Na csak eljött szilveszter napja, vajon mi mással lehetne megünnepelni, mint zenével? Így erre a napra már nem akartam száraz tényeket közölni, sem azt, hogy kinek melyik film tetszett vagy nem tetszett a legjobban, vagy a legkevésbé. Eldöntöttem ezek helyett idén régi nagy tervemet valósítom meg, és előások tíz olyan videoklipet, amik nagyon tetszettek, és mind  mai napig tetszenek is. Elvégre ezek is egyfajta filmek, néha egy remek videoklip eladja magát a zenét is. Először ugyan azt a címet adtam ennek a válogatásnak, hogy a 90-es évek klipjei, de aztán rá kellett jöjjek, hogy nagyon sok a 80-as évek közepéről, végéről származik, csak ugye nálunk ezeket a 90-es évek elején nyomatták a tévék a rendszerváltás után. Azért is választottam ezt a témát, mert egy időben divat volt órákon át bámulni az MTV-t és klipeket nézni - még egy saját műsor is épült erre, a mindenki által ismert (?) Beavis és Butthead animációs sorozat. Ugyanakkor ekkoriban nagyon ötletes klipek is születtek, mintha egy önálló kis filmet, történetet akartak volna megalkotni, elmesélni, netalán művészi alkotást letenni az asztalra. A rangsorolástól ezúttal eltérnék, nem a legrosszabbtól haladok a legjobbig, hanem időrendben, az úgy objektívabb. Ahol tudtam utánanéztem a készítés hátterének, de a legtöbbről értelemszerűen a saját élményeimet fogom megosztani, hiszen ezeket hallgatni, és nézni jó, nem feltétlenül olvasni róla.

10. - Queen - I want to break free (1984)

Nem biztos hogy ez a legjobb dala a Queennek és Freddie Mercurynak, de hogy ez a legjobb klipjük az biztos. Akkoriban horribilis összegből 100 000 fontból készült, de ez meg is látszik a végeredményen. Már az a kezdés, mintha egy Monty Python szkeccs lenne, - valójában a nálunk kevésbé ismert szappan operát, a Coronation Streetet parodizálták vele - és az együttes összes tagja valamilyen nőnek van öltözve, és végzik szorgos dolgos női teendőiket. Az egész klip afféle klasszikus 50-es éveket idéz a lakberendezéstől kezdve a porszívóig bezárólag. A koncepciót Roger Taylor dobos találta ki, aki nagyon durván fest tini csajsziként. Külön jó pont, hogy Freddie boy megtartotta a bajuszát, és úgy alakít nőt. Ugyanakkor egy önvallomás is, hiszen Mercury biszex volt, és nem akart titkolózva élni.

9. - Genesis  - Land of Confusion (1986)

Gyerekként befostam ettől a kliptől, ami nem is annyira érthetetlen, ha megnézzük mennyi groteszk figura szerepel benne. A Genesis az egyik kedvenc együttesem ebből a korszakból és Phil Collinst egy eszméletlen tehetségnek tartom. Napokban eszembe jutott, hogy mi lehet vele, tessék csak megnézni hihetetlen sármosan öregedett, majdhogynem jobban néz ki most mint 40 évesen. A kliphez visszatérve egy valóságos rémálmot kapunk, amiben Reagen Supermannek öltözik és fut valahová. Ennél többre nem emlékeztem, nem is tudom már hogyan találtam rá a címre, mert ugye régen soha nem jegyeztem meg semminek a címét, nevét, csak dudorászni tudtam. Ha jobban belegondolok ennyi baromságot ép elmével nem lehetett kitalálni, tuti rengeteg tudatmódosító anyagot szívhattak a srácok, az a jelent a csokornyakkendős dinoszaurusszal az ott mi? Az mi? Hogy lehet ilyet kitalálni? A legdurvább mégis, hogy alig vesztett aktualitásából, és idén harminc éves. Ha valakit érdekel a klipet azzal a gumibábus technikával csinálták amivel az 1984-es Spitting Imaget, és amit nálunk pofátlanul lekoppintott az Uborka. A szöveget egyébiránt a gitáros Mike Rutherford írta.

8. - Paul Simon - You Can Call me Al (1986)

Mert így is lehet klipet csinálni. Nem kellenek hatalmas helyszínek, történetek, csak egy rózsaszínre festett minimalista szoba, és ötletek. Egészen a múlt évig meg voltam róla győződve, hogy az ott Paul Simon mellett Art Garfunkel, erre kiderül, hogy Chevy Chase??? What Da Fuck??? És ő énekelni is tud? És ilyen jól? A fél életemet leéltem ebben a tévedésben. No persze azért az valamennyire megnyugtat, hogy Chase valójában Garfunkelnek van öltözve, még parókát is kapott. A klipből leginkább a jó zenéje miatt az tetszett meg, hogy a két ember közt van két fej különbség, és rendkívül kontrasztos az egész. Vagy pl. a furulyaszóló, a trombitálás, amiket Chase a térdkalácsával csinál, hogy Simon ki be járogat, és csak a refrént mondja, azt is alig. Szóval egy rendkívül jó hangulatú, de furcsa dal ez, aminek inkább ne akard megtudni az értelmét.  

7. - Queen - A Kind of Magic (1986)

A Kind of Magic valóban egy varázslatos klip lett, olyan amilyen el tudja hitetni egy kiskölyökkel  hogy a világban csudálatos dolgok történhetnek. Manapság már gagyinak hatnak ezek a rajzolt effektek, pláne a vokál csajok, de akkor... mmmm. Felmenni a padlásra, áttúrni az oda eldugott holmikat, miközben a kis ablakon keresztül szűrődik egy sávnyi fény, és a por csak úgy örvénylik. Freddie ebben a varázslós hacukában nem egy bűvésznek hanem egy igazi varázslónak hatott. Talán ezért szerettem újra, és újra megnézni a klippet, amit természetesen évekkel előbb ismertem, mint a gagyi Hegylakó filmet, amihez készült a dal - amit egyébként mai napig a legrosszabbnak tartok a sorozatban.

6. - George Michael - Freedom (1990)

Hát szegény jó George is elég melegecske volt, mint egy sütőkemence. Nem is értem ez a dal miért tetszett tőle... lehet azért mert az akkori rádióadók addig nyomatták míg belekúszott a fejembe, az Egér a Marson meg a reggeli kakaó között, aztán irány a suli. Ha jól emlékszek 1990-ben rögzítettem egy BASF kazettára, és mivel úgy maradt felvette még a bemondónénit is, meg az akkori híreket, és éveken keresztül úgy voltam vele, nem elég régi anyag, hogy archívként kezeljem, mert már a Lajosmizséről Kecskemétre költözésünk után történt mindez. És ennek bizony már 26 kibaszott éve... Hogy a klipről is beszéljek, tele van topmodellekkel, nagyon emlékezetes a nyitó teáskanna fütyülés, jah és David Fincher rendezte.

5. - Michael Jackson - Black or White (1991)

Tudom, a legtöbb emberkének Jackotól a Thriller lenne a legemlékezetesebb videoklip. Nekem azonban ez, amit ekkoriban a naponta legalább hatszor leadott a Tévé Tévé a Szív TV vagy az TV4 mielőtt kezdődött volna Maja a Méhecske, esetleg Power Kapitány "PÁNCÉLT FEL" és az Erő katonái. Ez is azt mutatja micsoda elbaszott gyerekkorom volt, tudat alatt homokosok és átoperált négerek alakították a zenei ízlésemet. Szerintem ez a klip vajmi keveset öregedett, nem vállalt sokat, de azt nagyon frankón teljesítette. Elképesztő egyébként hogy ez az ember a végletekig elment egyik másik száma, és klipje érdekében, ezt például John Landis rendezte, és feltűnik benne mindenki Kevinje is. De ennél is jobb, ahogy körbeutazza a Földet, és bemutatja a különböző kultúrákat az indaiaktól kezdve az indiánokon át az oroszokig bezárólag az valami hatalmas. Az egymásba olvadó emberi arcok amelyek mind azt mutatják, hogy nem is vagyunk annyira különbözőek, noha Jacko ekkor már letette a lantot, hogy Black vagy White marad. Egy ideig össze is zavart a klipjeiben, hogy hogyan lehet valaki néger aki így kihipózta magát, és ki az a másik, aki meg néger és hasonlóan táncol, meg énekel...

