Hát nem mindennapi zombi történet, az biztos. Az előzetes után kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a film. Szerencsére nem voltak magas elvárásaim, pont olyan lett, amilyenre számítottam, se több, se kevesebb.

A film főszereplője „R” (Nicholas Hoult) a zombi, aki megállás nélkül csak filózik mindenen. Kötődni szeretne valakihez, de nem tud, mert már kimúlt. Azonban minden megváltozik, amikor falatozás közben megpillantja élete szerelmét, Julie-t (Teresa Palmer), közben pedig kellemes zene szól a háttérben, ami még humorosabbá teszi a jelenetet. Talán éppen azért nem vesszük komolyan az egészet, mert az alkotók is viccet csinálnak belőle, az Alkonyattal ellentétben, ami nem azért volt poén, mert annak szánták, hanem éppen fordítva.

Szóval „Rómeó” őrült kötődést érez „Júlia” iránt, megmenti párszor az életét, és közben kezd újra emberré válni, amivel megfertőzi legjobb zombi haverját, akivel régen együtt hümmögtek az élet nagy dolgain. Beindul egy láncreakció, amely jó irányba tereli a rothadásnak indult lényeket.

Ugyanakkor nem teljesen rózsás a helyzet, mert van közben egy kis dráma, meg elválás, szóval a szokásos dolgok, de végül minden jóra fordul, amit már akkor is tudunk, amikor beülünk a moziba. Természetesen mivel alapvetően egy zombis filmről van szó, azért kellőképpen ijesztő, undorító és izgalmas is. Továbbá remek zenékkel fűszerezték az összképet.

A szereplőket nagyon könnyű megszeretni, a személyes kedvenceim Nora (Analeigh Tipton), aki Julie legjobb barátnője a filmben, valamint „M”, aki „R” hümmögős cimbije.

A film végén van egy-két elgondolkodtató pillanat, amit csak könnyedén adagolnak, úgyhogy pont annyi, amit még el lehet viselni. Mindent összevetve, egy kellemes kikapcsolódást nyújtó mozi, amit akkor nézzünk meg, ha éppen életuntak vagyunk, de akarunk nevetni és talán borzongani is egy kicsit. Nekem bejött.