Az emberek mindezt elfelejtik majd, mert ötven forintról százra, később ötszázra, majd még tovább emelkedik a benzin ára. De azt sosem felejtik el, hogy ki fordította A gyűrűk urát! A nép Árpi bácsija! Máris 80%-kal emelkedett a tetszési indexem. Mert attól még, hogy valaki népszerű, nem biztos, hogy igaza is van. Háháháháháháháháháhá!

Nehéz film a Blokád. Nehéz, mert ez egy olyan politikai film, amit mégsem pontoztak szénné az IMDb-n, ami azt mutatja van benne igazság. A megalázott baloldal se gondolja úgy, hogy az egyetlen mentsvára ha szánalmasan bár, de kitartóan nyomkodja az egyeseket. Szükséges és hiánypótló film, mert baromi kevés alkotásunk foglalkozik a közelmúlttal, állandóan '56, esetleg Kádár-korszak, de '89 után stop, mert bizony kellemetlen lehet az, amit előbányásznak, és a végén még valakinek rálépnek a tikszemére. A fenegyerek forgatókönyvíró Köbli Norbert is ettől kezdve taknyosodott meg bizonyos körök szemében, pedig szerintem eléggé elgondolkodtató az ami a filmben történik, és ne felejtsük el, az egyes karakterek árnyalása közelebb vezethet egy fokkal az igazsághoz. Ráadásul Köbli nem arról híres, hogy ne végezne alapos kutatómunkát, amikor beleássa magát egy történelmi korszakba. Csak amíg senkit nem érdekel ma már milyen volt a politikai légkör teszem azt a Félvilág idején, a Blokád mégiscsak harminc éve volt csupán. Jelen sorok írója is élt már, sőt emlékszik rá.

1990 októberében történt egy autós blokád mert a benzin ára hirtelen az egekbe szökött, ÖTVEN forint lett literje! Sztrájkoltak négy napig, aztán a kormány megállapodott a szakszervezetisekkel és mindenki hazament. A sztrájk taxisblokádként lett fogalommá, noha a taxisok képezték a kevesebb részét az egybegyűlteknek, és nagyjából az jelentette volna a legutolsó problémát ha tömegközlekedéssel, teszem azt lábbal kell a pestieknek átjutni Budára. A 40.000 taxis mellé azonban csatlakozott 80.000 fuvarozó is, vagyis teherautók, kamionok, és ha ezek nem járnak, a boltok polcai elég gyorsan kiürülnek. Na most a film azt mutatja, hogy az egész blokádra akkor került sor, amikor az ország negyven év után első szabadon választott miniszterelnöke, Antall József éppen kivizsgáláson volt a Kútvölgyiben, ahol rákkal diagnosztizálták. A filmben sokat emlegetik Napóleon hírhedt politikusának Talleyrandnak egyik semmitmondó idézetét, úgyhogy inkább mondok egy jobbat, amit sokan Churchillnek tanúsítanak, pedig valójában Cicerótól származik. Egy véletlen még megeshet, kettő már az árulás biztos jele. 

Antallnak sosem volt jó a megítélése. Egy konok, merev muzeológus, aki még azt sem tudta elérni Gorbacsovnál, hogy bocsánatot kérjen, még saját pártjának is cinikusan beszólt, hogy "teccettek vóna forradalmat csináni!" ami miatt elkezdték módszerváltásnak csúfolni a rendszerváltást. Szétprivatizálta az országot, hagyta, hogy a munkanélküliség és az infláció az egekbe szökjön, adót vetett ki adó hátára, - emlékszem '91 karácsonyára, amikor olyan szegények voltunk, hogy sírva fakadtam, mert nemhogy semmi nem volt a fa alatt, de még fenyőfa se volt, ami alá bepakolhattuk volna a semmit. Közvetve felelős a Csurka István általi MIÉP megszületéséért, Torgyán József és kisgazdáinak térnyeréséért, és még utolsó tettével - azzal, hogy meghalt - is traumába taszított egy egész generációt, amikor Boross Péterék úgy döntöttek, halálhírének közlésére a legjobb alkalom, ha megszakítják a Kacsameséket, és nem várnak még szaros öt percet. Szóval, nem igaz Hofi mondása, miszerint Antall egyetlen hibája csak az lett volna, hogy nem Imre.

Antall aurája azután megfertőzte az egész MDF-et, soha többé nem tudtak tevőleges pozícióba kerülni, egy darabig még elvegetáltak a magyar politika farvizén, aztán szépen csöndben feloldódtak a kozmoszban. Az MDF jelenleg lábjegyzet csupán a magyar politikában, már az utódpártja is megszűnt. Beszédes, hogy a második választáson a magyarok elsöprő többséggel menekültek vissza a kiátkozott, leköpködött MSZMP utódpártjához, az MSZP-hez, akiknek négy év után máris megbocsátották az előző negyvenet. De még beszédesebb, hogy az SZDSZ ott is mint koalíciós társ tűnt fel. Csak míg az MSZP esetében sok közös többszörös átvonalazta a két párt palettáját, az MDF-nek ők voltak az ősellenségei. Hát miattuk veszett össze Bródy meg Szörényi, és ezért nem lesz már soha István a király visszatér 2! Pedig az SZDSZ se létezik már, de 90-ben annyira meghatározó erő volt, hogy az MDF kormányt se tudott volna alakítani, ha Antall nem paktál le a legnagyobb ellenségével. Nos ennek a paktumnak volt a része, hogy Göncz Árpád a képbe került, mint köztársasági elnök.

Ha valaki nem tudná Magyarország államfője, a Magyarországot képviselő személy az nem a Zorbán, meg a Gyurcsány, mert ő csak a kormányfő, a miniszterelnök. Magyarországot a mindenkori államfő, vagyis a köztársasági elnök képviseli. Aki a Novák Katalin, illetve most már nem. Ebbe a díszpinty társaságba olyanok is tartoznak mint Kossuth apánk, Horthy Miklós, meg Szálasi Ferenc. Ez a kettősség - korona és kard - a magyarság gyökereinek legmélyére gyűrűzik vissza. Már a honfoglalás előtt is volt egy Kende/Kündü, meg egy Gyula/Jüla, utóbbi kezében volt a tényleges hatalom, ő tervezte az akciókat, ide vigyél egy lovat, onnét raboljál földet, rendszerint az egyik törzsi vezető volt, na ő jelenleg ma a miniszterelnök. A Kündü meg eredetileg főfejedelem, afféle szakrális méltóság volt, akinek szerepét többnyire idősebb eleink töltötték be, nagy tisztelet övezte őket, és ha valami balszerencse történt az országban, teszem azt a besenyők kiirtották fél Etel-közt, akkor feláldozták a pogány isteneknek engesztelésül. Lásd most is Nováknak kellett lemondania, nem Orbánnak. Ha valakit a téma ennél mélyebben érdekel, ezt a kettős uralkodást a Kazároktól vettük át. Arrafelé kutakodjék.

Szóval ezzel eljutunk oda, hogy 1990 végén van egy konzervatív jobbra helyezhető pártunk, akinek közvetlen környezetében ott van a legnagyobb ellenségük - a baloldali liberális SZDSZ - embere Göncz személyében, akik ezt a taxis blokádot és különösen azt a tényt, hogy a miniszterelnök cselekvőképtelen, arra próbálják használni, hogy megbuktassák az MDF-et. Valóban elképzelhetetlen. Ahogy az is, hogy cserébe mert ilyen felelős pozícióba juttatták Gönczöt, ő majd úgy igyekszik cselekedni, hogy az elsősorban az ő pártjának érdekeit szolgálja. Vagy mégsem? Hiszen mindenki ismeri Árpi bácsit! A légynek nem tudna ártani, kitüntetéseket keresett a földön, sokat mosolygott, meg utazgatott és parolázott, börtönben is ült koholt vádak alapján, és hát a legfontosabb, lefordította A gyűrűk urát klingoni nyelvre, izé magyarra, de Ian Watson szerint az egy és ugyanaz. Most kérdem én, olyan nagy baj az, hogy a képet, ami erről a két emberről kialakult kicsit árnyalják? Kónya Imre 2016 óta gyűjti és teregeti a szennyest, melyekből kiderül, hogy valóban nem volt olyan jó viszony a két ember között, ahogy azt feltételeztük. A Taxisblokád csak egyike volt a sok összeütközésnek.

Szóval a film egyik vitathatatlan érdeme, hogy minderre ráirányítja a néző figyelmét. Az viszont, ahogyan teszi, abban már fellelhetők a problémák. Például a repülőgépes kezdésben, amikor mennek Moszkvába tárgyalni, hadd ne higgyem már el, hogy egy ilyen magas rangú delegáció közelébe olyan stewardesst engednek, aki összekeveri Rákóczit Petőfivel. Hasonlóan fogyatékos nővért kap majd a kórteremben is, - az meg a nem hiszem el a köbön! Közben Göncz saját magára Árpi bácsiként hivatkozik, miközben olyan puhatestűen abuzálja az említett stewardesst, hogy még én is #metoo-t kiáltanék! Szerencsétlen nő nem mondták neki, amikor felszállt a Tupoljev fedélzetére, hogy a két államfő közül az egyik az agyát, a másik a testét fogja molesztálni? Ez a karikatúra Göncz kép az összes jelenetben fellelhető, pl.: egyetlen megszólalásával idiótát csinál magából, miközben csontig be is nyal a szovjeteknek. Antall először csak mint atya a hülyegyerekének, helytelenítően ingatja a fejét, majd exkuzálja miszerint a neveletlen taknyos mégiscsak egy író. Azok meg tudják milyenek. Nem komoly emberek. Van egy másik is a pártomban, valami Csurka.

Hazafelé végérvényesen összevesznek azon, hogy Antall nem akarja elolvasni A gyűrűk urát... Kussoljál már Sanyi, nem ezen vesznek össze! Oké, de Antall nyilván nem olvasta, és ez legalább annyira fájt Göncznek, mint a traumája az apjával, amit folyton felemleget. Minderre rátesz egy lapáttal, hogy amíg az összes többi szereplő hiteles, és jól megformálja a karakterét - pl.: Csőre Gábor jobban eljátssza Kónya Imrét, mint Kónya Imre saját magát -, addig GáspárTibor alakítása a kor népszerű viccműsorát, az Uborkát idézi. Ott volt ennyire nyilvánvaló, hogy egy karikatúrát látunk. Nyilván úgy volt vele, dromedárszarból nem lehet várat építeni, úgyhogy jancsibohócot csinál az egykori köztársasági elnökből... és A gyűrűk ura fordítójából. Tudjuk, hogy ő fordította A gyűrűk urát, kussoljál már bazmeg! Na szóval a filmben Göncz ábrázolása erősen közelít Haumann Péter Hókuszpók alakításához.

Vele ellentétben Seress Zoltán - akire legtöbben a Magyar vándorból emlékezhetnek - elképesztően jó Antall József megformálójaként. Nem 100% a hasonlóság, de nem is kell, Seress egész egyszerűen karakterben van, hiteles, ilyen egy igazi színész. Köbli persze nem bírta ki, és a film egy másik szálat is elindít, ahol a fiatal Antall épp azt gyakorolja, milyen lesz az első tanítási napja. Ifj. Vidnyánszky Attillával sok gond nincsen, inkább az a baj, hogy kit érdekel Antall fiatal kora? Az egyetlen ütős jelenet az pont a nyitány, amikor a fiatal Antall a kamerába néz, és úgy szól a majdani osztályához, mintha az ország népéhez intézné a szavait. Aztán váltás, és látjuk, hogy tényleg ez lett belőle, egy országnyi diák osztályfőnöke. Rimánkodtam, hogy lehetőleg ne lássuk az ország miniszterelnökét, amint éppen magáévá teszi szíve választottját. De hát ilyen az én szerencsém, nem kaphatok meg mindent, amit kérek.