4. - Genesis - I can't dance (1991)

Megint a Genesis, és ez talán a legjobb nótájuk, nem beszélve erről az epic klipről. Az eleje mintha valami modernkori westernbe csöppentünk volna, és az a csavar a kis leguánnal, tele van humorral mind képekben, mind mondandóban. A klipben a különböző hirdetéseket, és az azt elvállaló sztárokat pécézi ki magának, előkelő helyre rakván a farmermodelleket. A végén a lezárás briliáns, - egyebekben Jackson Black or White videójának paródiája - és persze megint előjön Collins mérhetetlen egója, és önreflekszív iróniája. Legdurvább az egészben, hogy a Land of Confusion-től öt év választja el időben, de ez nálam csak pár nap vagy félóra volt, míg két klipcsomag közt felbukkant mindkettő.

3. - Genesis - Jesus he Knows me (1992)

Collinst nem lehet legyőzni ezen a listán, lehet indokolatlanul helyezem előtérbe, - gondolhatná néhány olvasó - de tessék csak megnézni ezt a klipet. Állítólag az utolsó, mielőtt elkezdte szégyellni, hogy humoros előadó. Az a fantasztikus benne, hogy egy nagyon vidám hangulatú dalocskát kapunk, közben pedig egy meglehetősen súlyos dologról beszél. Hozzánk ekkoriban persze még nem gyűrűzött be ez a fajta néphülyítés, de nem kellett sokat várni rá, és a 90-es évek ezt is elhozták magukkal. Angliában azonban már ekkor is botrányba fulladt több fogadott prókátor, akiket valójában semmi más nem érdekelt, mint a saját bankszámlájuk hizlalása. A klip eszméletlen ötletes, ahogy Collins itt-ott felbukkan, és a végén már talicskával hordják a pénzt, annyit adnak a gyenge, átvert emberek, csak, hogy higgyenek valamiben, valakinek, mert hinni jó... ugye?

2. - Pet Shop Boys - Go West (1993)

Mai szemmel nézve a Go West már egy elképesztően ocsmány 3D kezdetelegesség, kb. valami olyasmi ami abból sülne ki, ha öt percre félrenéznél és az öt éves gyereked rászabadulna egy 3D szerkesztő programra. A maga idejében azonban ezt is orrba szájba nyomatták a különböző adók, és valamiért botránydalként terjedt el, mert a Glasznoszty és a Peresztrojka után baszogatni merte a szovjeteket, izé oroszokat. Úgyhogy az egész klip tele van utalással a keleti blokkra és másról se énekelnek, minthogy nyugaton minden jobb. Talán kevesen tudják, de ez egy Village People feldolgozás 1979-ből, ami azért sokkal discosabb volt, és szerintem a fiúk a kisállatkereskedésből sokkal jobban elkapták az egész feelingjét ezzel az oroszos atmoszférával, mintegy másodlagos jelentést adva az egész szövegnek. Jah, és a Pet Shop Boys volt az első banda, akik kapcsán tudatosult az agyamban, hogy bizony vannak olyan bácsik, akik más bácsikkal szeretik azt csinálni, amit otthon apu anyuval...

1. - Michael Jackson - Earth song (1995)

És a végére még egy dal Jackotól is. Én mindig is ezt tartottam tőle a Magnum Opusnak, ez már egy annyira monumentális klip volt, hogy egészen egyszerűen nem volt hova tovább, hiszen ebben arra vállalkozott, hogy meggyógyítsa a Föld nevű bolygót. ok minden lehetett ellenszenves ebben az ürgében, de az tény, hogy rengeteget tett jó ügyek érdekében, ha más nem nem baromságokról énekelt, hanem hogy szeressük egymást, hogy jobb hellyé tegyük ezt a világot. Hogy ne irtsuk ki az esőerdőket, ne szipolyozzuk ki a földet, a vizeket, egyszerűen ne basszuk teljesen szét a minket körülvevő ökoszisztémát hanem óvjuk és védjük, amíg még lehet. És emiatt eléggé tiszteltem egész életében Jackot. A klip egész egyszerűen lenyűgöző ezekkel az apokaliptikus látomásokkal, és azzal, hogy visszamegyünk az élet forrásához Afrikába. Persze Jacko maga itt már borzalmasan nézett ki, és ahogy mondtam ezt a klipet soha semmivel nem tudta még csak megközelíteni sem akármennyit is csinált.

Azt hiszem csinálunk még ilyet a közeljövőben, mert én máris remekül szórakoztam, remélem ti is. No és most aztán nyomás bulizni, meg minden. BÚÉK!

Ha tetszett a lista, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!