Srácok, tökre örülök, hogy ti is úgy gondoltátok mindenképpen filmet kell forgatnotok, hogy megmutassátok a szuper ötleteitek hogyan működnek mozgásban. De most, hogy vége a gyereknapnak, sinkófáljátok már el ezt a kamerát valahová, de úgy, hogy soha többet meg ne találjátok, oké?

Hát... hallottam, hogy ez egy borzalmas film, hogy az Űrpiknik az utóbbi idők legszarabb magyar alkotása, hogy messze alulmúlja még Dobó Kata erőlködéseit is, és azt kell mondanom, hogy ezek a gondolatok mind megalapozottak, és igencsak éleslátóak. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy ennél még a Cicaverzum is nézhetőbb, egész egyszerűen azért, mert ott SZÍNÉSZEK szerepelnek, itt meg nem. Árpa Attila soha nem volt színész, és úgy fest már nem is lesz. Ennél még a R.E.M. is jobb volt, mert annak mindössze egyetlen egy vetítését kellett túlélni. Talán a Cop Mortem az, ami ennyire dromedárszar szinten volt csak kezelhető. És akkor ez lenne a magyar SCI-FI? 

A film angol címe Garbage Theory, sokkal találóbb, egész egyszerűen mert a filmben nem piknikeznek az űrben, és az élet kialakulásának lehetséges okait az angol sokkal jobban megmagyarázza. A céltalanul odatett kajálás a végére inkább összezavarja a nézőt. Nyilván a rendezőnek eszébe jutott, hogy kellene valami, ami köszönőviszonyban lesz majd a címmel. De a szemét elmélet a következőképpen is alkalmazható. A színészek borzalmasak, nincs egy kicsit is kedvelhető karakter, a forgatókönyvön akkor feketelyuk tátong, hogy igazán beszívhatta volna az egész stábot, meg önmagát is, hogy sose készüljön el. A humora bárgyú, - egészen pontosan egyetlen vicces momentum került a filmbe - az akciók vérszegények, az effektek gagyik, ordít az egészről a csóróság, dramaturgia nem létezik, a rendezés unalmas és összefüggéstelen, és a legtöbb ötletet különböző filmekből lopkodták össze. OIyan az egész mint egy osztálykirándulás forgatott cucc, csak azt utána nem küldik moziba, hanem elássák. Jó mélyre.

Az első öt percben még reménykedtem, amikor a Walters Lili által játszott Panna próbál átmenni a vizsgán egy saját maga által összetákolt jeladó segítségével, az oktatók meg hitetlenkednek, és észre sem veszik az orruk előtt ülő tehetséget, akinek az anyja maga az igazgatónő. Hoppácska, szépen előkészített anya lánya konfliktus, amit a film további részében az arcunkba mondanak, hogy a hülyék is értsék. Tudom, hogy az volt a szempont, hogy egy ívet bejárjon a hősnő, és rossz emberből jó emberré váljon, önzetlen, és kedves legyen, aki miután feloldotta magában apja korai halála okozta traumáját, már közel tudja engedni magához a másikat. Baj csak az, hogy ebből csak a rossz ember érzékeltetése sikerült. Panna egy irritáló dög, akinek folyamatos a szófosása, mindenkinél okosabbnak gondolja magát, és ettől olyan magányos és depressziós, hogy képtelen feldolgozni. Nehezére esik elismerni, ha segítségre szorul, pláne ha ezt egy férfitól kapja.

A másik főszereplő Takács Zalán egy fokkal jobb, aminek az az oka, hogy egy értelmifogyatékos űrlényt kell megformálnia, aki úgy néz ki, mintha Leonard Nimoy és a Káposztaleves űrlényének szerelemgyereke lenne. Teljesen inkonzisztens mikor tud és mikor nem dolgokat - de miután letöltötte az internetet, mindent tudnia kellene egy másodperc alatt. Például, hogy Zalatnay Sarolta már öregebb, mint amikor elénekelte a dalt, amit Kapcsolat-szerűen fogott be az űrben, és Galaxy Quest-szerűen kezeli a földön. Apropó Cini, az ő megnyilvánulása, és közös duettjük a buzibárban a világ legfölöslegesebb és legkínosabb jelenete. Ennyi felvezetés után igazán elvárható lett volna, valami katartikusabb pillanat, ami nem csak azért születik, hogy ugyan kerüljön már bele a filmbe. Sőt, ha Cinit lecserélik Szulák Andreára még valami perverz kikacsintás is lehetett volna a 90-es évek sci-fi sorozatára az Űrgammákra. Na jó, befejeztem a szemétkedést, Cini számai és az általuk megfestett hangulat kb. az egyetlen, ami működik a filmben.

Árpa egy Temuról rendelt terminátor. Csak megy előre áldozata után. Színészi játékról akkor beszélhetünk nála, amikor űrlény nyelven halandzsázik. Ott bukkan fel mindig, ahol éppen szükség van rá, - igaz ez kap némi magyarázatot - miközben semmi feszültséget nem generál, és a film nélküle is tökéletesen ugyanaz maradna. Sugárvetője pedig Rajnai András kelléktárát idézi. Hogy az anyukát játszó Varga Veronika miért tűnik fel mindig ott, ahol éppen szükség van rá, azt ellenben már nem magyarázzák meg, gondolom, hogy sokat szerepeljen. Lett volna potenciál a karakterében, még így is messze ő tűnik a legérdekesebbnek, de hát ezt sem vezetik végig, nincs rendesen kidolgozva, és persze ő is rendelkezik a film összes szereplőjére jellemző legfontosabb tulajdonsággal: nem valami szerethető. Micsinyei Rajner Nóra pedig megkaphatná a világ legidegesítőbb - és egyben leghülyébb - barátnője kitüntetést, őt a rendező hozta a vizsgafilmjéből.

Szóval Bandits Ákosnak ezt bizony még tanulni kell. Mert ez egy igazi borzalom, aminek a legnagyobb bizonyítéka, hogy alig nyolcvan perc, ha levesszük a stáblistát, kicsit több mint hetven, és mégis annyira vontatott, unalmas, érdektelen, hogy három órának és hat napnak tűnik a hossza. Viszonylag ritkán nézem az órámat, hogy ugyan meddig tart még a rabság, de itt negyedóra után már ez lett a legkedvesebb elfoglaltságom. Banditsnál sokkal nagyobb blama ez az egész Benedek Ágotára nézve, aki a forgatókönyvet írta, mégpedig azért, mert a hölgynek azóta megjelent három viszonylag egész jól fogadott könyve. Életképtelen párbeszédek, légből kapott konfliktusok, súlytalan kibékülések, egyenetlen vonalvezetés, és akkor még röhögni se lehet rajta, sem pozitív, sem negatív értelemben. Szóval nem igazán értem, ezt, hogy hagyhatta jóvá. Kivéve, ha önéletrajzi elemekkel dúsította fel.

Ha tetszett a kritika, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4