Nyilván rájöttek, hogy ez a téma elég karcsú, de azért egy négynapos sztrájk önmagában is meg tudott volna tölteni száz percet. Igaz a legnagyobb akciójelenet pont nem kellett volna, mert tiszta ideg mindenki, kivonulnak a rendőrök, mindenki morcosan néz, - de hát nem került sor attrocitásra - majd hazamennek a legények. Micsoda izgalom. A filmet amúgy is feszesre vágták, egy pillanatig nem lehet rajta unatkozni, sőt nagyon izgalmas, ahogy belelátunk az események hátterébe. Tetszett Helmut Kohl, Mihail Gorbacsov szerepeltetése és Margaret Thatcher cameója is. Az ő bevonásuk a filmbe - ami ezen kikacsintások nélkül is működne -, jobban elhelyezi az eseményeket és Magyarországot Európa politikai, és időtérképén.

A hazai eseményeket pedig a látvány; szobabelsők, tárgyalók, kórházak 90-es évekre történő fazonírozásával támogatja meg. Bár igaz, sokszor megjegyzem, hogy nekünk ehhez nem kell sok. Akármilyen korszakot keresünk az elmúlt háromszáz évből, bőven találunk olyan épületet, ami a legkisebb átalakítás nélkül is hiteles legalább egy frame erejéig. Különösen tetszett Tősér Ádám azon megoldása, ahogy a korabeli híradós felvételeket bejátszotta és láthatjuk, ahogy Juszt Csókolom László kérdezgeti a népet mit szól a blokádhoz, és aztán váltás, és látjuk az eljátszott jeleneteket is, amikre ráhúzták ezt a tévés, elmosott, zajos réteget. A háttérben Beatrice meg Bonanza Banzai szól, és igen mára mindkettőt utálja a nép mert kormányközeliek, de hát istenem Emil Rulez meg Kispál és a borz még nem volt ekkoriban. A Blokád ügyesen teremti meg az illúziót, hogy valóban 1990 októberében didergünk a hidakon, utakon a taxisokkal - a mihez tartás végett, harminc éve, október végén már hideg volt ebben az országban! És senki nem tudja mi lesz, senki nem tudja meddig tart, csak azt, hogy valamit tenni kell. Hiszen erről szól a szabadság nem?

A film jól megfogja ezt az egész sztrájkot körülvevő káoszt. Hogy most már kiállhatsz a jogaidért, nem visznek börtönbe, nem lőnek a tömegbe. Hogy az MDF egyáltalán nem volt a helyzet magaslatán, hogy túlságosan függtek Antalltól, hogy az információ lassan jutott A-ból B-be. Hogy egy Hankiss Elemér keresztbe tehetett a kormánynak a sajtószabadságra hivatkozva! Hogy a rendőrfőkapitány előbb ajánlotta fel a lemondását, minthogy olyan embereket veressen meg, akik nem bűnözők, csak kétségbeesettek. Hogy az sem volt lepapírozva mi számít tüntetésnek, és mi ennek a békés és szervezett formája. Hogy ez az első olyan tömegmegmozdulás, amit már az otthonából nézhetett az állampolgár a televíziónak köszönhetően, úgyhogy nagyon meg kellett fontolni mikor mit mondd az ember - pizsamás interjú. Hogy a média lehet a segítőd, de a legnagyobb ellenséged is. És, hogy lényegében annyi történt, hogy fél évvel előbb szavazták meg számunkra a pénzsegélyt.

U.I.: Egyébként A gyűrűk ura fordítását valójában Réz Ádám kezdte el, és mire meghalt és Göncz átvette tőle, már majdnem eljutott az első könyv végéig, lefordította az összes verset, és régen megalkotta annak terminológiáját, nagyban megkönnyítve ezzel a mi Árpi bácsink dolgát.

Ha tetszett a kritika, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4