Én nem akartam semmit, csak szórakozni kicsit...

Ezzel a mondattal egy baj van. Nem a filmben hangzik el, hanem a néző szájából, amikor ez a kilencven percnyi agyrém véget ér. Ennyi? Ennyit tud Hollywood felmutatni Karácsonyra? KARÁCSONYRA? Bevallom miután a trailert harmincötödször tolták a pofámba, levontam a konzekvenciát, hogy ez egy bődületesen szar valaminek ígérkezik. De, hogy egyetlen egyszer... EGYSZER SEM tud megnevettetni egy vígjáték.. egy karácsonyi vígjáték, azt azért nem gondoltam volna. Persze mondhatnám, hogy életemben nem dolgoztam hála istennek egyetlen elbaszott multinak sem - jaj, a lelketlen multi -, ahol nem is vesznek emberszámba, ha nincs ötéves terved, meg nem kávézol legalább egy órát az előcsarnokban, miközben arról sopánkodsz, hogy nem éred utol magad, annyi a meló... De ettől még Boraton is nevettem, pedig sose jártam Kazahsztánban.

Nincs mentség, pedig kerestem párat. Ez egy elcseszett film. Nem is akar másról szólni, mint egy elmebetegség határait súroló hivatali karácsonyról, ahol folyik a pia, száll a drog, és mindenki meztelen lesz a végére. Vagy leginkább azok, akiket nem akarunk látni. Az egyetlen fogódzkodója, hogy decemberben valóban egymást érik a céges karácsonyi bulik. A legtöbb faszkalap munkahely eleve hétfőtől-csütörtökig pozicionálja ezeket is, nehogy már a dolgozó egyetlen napon is azt érezze ember, és nem rabszolga. Tizenegykor takarodó, lehet menni józanodni, hiszen holnap munka. Még rosszabb fekália helyeken erre még ráhúznak egy lapáttal, és 2-3 óra azzal megy el, hogy olyan emberekről pofáznak, meg olyanokat kell megtapsolni, akiket te sosem ismertél, vagy jó eséllyel utálsz, és valami olyasmiért tüntetik ki őket, amiért leginkább neked kellett volna már megkapni a pulykapénzt mondjuk három éve.

Szóval valami ok esetleg mégis lehet rá, hogy ennek a filmnek muszáj volt megszületnie. A legdurvább az egészben, hogy ezen kívül semmi mögöttes tartalmat nem csempésztek bele. Egy kis történetecskét. Vagy legalább undorító és gusztustalan viccekkel operálna, hát azok mindig bejönnek, majd moziból kijövet letagadod, hogy ott röhögtél a legjobban. DE NEM! Még ilyenek sincsenek benne. Erőltetett szar poénokat ad nekünk ez a senkiházi baszadék Josh Gordon, Will Speck duó, akiknek a repertoárjában eddig két hasonlóan ótvar vígjáték található, a szörnyűséges Jégi dicsőségünk 2007-ből, és a nyomorúságos Sejtcserés támadás 2010-ből. A csodálatosan szar forgatókönyvön HAT ember dolgozott. Ezt a remekművet hatan hozták létre! Hat kis kotonszökevény, akik ó bár végezték volna anyu gyomrában... vagy a mellén... esetleg a hajába ragadva.

Ami végképp megdöbbent, hogy mennyi jó, tehetséges színészt sikerült ehhez a förmedvényhez össze hólapátolni, akiknek a neve azért ha nem is garancia egy jó vígjátékoz, már többször bizonyították, hogy tudnak ha akarnak. Nézzük is őket. Jason Bateman a modernkori Steve Martin lehet szeretni, vagy nem szeretni, de azt el kell ismerni, hogy egy nagyon jó komikus, aki fapofával képes adni az átlagembert. Itt meg az a legemlékezetesebb poénja, amikor lemélytorkozik egy pisilő szobrot, merthogy abból, folyik a nedű. Érted, ha... ha... Olivia Munn játssza a meg nem értett IT-st, akivel Bateman karakterének szerelmi afférja lenne/volt valaha. A bajság csak az, hogy nulla a kémia köztük. Munnt persze jó látni mert roppant tehetséges... így mutatom: TE-HET-SEGGES. És azért itt legalább mondatokat is adtak a szájába - hát még mennyi minden mást -, nem úgy, mint az idei X-men filmben.

T.J. Miller állítólag valami komikus, sok filmben nem láthattad, de instant szerethető az ürge. Jól áll neki ez a habókos szerep, fogalmazhatnék úgy is, hogy közel állnak hozzám az ilyen infantilis figurák. Ő lenne a tényleges főszereplője és egyben értelmi szerzője ennek az őrületnek. A probléma akkor kezdődik, amikor valami klisé karakterizációt akarnak neki adni, meg motivációt, meg hátteret, de hát a forgatókönyvírók nem igazán voltak a helyzet magaslatán. Az ő nővérét alakítja Jennifer Aniston, aki nem is értem hogy írhatott ide alá, amikor az utóbbi tíz évben nem láttam szar filmben. Ekkorában biztos nem. Ő volt a legnagyobb húzóerő, hogy megnézzem a filmet. Itt is jól alakítja a jégkirálynőt, aki mindenkit utál, a gyerekes rész okés, nem volt rossz. Viszont fele annyira sincs kihasználva karaktere, amennyire lehetett volna. Gyakorlatilag a Förtelmes Főnökökben látott szerepét újrázza.

A többiek meg egyszerűen botrány. Kate McKinnon, mint vérciki HR-es, akin fingós poénokat nyomnak el. Azért harmincévesen még nem vagy ennyire szar nő, mint ahogy itt sikerült bemutatni magad. Rob Corddry, ha van ember mostanában, akit vasvillával szeretgetnék a tehetsége miatt, akkor ő az. Mit keres ez az ember a színész világban? Kinek a szeretője? Kivel feküdt le? Hol lopta a diplomáját? Hány libáért? Abbey Lee-t meg szúrnám de nagyon, bár ő még csak egy éve van a felnőtt-filmiparban, de roppant jövőt jósolok neki, hiszen ebben a szakmában minél szebb valaki anál tehetségesebb. Borzalmasan retek filmet sikerült összehozni az idei ünnepekre, de sebaj legalább nem kell moziba menni egyetlen poénért. Én meg megspórolhatom az idei tojáslikőr kotyvasztást, mert többet az életemben nem tudom ugyanolyan jóízűen kortyolgatni...

Ha tetszett a kritika, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!