„Mindig könnyebb hűnek lenni egy étteremhez, mint egy nőhöz”

                                                                                                                      Woody Allen

Mi van akkor, ha egyetlen férfihoz kell hűnek lenni? A Váratlan utazás sztárja, Sarah Polley most nem a kamerák előtt remekelt, hanem a rendezői székbe ült. Saját édesanyja történetét dolgozza fel, és tárja fel azokat a családi titkokat, amelyeket más inkább elrejtene.

Sarah viszonylag korán, gyerekfejjel veszítette el az anyját. Egy idő után azonban mindenkit érdekelni kezdenek családja gyökerei, és Sarah-nál is eljön ez az idő. Nyomozni és kérdezősködni kezd azok között, akik ismerhették az édesanyját, aki maga is színésznő volt. Régóta tréfálkoztak családon belül, hogy Sarah más apától származik, mert nem hasonlít az édesapjukra. Legnagyobb megdöbbenésükre a vicc igaznak bizonyul, csak nem azzal a férfival kapcsolatosan, akire mindenki gondol.

Sarah nagyjából egy évig őrzi a titkát, amikor egy újságíró felhívja egy forgatás közben, hogy cikket akar írni ebből a hihetetlen sztoriból. Sarah könyörög az újságírónak, hogy ne jelenjen meg a cikk, mert - most már mondhatni -, nevelőapjának még nem szólt az egészről. Kénytelen volt elmondani az "apjának", aki jobban fogadta a hírt, mint hitte volna, hiszen úgy gondolta, ki írhat jobb forgatókönyvet, mint az élet. Ezután segített Sarahnak megírni a történetet, így kezdődhetett a dokumentumfilm forgatás. És annál kegyetlenebb rendező nem is lehet, mint saját lányunk, aki édesapját megkérte legyen a narrátora a történetnek, azon túl, hogy szerepel is benne. Sarah családja összes tagját megszólaltatja, kínos részletekbe is belemenve, de rendezőként nagyon jól megtartja a tárgyilagosságát.

Az bizonyos, hogy nem mindennapi dokumentumfilmet láthat a néző, és míg hozzászokhattunk, hogy a nagy amerikaiak mindig valami globális összeesküvésről próbálják meg lerántani a leplet, Polley fordított egyet a dolgon, és egy, a világ számára elenyésző, csip-csup ügyből érdekfeszítő, oknyomozó, tényfeltáró filmet kreált. Amiben a legnagyobb kihívás kétségkívül az volt, hogy ezt izgalmassá tegye a kívülállók számára is. Az pedig, hogy miből lesz a cserebogár, ugyan nem most derült ki először, de Polley tehetsége már most megcsillanni látszik. Ami női rendezőről lévén szó, külön figyelemreméltó.

Nekem személy szerint tetszett a film, ahogy végigvezet egy életen, apró szegmenseket kivágva valaki életéből, és így is sikerült egy kerek történetté formálni. Tudom ajánlani mindenkinek, igaz, nem a legkönnyebben emészthető film.