Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A művészet templomai: Milánói Scala - A csodák palotája (2015)

2016. augusztus 29. - scal

Megint egy ismeretterjesztő film, amely a Vad Kunsággal ellentétben nem természetfilm, hanem egy nagyobb sorozat része, amit még tavaly kezdett vetíteni az Uránia Nemzetei Filmszínház. Elöljáróban megint csak annyit tudok mondani, hogy nagyon szép filmet kapunk, egy több szempontból is jó dokumentumfilmet, ami alaposan körbejárja ezt a méltán híres intézményt, de mégis miért gondolja bárki, hogy erre a filmre jegyet fognak váltani az emberek, és megnézik, sőt, egyáltalán elzarándokolnak érte moziba? Ezek a filmek nem moziba valók. Vagy valami hatalmas támogatást kaphatnak, amitől okafogyottá válik a sikert várni, és akkor is megéri nekik moziban vetíteni újra és újra, ha hárman ülnek rajta.

image.png

Luca Lucini és Silvia Corbetta munkájával egyébként is több problémám van. Ha már a Scala a főtéma, miért nem hallhatunk több olyan operát, amit itt mutattak be először? Néhány darab felcsendül ugyan, de csak nagyon rövid ideig - pl. Tosca, Aida, Lohengrin, Carmen, Figaro Házassága, A Sevillai Borbély, A kaméliás hölgy, Norma, Gioconda, Hattyúk tava - amikor ezek a legjobban sikerült részek. Lehet nem tudjuk meg belőle, hogy hány négyzetméter az alapterülete, vagy, hogy mikor építették, de úgymond utaztatják a nézőt, és valószínűnek tartom, hogy többen is úgy lesznek vele, ezen élmény miatt legalább egyszer az életben érdemes elmenni Milánóba, és venni egy méregdrága jegyet az operák operájába. Ha pedig ez tényleg igaz, akkor a film eléri végső célját. De ezenkívül rengeteg az üresjárat benne. Például azon epizódok, ahol egy-egy közepesen tehetséges színész megformálja a mára régen elhunyt zeneszerzőket, legyen mondjuk Verdi, róla talán már hallottak az emberek.

Ezek a részek komolyan vehetetlenek, amikor pedig még élő embereket kerestek fel, az egyenesen unalmas, ha még oly nagy sztárok is szólalnak fel, mint Franco Zeffirelli, Placido Domingo, José Carreras, vagy Luciano Pavarotti. És sajnos ezekből lesz több. A Scala csodájához kétség sem férhet, az egyik legszebb építmény, amit emberi kéz alkotott Itáliában. Külön ki is emelik, hogy az egyetlen operaház, amely nem egy fővárosban helyezkedik el, - azt már csendesen elhallgatják, hogy Itália nagyjából másfél évszázada egységes, és mivel rettenetesen tagolt volt a történelme során, a különböző városok éppen ezért tehettek szert egyenlő hírnévre. A negyedik szegmenst pedig a szokásos wikipédia alaposság jellemzi, amikor megtekinthetjük a Scalat belülről is. Nekem ezek a részek tetszettek a legjobban, minden cinizmust kizárva, mert ezek legalább segítettek átadni valamit az egész épület grandiózusságáról, és szépségéről.

A film egyébiránt egy nagyobb sorozat második része, az első a Firenze és az Uffizi képtár 3D volt, ez sajnos már nem 3D-ben zajlott, pedig az lehet még jobban hozzátesz a nagy egészhez. A készítők előtte készítettek már egy filmet a Vatikáni múzeum 3D címmel, de azt valamiért nem tették be a sorozatba. A képet 4K-ban vették fel, az operatőr az a Luca Bigazzi, aki a Nagy Szépségért Oscar díjat kapott. Ugyanakkor mivel a film rengeteg mindent egybe akart tömöríteni, bemutatni, és sűríteni, a 90 perc nem elég, de mégis túlságosan hosszú, és vontatott... vagy csak én nem vagyok kellőképpen fogékony az Operára. narrátorunk pedig Lux Ádám lesz, akinek kellemes baritonja teljesen jó egy ilyen filmhez.

teatro-alla-scala-il-tempio-delle-meraviglie-458099.jpg

Összességében ennek a filmnek is az a veszte, mint a Vad Kunságnak, hogy ide a legjobb élőben elmenni, és részese lenni a "csodának", semmint egy moziteremben ülve azt nézni, milyen szép egy másik épület, ahol nem vagyunk. Bár hozzáteszem, a legtöbben ide, a Kunsággal ellentétben úgyse fogunk eljutni, mert egyrészt űber drága, másrészt messze van, harmadrészt lehet nem is érdekel minket az Opera, ha pedig igen, szerencsére Budapesten is van egy nagyon szép. Az viszont, hogy mindennek az Uránia adott helyet kis vigaszt nyújthat, mert ha létezik az országban gyönyörű filmszínház (mozi), akkor az minden kétséget kizáróan az Uránia. 

 Ha tetszett a kritika, legyél szíves és lájkold be a Facebook oldalunkat!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása