Annak idején talán az Aliens új mozis vetítése után láttam az Ex Machina trailerét és elég rendesen kinevettem, mert megint az láttam, hogy a nyugati filmgyártásban egy női személyiséggel rendelkező mesterséges intelligencia is csak a megmentendő hercegnő szerepét kaphatja. Később meglepve láttam, hogy a film igen jó kritikákat kapott, így eldöntöttem, hogy megnézem. Mint kiderült a trailer teljesen félreérthető volt, ugyanakkor mégsem kell megkövetnem magam.

A történet szerint adott egy excentrikus zseni (Nathan), aki az általa kifejlesztett mesterséges intelligenciáját egy kiválasztott programozójával tesztelné, mert arra kíváncsi, hogy az AI képes-e átmenni a Turing teszten, így az programozó (Caleb) meghívást kap Jay laboratóriumába, hogy beszélgetéseket folytasson a robottestbe zárt mesterséges értelemmel (Ava). Az egész szinte kamaradrámának tekinthető, kevés szereplővel és helyszínnel. Egy ilyen filmbe elkelnek az érdekes karakterek, de itt sajnos erre kevés figyelmet fordítottak.

Nathanről azért tudjuk, hogy excentrikus zseni, mert jó nagy háza van a semmi közepén, alul öltözött nők veszik körül és látható gazdagsága ellenére mégis olyan egyszerű dolgokkal tölti az idejét, mint a mértéktelen ivás és a testedzés. Oké. Óriási mázli, hogy Oscar Isaac játssza a szerepet, mert így képesek vagyunk odafigyelni a szereplőre, sőt, gyakorlatilag minden jelenetet ellop, amiben megjelenik. A szakállával együtt vészjósló a kinézete és a legtöbb jelenetben tényleg felmerül a nézőben, hogy vagy egy hanyag őrültről van szó, vagy valami terve van, amit palástolni akar.

Caleb egy átlagos diáknak tűnik, de neki ez a szerepe. Domhnall Gleeson hozza, amit kell, mert nem rossz színész, de bízom benne, hogy a következő Star Wars nem rá és többi, viszonylag tapasztalatlan és kevésbé karizmatikus színészre fog építkezni, mert ott ez kevés lesz. Mindenképpen meg kell még említeni még Alicia Vikandert, aki tényleg jól alakít, van valami túlvilági a megjelenésében, de ezen azért sokat dobnak az effektek és talán nincs is nehéz dolga, mert a szerepe nem nagyon lép túl a bociszemű végzet asszonya karakteren.

A szereplőket könnyű összefoglalni, de nehéz arról írni, hogy miről szól a film, mert gyakorlatilag csak ötleteket dobál be és a felvetett témáknak csak a felszínét karcolgatja. Turing teszt? Természetesen, semmi köze sincsen a filmnek a teszthez. Caleb látja, hogy kivel beszél, a robotnak pedig emberi arca van, ráadásul a személyiségét szexualitással ruházták fel és női arccal és némi szexualitással egy egyszerű sorokat ismételgető gép és becsaphatja az embert.

Persze érdekes kérdés lenne, hogy mi történik akkor, ha egy valóban fejlett mesterséges intelligenciát erős szexualitással ruháznak fel, hogyan hat ez a környezetében lévő emberekre, és hogyan hat később a mesterséges értelem fejlődésére, tanulására, de erről nem kapunk képet. Sőt Ava motivációi teljesen rejtve maradnak. Sosem derül ki, hogy miért akar megszökni, miért zavarja a bezártság és miért nem bízik alkotójában, így kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy azért mert erre programozták. Így teljesen leegyszerűsödik Ava karaktere, hiszen már nem egy mesterséges intelligenciáról van szó, ami saját környezetében tanul, hanem egy női kinézettel felruházott robot testbe zárt algoritmusról, amit arra programoztak, hogy megszökjön és úgy alakítottak ki, hogy a tesztelője (Caleb) fogékony legyen rá.

Egy sci-fi thrillerbe elmenne ez a fordulat, ugyanakkor nem erre van kiélezve a film. Nem akar egyszerű lenni, de képtelen tudományos és érdekes maradni, vagy mélyen belemenni a karakterei pszichológiájába, így még az olyan jelenetek is, mint például Nathan részegen előadott páros tánca – ami egyébként a film legjobb jelenete – veszendőbe mennek, csak éreztetik, hogy mennyivel jobb is lehetett volna az Ex Machina. Arról már nem is beszélve, hogy ott lehetne filmben a nemek harca vonal is. Féltékenység, birtoklásvágy minden oldalról és az elnyomott nő szemben az uralkodó férfiakkal, ugyanakkor ezt is csak az alapfelállás sugallja, de bárki, aki megnézi a filmet egy ilyen értelmezést – teljesen jogosan – belemagyarázásnak fog tartani. Csak egy újabb akarva, vagy akaratlanul feldobott téma, ami hamar továbblebeg.

Itt pedig már nem lehet elkerülni az összehasonlítást a Spike Jonze Her című filmjével. A Her pont azért tud jól bemutatni egy idegen értelmet, mert végtelenül emberi. Különc, de mégis átélhető szereplőjén keresztül mutatja be a mesterséges értelmet, aminek a motivációi gyökereiben emberiek, de közben idegennek hatnak, így képes megteremteni valamit, ami érthető, átélhető, de mégis távol áll tőlünk. Az Ex Machina viszont minden igyekezete ellenére egyszerű marad, és ez nem lenne baj, hogy ha egy gyors szórakozást ígérő thrillerről lenne szó, de a film sajnos tudományos és okos szeretne lenni, ami nem megy úgy, ha minden témát leegyszerűsít, vagy elfelejt, amit felvet.

Összegezve Ex Machina egy szépen fényképezett, jó színészeket felvonultató, néhol vontatott, de összességében szórakoztató film, amit még egy Prometheus és hasonló filmek sújtotta időszakban sem lehet okos sci-finek nevezni.

A cikket beküldte Soós.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!