Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Az úszómester (1979)

2016. augusztus 31. - scal

Nem is olyan régen meghívást kaptam egy nem mindennapi vetítésre, amit a Lurdy moziban rendeztek filmszerető emberkék, akik fejükbe vették, hogy a teljes Jean-Louis Trintignant életművet átültetik magyar nyelvre, ugyanis az úriembernek egyetlen filmje se volt elérhető se szinkronosan, se felirattal kis hazánkban. Ez kérem orvosolva lett, ugyanis mindkét filmje, amit rendezett kapott egy professzionális magyar feliratot. Jól olvastátok, direktori életműve mindössze két filmet takar, ebből Az úszómester volt a második. Trintignant ugyanis inkább színész volt, majdnem 150 különböző filmben tűnt fel, és leginkább a 60-as 70-es években volt sikeres Franciaországban.

aff_gr_maitre-nageur-02.jpg

Az úszómester egy rendkívül groteszk és abszurd film, kicsit a Lőj a zongoristára új hullámos hatást érezni rajta, ha azt mondják a filmet Truffaut rendezte én azt is elhiszem. Egy idő után már túlságosan is furcsa dolgok követik egymást rendkívül következetlenül, ami már inkább idegesített, semmint szórakoztatott. Mondanám, hogy franciás a humor, de nem az, mert nem is lehet rajta röhögni, inkább fárasztó az egész. De maradjunk az első harmadnál, ami még egy érdekes szerelmet mutat be, Guy Marchand - akit leginkább a Montreali bankrablásból lehet ismerni - és Stefania Sandrelli - Válás olasz módra - között. Tipikusan a flörtölés időszakát látjuk itt, egymásra találás, randevúk azok a pillanatok, amikre mindenki szívesen emlékszik vissza, még akkor is, amikor az unalom, és a megszokás már rég megfojtotta a kapcsolatot.

A főszereplő Marchand lesz, ami eleve egy baklövés, nem igazán jó főszereplőnek, túlságosan átlagos, nem elég vicces, amolyan átlagember. Zenészt alakít, akinek mindössze egy dala sikeres, és nem elég ahhoz, hogy megéljenek, ezért mivel a felesége a pénzt is szereti, hogy ne nyomorogjanak elvállal egy úszómesteri állást egy gazdag mágnásnál, ahol látszólag semmit nem kell csinálnia, mint naphosszat úsznia, mert gazdája nyomorék, így úszás helyett már csak a látvány maradt neki. Hősünk később arra is rájön, hogy gazdája nem teljesen normális, mert a kertje tele van csapdákkal, olykor lövöldözik, és mindenhonnan állathangok hallatszódnak. Ebben az időben a technológia és a számítógépek fejlődésével szinte minden film telepakolta magát nevetséges betörő riasztó rendszerrel, ami szofisztikált csapdahálózatot takart, na ez itt is meg van.

Trintignant is felbukkan a filmben, mint a háziúr kertésze, de az igazi prímet Jean-Claude Brialy viszi a tulajdonos minden óhaját továbbító és a birtokra vigyázó komornyik személyében, aki így Marchand csicskáztatója lesz, és a legképtelenebb baromságokat követeli tőle. Hősünk egy idő után menekülne, de hát... kell a pénz, és nem akarja, hogy felesége szenvedjen, és olyan szép, szóval marad. Ezzel az ismerkedéssel és a lehetetlen feladatok egymás hegyére, hátára dobálásával telik el a második harmad. Itt már borogattam az agyam, hogy mikor lesz vége, és hova a fenébe akar kifutni a film, merthogy baromi hosszú volt az expozíció is, de az legalább érdekes, és helyenként vicces. Ez viszont... Totál látszik, hogy nincs egy íve a filmnek, nincs története, volt pár jó ötlet, de nem tudtak vele mihez kezdeni. Azonban nem tudtam, hogy a legrosszabb még hátra van.

maitre-nageur-1979-01-g.jpg

Jön ugyanis a harmadik harmad, az egész film klasszikus 90 perc mégis olyan vontatott és unalmas, mintha legalább a duplája lenne, ekkor már percenként lestem rá az órámra, hogy mikor lesz már vége. Eddig is látszott, hogy helyenként mintha direkt hősünk életére törtek volna, de ami itt történik az felér egy arcul csapással. A tulaj ugyanis versenyt hirdet, és ekkor már el se hagyjuk az úszómedencét. Merthogy néha ugyan kell úszni ide, oda, de a lényege, hogy ki bírja tovább a vízben taposni a vizet, vagy egyáltalán benne maradni. Fel is lehet adni, meg is lehet fulladni, esetleg megölni a másikat. A tét ugyanis nagy, a mágnás teljes vagyona - aki egyébként tönkre ment, meg különben is másra ruházza a vagyonát, és haldoklik is, csak a versenyzők nem tudnak róla - ezért az ország minden szegletéből érkeznek tehetséges úszók.

És lényegében ennyi a film, unalmas, vontatott, abszurd, én meg dacára, hogy szeretem a croissantot ennyire nem vagyok francia. Senkivel nem lehet azonosulni, totál érdektelen kivel mi történik, abszolút megértem, hogy Trintignant nem rendezett több filmet és maradt a színészetnél. A filmben továbbá mindössze két zeneszám váltakozik unos untalan, - ha nem számítjuk Marchand orrhangon előadott magánszámát - egy-egy etűd a A trubadúr, és a Rigoletto operákból. Ez megint csak elősegíti, hogy a néző elálmosodjon a filmen. Összességében egy elég magának való filmet készített Trintignant, mintha le se szarta volna, hárman nézik a moziban, esetleg húszan, valahová a francia fekete komédiák alsó sorába pozicionálnám eme remekműnek aligha nevezhető alkotást.

Ugyanakkor maga a módozat, ahogy ezt a filmet megtekintettem már nagyon is érdekes, mert ugye ismerőseim ezt a filmet gondosan lerippelték a külföldi kiadásról, és a feliratot egy avi file-ra illesztették, kiírták egy DVD-re, bevitték a Lurdy moziba, ahol egy teremben nagy vásznon megnézhettük, körülbelül húszan. Mint értesültem a Lurdynak van egy kezdeményezése, ahol húszezer forintért két óráig lehet kibérelni egy termet. Akár két ember, akár több, ilyenkor osztódik a végösszeg. El is gondolkodtam, a lehetőségek végtelen tárházán, hiszen sokkal jobb ajánlat, mint a Cinema City VIP. Megnézhetsz akármilyen filmet, aminek beviszed a DVD-jét és mondjuk ott ünnepled a barátnőddel való találkozást, vagy haveri összejövetelt. Még játékkonzolt is lehet bérelni, és nagyban játszhatsz a vásznon, ami bizonyára huzamos ideig drága flancolás, de nagyon vagánynak tűnik. Szóval nekem nagyon bejött a Lurdy kezdeményezése, mindenkinek csak ajánlani tudom. Ismerőseimnek pedig köszönöm, ezt a... csodálatos élményt, amit egy hajnalba nyúló ivászattal tudtunk csak kipihenni.

Ha tetszett a kritika, lennél olyan kedves és belájkolnád a Facebook oldalunkat?

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása