Ilyen mocsokszar filmet már nagyon rég láttam. Igazából utálom ha így kezdődik a napom, mert egész végig rányomja a bélyegét - tanulság, nem reggel, hanem este kell nézni, illetve EZT egyáltalán nem kell. Azon tűnődtem, vajon Én vagyok ilyen öreg, hogy nem tartom ezt szupernek? Vajon hány évesen kellett volna lássam, hogy értékelni tudjam? Tíz vagy mondjuk öt évesen? Esetleg magzatként? Vagy még csak amikor gondolat voltam apám fejében? Igen, talán akkor tudtam volna szeretni. De sajnos harminc évesen láttam...

Ha ízetlenkedni akarnók, úgy is fogalmazhatnók, hogy itt bizony tényleg felébredt a sötétség, de az alkotók fejében, nem pedig a vásznon. A Szikravároshoz hasonlóan ez a mű is, egy több kötetes gyermekfantasy megfilmesítése. Jelen esetben Susan Cooper 1973-ban íródott regényfolyamának második kötetének adaptációja, melyben egy 11 éves kisfiú, december 21-én szembesül azzal, hogy ő egy Kutató, akinek feladata a gonosz legyőzése, a sötétség elkergetése, és hat szimbólum megtalálása.

Természetesen ahogy az lenni szokott mindehhez kap segítséget, társakat, meg természetfölötti képességeket. Jól lehet az egész történet a fiatalkori pubertás kialakulásnak metaforája, és amik történnek "hősünkkel" azt is sokan a serdülés jeleinek veszik. És persze ez többnyire igaz is.

Will Stanton egy meg nem értett gyerek, akire a szülei alig figyelnek, testvérei állandóan heccelik, ezt tehetik, mert ő a legkisebb, a hetedik fiúk - ilyen környezetben szokás megbuzulni. Csakhogy az őt játszó Alexander Ludwig, valami annyira rossz élete első főszerepében, hogy számomra teljességgel érthetetlen hogy engedhették ezek után egy Boszorkány-hegy, meg egy Éhezők viadala közelébe. Egyebet se csinál, mint szorong, tépelődik, arról beszél, hogy ő ezt nem tudja felfogni - már miért is tudná, hiszen egy 11 éves kisfiú - meg ide oda toporog.

Hiába támogatják olyan színészethez azért értő személyek, mint Ian McShane, vagy Christopher Eccleston - aki az egyetlen említhető emberke, még akkor is, ha a gonoszt rendre túlripacskodja - az első fél óra után tökéletes érdektelenségbe fullad a film. Pedig akkor kellene, hogy beinduljon. Meg aztán gondolkozzunk már. Hat jelet kell összeszednie, amiket különböző korokban, helyzetekben talál meg a néző számára érthetetlen módon.

A film ugyan igyekszik ezeket változatosan bemutatni, de belátható, hogy 95 percben egy hátteret, egy azt megváltoztató kiválasztott helyzetet, valamint hat különböző utat felvázolni alapvető képtelenség, amiből csak kusza, kerge, nem különben összecsapott, banális, és érdektelen zagyvaság lesz, ahol a hősért nem tudunk izgulni, nem tudjuk mire megy ki a játék és különben is legyen már vége, mert percenként nézem mennyi van még hátra.

Mindazonáltal nem vagyok biztos benne, hogy ez regényben ne működne, és az is látható, hogy Harry Potter előtt is voltak próbálkozások, meg hogy a híréről se hallott senki eleddig a filmig, amiből kiviláglik az is, hogy Hollywood tényleg leás még a vakondok alá is csak találjon valami "monumentális" megfilmesíthető akármit. Az ilyen filmek tehetnek arról hovatovább, hogy a fantasy lassan egy olyan kategória lesz a filmgyártásban, amihez jobb ha nem nyúlnak hozzá mert efféle korcsok születnek. Az ilyen filmek miatt értékelődik fel egy közepes Narnia krónikája, vagy egy rossz emlékű Eragon.

S végül az ilyen filmek miatt döntöm el újra és újra, hogy akármennyire is szeretem a fantasyt, ideje lenne leszoknom már róla, hiszen belátható, hogy ez csupán gyerekeknek, vagy maximum tiniknek való, és akárhogy is nézem, régóta nem vagyok egyik sem.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!