Jól van. Röviden összefoglalom amit mondott. Valaki játékért több tízmilliárd vont ajánlott, ezért maga vele ment. Pirosalámpa, ződalámpát kellett játszani, és aki lebukott, azt agyonlőtték. De amikor elakart jönni, elengedték, és nem tudja hogy néznek ki, vagy hogy hol történt az egész. Jól mondom?

Világos, hogyha egy napon belül három különböző helyről hallasz valamiről, arra felkapod a fejed. Félre ne értsetek, ez a kurva nagy hype egyetlen dolognak köszönhető. Létezett ázsiai filmkészítés 20 éve is, meg 30 éve is, meg még jóval előtte is. Dél-Korea is készített pár remekművet, de 20 éve még a hozzánk hasonló ínyenceknek úgy kellett ezeket kibányászni a sok mocsok közül, módszeres utánajárni, kézről kézre adogatni. Pl. egy Battle Royale aminek a koncepciója roppant hasonló a Squid Game-hez. Most meg a Netflix elhozza az ember segge alá. Kilenc óra alatt le tudod darálni. Mert kétségtelen hogy eteti magát, igaz kicsit véres törökméz íze van, de hát az ázsiai ízvilág már csak ilyen.

Igazából csak az első rész első félóráján volt nehéz túljutni, aztán már nem is volt kérdés, hogy bingelem, úgyis rég néztem már bármilyen sorozatot. A verdiktem pedig az, hogy alapjaiban jó sorozattal állunk szemben, szórakoztató, logikus és alapvetően senkinek nem lesz tőle baja, ha ez lesz a következő amit a Netflixen megnéz. 111 millióan indították el eddig. És aki nem az lelőtték! Viszont közrejátszhat ebben az is, hogy volt pár éve egy Élősködők szintén ebből az országból, aminek annyira be akart nyalni az USA, hogy nem csak a legjobb idegennyelvű film hanem egyenesen a legjobb film díját is hozzávágta, amire eddig példa nem volt. Viszont még mindig látszik, hogy a kelet szereti majmolni a nyugatot, de már bőven kinőtte azokat a manírokat, amiért egyik másik ázsiai alkotás megfekszi az európai ember gyomrát.

És akkor MOST figyelmeztetnék mindenkit, hogy innentől kezdve durván spoilerezni fogok, úgyhogy aki nem tette, az menjen és nézze meg, ha ezen múlik hogy tovább olvas e.

Kezdjük ott, hogy miben erős ez a sorozat. Először is letisztult, stílusos, jól variálja a harsány és pasztel színeket, még akkor is, ha ezek 90%-a az Oldboyból származik, - meg a 2001 Űrodüsszeiából! - ami az egyik legkultikusabb Dél-Koreai film. Maga a főhős is megidézi az Oldboy hősét, tékozló és pazarló viselkedésében, és az utolsó részben még kinézetében is. Jók a vágások, a lassításokkal, kimerevítésekkel való játszadozás, a fényképezés, az operatőri munka, tehát technikailag ez egy patent sorozat. Sehol nem éreztem azt, hogy jaj de gagyi volt ez. A zenéket is ügyesen választották ki, többnyire ázsiai muzsikát hallunk, amit megtör egyik másik emblematikusabb nyugati zene. Ugyan nem tudták levetkőzni a klisét miszerint a gonoszok komolyzenét hallgatnak, de szerintem hamarosan ez is kultikus lesz - nekem már Haydn-ra csörög az ébresztőórám :D

Elképesztően jónak tartom, hogy a sorozat lenyúlt a gyerekkorba, és onnan vett játékokat. Kinek ne lenne sérelme, valami traumája, amikor kidobóshoz, vagy focihoz válogatták a csapatokat, és folyton utoljára maradt? Vagy aki rossz volt számháborúban és ha felolvasták a homlokán lévő számot, akkor kiesett... akarom mondani meghalt. Amikor valakiről azt hiszed a legjobb barátod, erre ő mégis mást választ egy közös csapatjátékban, mert ő kalkulál és minden áron nyerni akar egy hülye játékban, aminek igazából még tétje sincs. És igazából erre világít rá ez a sorozat, hogy minden embernek van egy ilyen rohadék énje, aki minden áron nyerni akar, mert mégis ki szeret veszíteni? Igaz kitaláltak később ilyen lúzereket vigasztaló Nem a győzelem hanem a részvétel a fontos, meg hasonló marhaságokat, de senki ne ringassa magát illúziókban, az igazi olimpiákon a legnagyobb szégyen volt másodiknak, meg harmadiknak lenni, nem is kaptak semmit megvetésen kívül. Hogy miért? Mert aki 32.-nek futott be annak esélye se lett volna megverni a győztest, de egy második éppen csak lemaradt. És ennek pszichoanalizálásához nem is kell olimpia, elég egy társasjáték, hogy előcsalja az ember igazi énjét. Van aki csal, van aki őrjöng, van aki felborítja a táblát, stb.

A sorozat a szimbólumokkal is rettentően jól operál - köszönet érte Kyung-Sun Chae díszlettervezőnek. Eleve a három alapforma, a kör, a háromszög és a négyzet mindenféle alkalmazása nagy ötlet, de hogy ezek folyton folyvást visszatérnek, és minden egyes epizódban mást jelentenek az egészen zseniális. Az, hogy ez ügyességi játék gyerekeknek, pszichológiai teszt felnőtteknek, matematika 2. osztály (jó napot kívánok!) már csak hab a tortán. Folyton körbevesznek bennünket, észrevétlenül tobzódnak életünkben, közlekedési jelzőtáblák, Playstation nyomógombók stb. Ilyenkor mindig arra gondolok, annyira egyszerű, miért nem jutott ez eszébe eddig senkinek? Az arctalan "ellenség" hierarchikus rendje is ezt mutatja, a Háromszög a katonák jele (Robert Langdon óta tudjuk, hogy az ék a harciasság, a férfiasság, az erőszakosság - lényegében az előre nyomakodó fasz - jele). A Kör a dolgozóké a legegyszerűbb, a tökéletességre törekvő, nem gondolkodó, a maga egyszerűségében leledző. Míg a Főnököké a Négyzet, amely a három szimbólum közül a legösszetettebb. Ez a hármasság már Platón Államában is felbukkan, de hogy kevésbé filozofikus példát mondjak, a legtöbb rovar társadalom is erre épül. És ez szándékosan megjelenik a dehumanizált maszkoknál, mert olyan mint egy hangyának a feje. Természetesen ezeket az embereket össze kell fogja valaki, ő lesz a szintén arctalan Frontman, de hamarosan kiderül őt is figyeli az Úr szeme.

A legtöbb színész teljesen jól játszik, ha valaki kicsit ellőtte a labdát az Kim Joo-Ryung de ha tőle az volt az elvárás, hogy kurva idegesítő legyen, akkor nem szóltam. A probléma itt az író-rendezővel Hwang Dong-hyukkal van, aki csomó helyen valamiért nem mert bevállalósabb lenni, és megelégedett az olcsó megoldásokkal, és gyáva fordulatokkal, hogy az unalomig ismert megoldásokat már ne is említsem. Pedig volt rá 12 éve, hogy csiszoljon mindezen, mert senki nem akarta komolyan venni. Nagyon érződik rajta az USA majmolása, de hát nyilván tudta, hogy ennek sikernek kell lennie odakint is, nem csak keleten. Mindenesetre vegyük sorra a hibákat. melyek ezek, mitől lehetett volna jobb, a mi kis Kalmár játékunk.

Először is nem vagyok ilyen rinyagép, aki folyton szidja a magyar címferdítőket, de aki ennek a Nyerd meg az életed címet merte adni, azt beraknám Pirosalámpa-Ződalámpát játszani pár körre. Lehetett volna a sokkal egyszerűbb, nem sokat sejtető és egy bizonyos idő után cinikus Gyerekjáték is. Vagy akár még tükörfordítás is.

Azután az első rész iszonyatosan lassan indul be. Kapunk egy teljesen szánalmas főszereplőt, - Lee Jung-jae megformálásában eleve azzal a szándékkal, hogy 180 fokot forduljon az addigi szerepeitől - aki meglopja az anyját, öt perc alatt elveri a lovin, a nyereményt elveszti, úszik az adósságban, a gyerekét már alig láthatja, folyton hazudozik neki, a felesége eközben meg tökéletes életét élni a sablon férje mellett. Sőt hát a film nyerünk a lovin majd menekülünk azok elől akik hiteleztek nekünk része egy az egyben a Kincs ami Nincs kezdete. Ilyen szinten klisés! Megtudjuk azt is, hogy nem csak Kínában virágzik a szervkereskedelem, ebből amúgy talán többet is tettek a sorozatba mint az egészséges, szóval ha orvostan hallgató vagy előnyben vagy. Egyébként is elbaltázott kezdet ez, mert azon kívül hogy unalmas, egyértelművé teszi hogy Seong Gi-hun lesz itt kérem szépen a főszereplő, innentől kezdve nem lehet érte szorítani, mert pontosan tudjuk, hogy mindent túl fog élni. És ebből következik a másik probléma, hogy amint világossá válnak a szabályok, a többiek pedig mind meg fognak halni! Hogy a fenébe izguljon így az ember?

Egyértelműen azzal kellett volna kezdeni, amikor felébrednek a játékosok és senki nem tudja miről is van szó, hogy került is. Jöhetett volna egy kis kedélyes beszélgetés, értetlenkedés, majd a Pirosalámpa-Ződalámpa sokkoló hatása, aminek megint sok értelme nincs az epizód végén, lévén ezt egyben tették fel a netre, úgyis nézed a következőt is. És aztán szépen lassan adagolni az infót a szereplőkről, arról a hatról, akire amúgy is fókuszált a sorozat: a lúzer, az okostojás, az öreg, a gengszter, a migráns, meg a nő. És akkor valóban lehetett volna bármelyikért szorítani, nem tudtuk volna ki a kiválasztott központi figura, amikor egyik másik meghal nagyobb lett volna a kiváltott drámai hatás. Ez az amivel olyan ügyesen játszott a Trónok Harca. Alapvetően ez meg is történt, csak a dramaturgia volt rossz. Egyáltalán nem lett volna baj, ha mindent flashbackekben tudunk meg. A második epizód erre tett kísérletet, hogy ezeket a karaktereket elmélyítse. Még a gengszter háttere is érdekes volt, de vele nem igazán tudott, akart az író mihez kezdeni, borzasztóan faék lett a későbbiek során.

Sőt ahogy haladunk előre a részekkel a sorozat behoz újabb és újabb karaktereket, ami egyáltalán nem baj, mert ahogy fogynak a játékosok, egyre többen emelkednek ki a sokévi átlagból, de ha valaki olvasta a Battle Royalet akkor tudja hogyan lehet akár 42 karaktert is mozgatni úgy, hogy mindegyiknek külön háttere és személyisége van. És ott valóban nem lehetett tudni ki fog ebből a kulimászból élve kikecmeregni, ha ugyan ki fog. Azért emlegetem ennyit a Battle Royalet mert az is ázsiai, roppant mód hasonló a koncepció, és ott valóban semmi más nyeremény nem volt, mint az életed. A fontos különbség, hogy ebbe a játékba mindenki önként jelentkezett.

Az első rész utolsó tíz perce egyébként elképesztően jó lett, még engem is lenyűgözött pedig nagyjából sejtettem mi várható, egészen egyszerűen azért, mert 456 ember az sok, túl sok, kezelhetetlenül sok. Mire jó? Hogy sokkoljunk vele. Szerintem sikerült, végre megtudjuk milyen játékba is kerültek, hogy fog gyűlni a pénz, ami a túlélőket rögtön elcsábítja, hiszen itt mindenki úszik az adósságban. Lényegében már rég vége az életének, csak így vegetálnak, de minek. A második részt sokan unalmasnak tartják, de karakterépítés mellett azért is zseniális húzás, mert mindenki arra számított, hogy leszavazzák a visszatérést a játékosok - leginkább azok a hölgyek szavaznak a maradásra, akik két perce még térden csúsztak, hogy ki akarnak menni -, de nem, a készítők meg adják a lehetőséget hogy befejezzék a játékot. És ezzel ki is fogták a szelet sokak vitorlájából, akik így szeretnek okoskodni: Há de mé nem szavaztak, hát benne vaút a szabályzatban, hogy ha a többség ki akar lépni, akkor befejezik. Tessék paraszt, ezért, mert mindenki visszamegy a fos életébe, és észlelheti, hogy SEMMI nem változott, sőt talán még rosszabb lett, és nem fog tudni máshogy pénzt szerezni. Valamint a továbbiakban fel se merül, hogy fejezzék be a játékot, mert már egyszer megtörtént, és visszamentek, miután tudták hogy meg is halhatnak. KÉTSZER önszántukból jelentkeztek a játékba. Zseniális húzás!

Teljesen feleslegesnek érzem, - így utólag mindenképpen - a rendőr szálát. Dong-hyuk azóta be is vallotta, hogy utólag írta bele az egészet, amikor már tudta, hogy sorozatot készíthet a scriptből, gondolom a dokis szál is hasonló volt. Az egyetlen, amire jó volt, hogy kicsit beláttunk a színfalak mögé, a gonoszok táborába. De amire kifuttatták az egy elképesztő nagy semmi. Sőt értelmetlen is, lehet valamit akarnak majd vele a folytatásban - amit nem értem minek erőltetnek, psszt a pénzért! Kössz Sanyi! Az meg egyenesen paródiába illő, ahogy mindenki követeli a másiktól, hogy vegye le a maszkját, és akkor nagy drámai hatás... just another random korean face. Vagy lehet ez keleten jelentett valamit, zseniális cameókat kaptak az ottaniak, de itthon nem nagyon ült. Azt hiszem nem vagyok egyedül azzal, hogy az egész VIP-es baromságot kivágtam volna a francba, értem, magyarázni akarták, hogy honnan ered ez az egész, de amennyire felvezették őket, annyira súlytalan és érdektelen lett. Vagy így képzelik el odakint a nyugati, sztereotip dekadens, elfajzott gazdagokat? Komolyan mintha egy Hitman videojátékból léptek volna ki, vagy a Tágra zárt szemek szürreális világából, - ami több mint húsz éve volt. Nem tudják, hogy már nem menő gonosznak beállítani egy homoszexuálist?

Ha ezeket az etűdöket megnyirbálják illetve kiirtják, két teljes epizódot rövidülhetett volna az egész sorozat, sokkal feszesebb, tempósabb lett volna. Pláne, hogy HAT játékot kapunk, tehát epizódonként egyet + a Poklot, amire azt gondoltam, ú ez még durvább lesz mint a Pirosalámpa-Ződalámpa erre kiderül hogy igen durvább, az életed. Az is tetszett, hogy lényegében folyton feleződtek a versenyzők, a törökmézes játékban 200-ról százra. Lényegében ez az egyetlen játék, ahol hősünk saját leleményességének köszönhetően nyalja ki magát a pácból, az összes többi játékot megússza, mert éppen segít neki valaki, vagy nem is rajta múlik, hogy nyerjen - lásd üveghíd.

Nem tartottam jó ötletnek a verekedést se, azt se, hogy enni egy tojást kaptak, vagy főtt krumplit. Miután azzal kezdték a szervezők, hogy nem akarják bántani a játékosokat, kizárólag a veszteseket lövik agyon a szabály értelmében - még a pénzt is a halottak családjainak küldenék el! - , hogy tisztességes, egyenlő feltételeket akartak teremteni, a saját embereiket is lelőtték ha azok beszennyezték a játék tisztaságát, meglehetősen kilógott nekem ebből az elvrendszerből, hogy egymásnak ugrasztják éjszaka a csapatokat, hogy nem adnak nekik normális ételt, hogy a szervezetük legyengüljön, hogy menet közben változtatják a szabályokat, lásd az üveggolyóst. Vagy ha meg ezt csinálják, mire fel verik a mellüket?

A verekedést azért is tartom rossz megoldásnak, mert helyette lehetett volna egy újabb fasza játék, mondjuk bújócska, számháború, vagy bármi, és aki megtalálja a másikat ott megölheti és akkor nem egy egyszerű verekedést kapunk, mert főhősünk amolyan idióta módjára sose ébred rá, hogy itt egy idő után free for all, last man standing lesz, lehet itt szervezkedni, meg csapatot verbuválni, de az csak a középjátékban jó módszer, egy idő után már barát barátnak lesz farkasa. Pláne ha olyan barátod van, aki ki nem állhatja ha folyton őt tolod előtérbe, hogy mennyire okos. Szóval bugyuta írói fogás volt, hogy egy epilepsziás villódzás közepette a fél banda agyonverje a másikat. Az is elképesztő, hogy hősünk 180 fokot fordul, lehet menet közben csiszoltak rajta a készítők, de már egyáltalán nem az a szánalmas lúzer mint az első részben. Amikor a játékban vagyunk, akkor nagyon is empatikus, érzelmes lélek, akivel könnyen lehet azonosulni, mert folyton a jót keresni a többiekben. És a bajtársiasságban, a segítőkészségben, az egységben az erő eszményében jó dolog hinni. De ugye ezek megint csak azt erősítik, hogy bizony ő fogja nyerni a játékot.

További problémám a sorozattal, hogy kilométerekről lehet tudni szinte az összes fordulatot. Persze ez lehet annak is köszönhető, hogy hülyére néztem magam filmekkel az elmúlt 30 évben, de szerintem a legtöbb laikus tévénéző is levágta ezek zömét. Pl. nagyon lehet érezni, hogy ki mikor fog meghalni. Vagy, hogy ki a Frontman, ki áll az egész játék hátterében, mik lesznek a játékok, és így tovább. A kötélhúzásnál észt és erőt felváltva kell alkalmazni, az első két játéknál inkább az ügyesség dominált. Ez az a rész, amikor kerek perec kimondják, hogy a férfiak jobbak minden játékban, és a nők gyengék. Úgy látszik Dél-Koreában még nem hallottak a metoo-ról, és hogy mostanában mindent nőkkel kell eladni, mármint férfias, tökös nőkkel, akik néha megengedik a férfiaknak hogy azok megdugják őket. Az ezt megelőző szexjelenetet kicsit erőltetettnek éreztem, tudván azt hogy mennyire prűdek/ál-prűdek az ázsiaiak, de hát most minden menő sorozatban kell legalább egy kúrás, lásd Game of Thrones, Witcher, stb. legyen már egy dugás mondjuk... aaa... aaa... a két legellenszenvesebb karakter közt, lehetőleg úgy hogy lófasz se látsszon.

Marad a 40. Sokak kedvence a hatodik rész, és ez nyilván nem véletlen. De erről beszéltem, hogy messziről kitalálható az összes fordulat mert egész egyszerűen rosszul palástolják. Itt pl. az, hogy akit párodnak választasz, az ellen kell játszanod, és nem párban majd mások ellen, szóval remek érzelmi töltet volt benne, hogy csomó pár esetében mit vált ez ki. De pl. a gengszter csalása helyett - mert ha megfigyelhetjük mind a négy pár csalással éli túl a dolgot - pl. mutathatták volna a férj-feleség csatáját, akiket már fel is vezettek előtte, csak hát ugye... azt meg kellett volna rendesen írni. Mert azért erre ráébredni biztos fincsi lehetett. Azután itt már tényleg megmutatkozik ahogy az író a főgonosz szerepét az okostojásra testálja, nem pedig a gengszternek, pedig a diplomás csávó is könnyen megérthető, egész életében azt akarta, hogy felnézzenek rá, bizonyítani akart, hát még most is, legjobb barátja folyton őt rángatja elő, hozzá menekül, majd ő kitalálja hogyan kászálódnak ki a csávából. Ami egyébként igaz is, mert a törökmézest is elég hamar összerakta, csak éppen megtartotta magának. És ez bizony nagy teher. De hát az író otromba fogásokkal utáltatja meg a nézővel, itt pl. hogy nem a barátját választja párnak (ami később kiderül szerencse, pedig szerintem nagyobb lett volna a drámai hatás, ha a két barát párviadala itt dől el), aztán pedig hogy egy meglehetősen olcsó trükkel átveri a migránst. Aki meg olyan szinten hülye lett két epizód között, hogy csak néztem, sőt az ötödiknél derül ki, hogy hiányzik két ujja!!!! 

De lúzer barátunknak se könnyebb a sorsa, mert rákényszerül, hogy átverje az öreget, ez is tipikus példája mikor valaki csal a kártyában, és kihasználja mások jóhiszeműségét. Az öreg látszólag össze-vissza működő memóriája itt már engem meglehetősen zavart, de úgy voltam vele, meg akarja leckéztetni a fiatal barátját, hogy értse, önként áldozza fel az életét hogy amaz élhessen, csak mert embernek nézte, és a párjának választotta. A legérthetetlenebb párosítás számomra a két csajszi volt, leginkább mert miért kell a két legjobb sunát a félidőben kinyírni? És különben is, lehet neked akármennyire szimpatikus egy pár napja megismert vadidegen, te komolyan az életedet áldoznád érte? Csak mert rád nem vár senki? Megnyered a pénzt és csiliárd barátod lesz hirtelen. No jó, nyilván közrejátszik az is, hogy Lee Yoo-mi elképesztően jó csaj, és még szívesen elnéztem volna ha már hirtelen behozták és karaktert építettek rá a negyedik részben.

Egyébként az is kihagyott ziccer, hogy a játékszabályzat azt mondta itt ki, el kell nyerned a másik játékos mind a tíz golyóját. Tehát nem arról volt szó, hogy MINDEN golyónak nálad kell lenni! Ha te elnyersz tíz golyót a társadtól, és ő is nyer tőled tízet, akkor a feladat teljesítve, golyóztatok egy jót, és mindketten életben maradtok. No most ezt nem én találtam ki, ez fent van a Squid Game oldalán, szóval nem értem akkor miért nem használták ki! Mekkora poén lett volna, hogy mindenki csal, alakoskodik, csomó dráma lejátszódik az elhalálozások után, aztán meg jön egy páros, és nevetve közlik, hogy mindketten túlélték. Micsoda arcok lettek volna itt, és ezzel el is vágtam volna az adott epizódot. Hihetetlen, hogy ezt képesek voltak kihagyni.

A hetedik epizódtól érezhető az időhúzás, az ötletek hiánya, a nagy fordulatoknak szánt csavarok teljesen kiszámíthatóak és érdektelenek, sőt még csak nem is adnak hozzá az egészhez. Ha kivágnánk a teljes rendőrszálat, most mi változna? Megérkeznek ezek a dögunalmas, sztereotip VIP-ek, és egyedül az üveghíd dobja fel a dolgot, viszont két szempontból is kilóg a sorból. Egyrészt most ez gyerekkori játék? Egyértelmű, hogy itt már a készítő valami údejót akart amivel még jobban megugorja a lécet. Másrészt úgy volt vele a maradék 18 játékost gyorsan ki kell szórni, hát a selejtrosta. Pedig ha marad a feleződés még két értelmes játék belefért volna. Másrészt az eddigi játékok ésszel, erővel, ügyességgel de megoldhatóak voltak. Ez viszont a puszta szerencsén múlik - kivéve ha üveggyárban dolgoztál. Ekkor már azt is meglehetősen unalmasnak találtam, hogy ezekben a játékokban vagy agyonlövik az embert, vagy jó magasról lezuhannak. Roppant változatos. A törökmézesnél bevallom abban reménykedtem, hogy aki elbassza, annak egy adag forró, olvasztott cukor ömlik a fejére, és karamellizálódik.

