Gotti - A kósza Nostra (2018)

2022. május 26. - scal

Azt hiszem ezek után bátran hátradőlhetek a székemben, mert halálom napjáig nem fogok látni még egy olyan rossz filmet, mint ez a borzalomhalom Gotti. De kellett nekem reménykedni, pedig már a plakátja is intő példa volt, egy igénytelen fotó, a morcos, hájas Travoltáról, ahogy szigorúan néz, és ennyi. Egyetemi tablóképnek talán még elment volna.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem, akkora gondok vannak itt kérem szépen. Mondjuk, hogy a sajtóról tömegével menekültek az edzettszívű kritikusok? Minden egyes félórában 2-3 ember angolosan távozott, amire azért ritkán van példa. Vagy, hogy már a kezdő mondat, amivel bevezetik ezt az egész akármit – mert maga a rendező se tudta eldönteni, hogy most ez valami maffiafilm legyen, életrajzi tabló, vagy csak egy rossz vicc – olyan szinten gagyi, mintha figyelmeztetne: Bizony, és ilyen rossz lesz a maradék száz perc is!

Persze elképzelhető, hogy a Gotti egy csodálatos film lenne, ha a másik kétszáz percet is visszatennék, amit nyilván kivágtak, mert helyenként akkora lyukak tátonganak a forgatókönyvön, hogy abban jól megférne egymás mellett a téli meg a nyári szünet. Imitt egy temetés – egy emberrel –, amott egy esküvő, ami állítólag fontos lenne, de nincsen súlya, mert nem vezetik rendesen fel. Gyilkosság, meg maffiás szakzsargon mantra.

A rendező, Kevin Connolly láthatóan ostobára nézte az agyát Martin Scorsese filmekkel, és emiatt úgy vélte ő is képes valami hasonlót csinálni. De elég nagyot tévedett, mert az, hogy fogunk egy hírhedt maffiózót még nem teszi automatikusan érdekessé a filmet. Sőt, ez a világ legunalmasabb maffiafilmje, amiben talán ötöt lőnek, amiben nulla meglepetés, izgalom, vagy csak cselekmény lenne. Sőt, konkrétan vannak a filmben olyan jelenetek, amik megidézik Scorsese Casinoját, de istenem mennyire rosszul, ott üvölt, az így ne. Ezt a filmet tanítani fogják filmművészeti suliban, elég mindent máshogy csinálni, és lesz belőle egy jobb film.

Például hogyan ne vezessünk fel szerelmi szálat, hogyan ne érzékeltessünk közelgő tragédiát, hogyan ne ugráljunk négy egymásnak csak keresztbetevő idősík között, hogyan ne írjunk unalmas és jellegtelen monológokat, hogyan ne írjunk unalmas és jellegtelen dialógokat, hogyan ne válogassunk totál ízléstelen zenéket ötlettelen beállításokkal tarkított jelenetek alá, és hogyan ne zárjunk le egy filmet, ami így – ha ez ugyan lehetséges – önmaga paródiájává válik.

Aztán ha ez nem lenne elég, pénz se volt erre a csodára. A események legtöbbször off-screen történnek, gyakran két embert mutat a kamera, vagy csak Travolta püffedt arcát, mert nincs pénz statisztákra, meg körítésre, vagy csak egy fehér falra, ami előtt felveszik a jelenetet. Életemben nem láttam még ilyen filmet, amiben ennyiszer jönnek ki ajtókon emberek, megállnak előtte, és elmondják azt, hogy mi történt odabent. Hohó, de akkor alkalmazni kellett volna díszlettervezőket is. Meg persze venni kellett volna díszletet, meg kibérelni egy szobát, ahova mindezt beteszik. Vagy ezek a gagyi ruhák, zakók a H&M-ből, esetleg a turkálósból.

Igazából a Gotti egy olyan film is lehetne, amit alaposan bepiálva szanaszéjjel lehetne fikázni, és akkor a szórakozás bizonyos fokáig el is érne, de így reggel tízkor színjózanul maga volt a nagybetűs dögunalom. És az a baj, hogy ezt az alkotók komolyan gondolták, mert ahogy az öreg székely fogalmazott: viccnek, kicsit durva.