromboló. Részemről megfelelőnek mondanám. A fő erénye a történetnek az, hogy nem sző glóriát a bankrablók feje köré. Sokkal inkább az egyén felelősségét feszegeti, mint a körülményeket okolja. Azt hirdeti, hogy az ember a fejére szakadó bajt nem háríthatja el mentegetőzéssel. Eljön a pillanat, amikor őszintén szembe kell nézni a saját hibáival, vállalnia kell a felelősséget a hibákért. Ez a felismerés ad reményt arra, hogy talán még nincs minden veszve, létezik visszaút.
Boetticher már itt megvillant valamit abból, hogy miért lett kedvelt a western rajongók körében. Egy percig nem érezni, hogy valami kezdő ült a rendezői székben. A rendelkezésre álló szűkös anyagból mindent kihozott. A film hangulatos. Egyaránt tud romantikus és realista lenni, mikor melyik szükséges. Az akciók jól koreografáltak, az érzelmek nem sziruposak. Határozottan van stílusérzéke. Külön előny, hogyha sztárokat nem is kapott, de a korszak másodvonalbeli jobb színészeit leszerződtették számára. Jó pár ismerős arc köszön vissza a kisebb szerepekben. Ráadásul ezek a karakterek méltóan vannak megírva, hozzájárulnak az egykori milliő megidézéséhez. A történet fényképezése egyenletesen jó, a zene korrekt, a történetben sem találni kivetnivalót. Tisztes gondolatokat közvetít, egyszerű folyása könnyen követhető, az átlagnézőhöz igazított. A jófiúk szerethetőek, a rosszak felismerhetőek, a fordulatok elegendőek a figyelem ébrentartásához. Nem váltja meg a világot, de nem is akarja azt sugallni, hogy azt teszi. Egy B-mozi minden erényét felmutatja a történet, nem hagy rossz szájízt maga mögött. Kiváló példa arra, miért tudott ez a filmes részterület rajongókat szerezni magának.
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.12.01. 18:17:39
Te hogy állsz a spagettikkel?
És John Wayne papával?
Oldfan 2012.12.01. 18:45:01
John Wayne: Van 5-6 olyan filmje, amiket szeretek. Idősebb korában jobbakat készített, emberibbeket, mint amikor még ifjan a sztár státuszra tört.
Olasz western: Kevés kedvemre valót találtam köztük, Leone mozijait kivéve. De azért akad, bár nem lettem a zsáner rajongója. Inkább az érdekes számomra, hogy mi hívta létre, s miért lett olyan, mint amilyen. (Van Cleef azért "cool arc" volt.)
TroA 2016.08.22. 16:18:24
Ez nem feltétlen hátránya a filmnek. A vége is olyan, mint ami a valós Billyvel is megesett. De mivel az élet nem álom ezért jött Pat Garett...
Gyerekként nagyon tetszett a 73-as winchester. Nem olyan régen újra láttam. Több mint harminc év után. Nem mondom, hogy csalódás volt, de hiányérzetem volt a mozizás után. Gyerekként nagyon tetszett. Végig azt kerestem, hogy annak idején mi hozott lázba. Ilyen előzmény után ültem le megnézni ezt a western-t. Mit mondhatok?
Kellemes estét szerzett! Egyáltalán nem hátrány, hogy B western! Nekem nem hiányzott egyetlen sztár sem. Így jó, ahogy elkészült.
Ha gyerekként látom, nem kizárt hogy egy életre szóló élményt okozott volna, mint a 73-as winchester. Így, csak egy fél életre szólót... Már csak. De ez se a film hibája. :)
Oldfan 2016.08.22. 16:42:35
A mondottak több része ül. Jó hangulatú film fogyasztása idején, de egy életre szóló élményt nem ad. De hát kevés az olyan mozgókép, amely képes teljes mértékben magával ragadni az embert.
TroA 2016.08.22. 17:19:37
Azt továbbra is fenntartom, hogy a forgatóírót (szerintem) inspirálta Billy, a Kölyök élete. Természetesen erősen idealizálva a valós eseményeket. De én akkor is látok hasonló dolgokat a valóság, és e film története között. Ott van mondjuk a legutolsó jelenet...
Nem a karakterek esetleges hasonlóságára gondoltam az előző hozzászólásomkor, hanem a cselekmény hasonlatosságát. Azt gondolom előző írásomban nem fogalmaztam pontosan. Most újra olvasva tényleg félreérthető.
Ilyen filmért gyermekként biztosan rajongtam volna.
Most azt mondanám, hogy egy jó western. Erre szerettem volna utalni azzal, hogy csak fél életre szóló. Meg közben a koromra... A kettő így együtt szintén nem jön át. Legközelebb igyekszem pontosabban fogalmazni, és megpróbálom kerülni a rébuszokat. :)
Oldfan 2016.08.22. 18:49:20
Ám tessék, akinek van kedve - és angol tudása - az alábbi linken olvashat "a Kölyök" életéről és sok minden másról.
www.aboutbillythekid.com/fact_vs_myth.htm