A nagy finálé is csalódás, egyrészt ki az aki nem találta ki, hogy felnőttkori énjüknek majd a gyerekkorukban játszott kalmáros játékban kell egymás fölött győzedelmeskedni? Másrészt, ez így két ember ökölharca volt, mert ez a játék valami olyasmi lehetett mint a kidobós nálunk, hogy csapatban élvezetes, nem ha két ember játssza. Az észak-korai kiscsajszi sunyi halála megint csak egy suta és gyáva írói fordulat. Jung Hoyeon amúgy is egyszerre vagány, meg cuki, az egyik legjobb karakter volt végig, erre elvesztegetik. Hát nem bele állt a hasába egy szilánk? Milyen játékmesterek azok, akik hagyják, hogy a túlélőket még a játékok maradványai veszélyeztessék? Mintha az első részben visszafele is lőttek volna a fegyverek. És akkor szépen lassan bele is hal. De azért még az okostojás elvágja a torkát, hogy végképp megutáltassuk a nézővel. Amúgy is meghalt volna, de azért vágjuk el a torkát.

Szóval ha már utolsó párharc, én azt a lúzer meg a csaj között rendeztem volna meg. Éppen azért mert elkezdtek számítani egymásnak, sokkal nagyobb lett volna a hatás, ott tényleg nehezen tudtam volna eldönteni, hogy kinek örülnék jobban ha életben maradna. Ott nem lett volna egyértelmű, hogy ki lett itt eleve elrendelve győztesnek. Persze azt is kihagyta az alkotó, hogy valami szerelmi szálat írjon, ázsiában a legtöbb filmben vagy bután van megírva az ilyesmi, vagy nincs. Lehet sokan azt mondják nyálas lett volna, de szerintem ide éppen hogy illett volna. Hősünk amúgy is egy felsült ember apaként és férjként is, úgyhogy igazán ráfért volna egy kis melegség, akit aztán elveszíthet, és akkor ebben a sorozatban is lett volna elveszett nő.

Az utolsó epizód a poshadt, langyos állóvíz. Miután hősünk megnyert mindenkit, és annyi pénz várományosa amit a világ nem látott, mély depresszióban csövezik tovább, amolyan Oldboyba oltott BB-Évi styleban. (később majd Gangnam Styleban). Hiszen nem kéne segíteni egy csomó meghalt családján, hadd nyomorogjanak tovább még egy évig, kibírják nem. Anyukája is meghót öt nap alatt, igaz az orvosok azt mondták a legrosszabb ami történhet, hogy elveszti a lábát. Jó mindegy nem ízetlenkedek. Hogy az öreg leleplezése jó fordulat volt-e avagy sem, azt mindenki döntse el maga. Én különösebben nem haragszok rá, hacsak nem azért mert ez is eléggé kitalálható volt. Ráadásul nem légből kapott, mert fel van szépen építve. Kötélhúzásnál pl. nincs odaláncolva a kötélhez! A Pirosalámpa Ződalámpa során pedig a 001-es nem szerepel a mozgásérzékelő memóriájában, stb. Valamint nem látjuk, hogy fejbelövik! Filmes szabály.

De persze meglehetősen giccses és klisés, meg ötlettelen, hogy pont akkor hal meg, amikor odahívja Oldboyt, hogy az még halála előtt jól felelősségre tudja vonni morálisan, az öreg meg jól megtudjon mindent magyarázni - érvelésének a felét az Oldboyból szedték a változatosság kedvéért. És a legvége meg? Most komolyan ahelyett, hogy elmenne a kislányához, aki kb. az egyetlen ember, aki még mindig felnéz rá inkább visszajön a folytatásba? Merthogy lesz folytatás az hétszentség. És akik nem nézik meg, azokat lelövik!