Na jó, az Aglaja valójában nem annyira rossz film, mint amennyire vártam – értsd: nem vágtam fel az ereimet, miközben néztem, és a filmről se sasszéztam ki amúgy angolosan –, de azért éppen elég rossz, hogy be tudjuk illeszteni a Pillangók és a Dumapárbaj sorába, jó hosszú is a tetejébe, ahogy az…

„Ne rosszalkodjatok!”  Kétéves koromban állítólag még féltem ettől a filmtől, de erre én nem emlékszem, csak családi sztorikban fordul elő ennek a felemlegetése.

Megjegyzés: Emlékszel a videokazettás nyolcvanas évekre, amikor minden szart összenéztél, ami pult alól jött? Élvezted? Akkor ez is tetszeni fog.

Már a film felütése, kezdése is sikeresen berántja az embert abba a szikár és véres világba, amelyet egy western-horrorfilmtől elvárunk. Egyrészt egy brutális és naturális gyilkossággal indítunk, amolyan in medias res, másrészt olyan mellékszereplőkkel, akik talán megették a kenyerük javát, azonban…

A filmről nekem egyből a Halhatatlanok című alkotás jutott eszembe. Na, nem a 2011-s fantasztikus amerikai akciófilm, hanem a 2004-s francia-olasz-angol sci-fi (hála a magyar filmcím alkotóinak a névazonosságért), eredeti címén Immortal. Bár lehet ez csak az én képzelődésem, de…

Azért az vicces, hogy pont ez a film nem jutott be a Filmhétre. Négy évvel ezelőtti filmek igen, ez meg nem, mert hát miért is, mikor tavalyi. Ettől függetlenül nem jó, de nem olyan értelemben, mint a katasztrofális Dumapárbaj vagy az agyhalott Pillangók. Egész egyszerűen ez egy elfuserált film…

Hát azért ezt nem gondoltam volna. Tudtam, hogy egy nagy baromság lesz, de hogy ennyire. Mondjuk még így is jobb, mint kb. az összes videojáték-adaptáció, ami eddig készült, de hát aki kettőt látott közülük, az pontosan tudja, hogy ez azért nem egy nagy truváj. Henryben még az volt a legjobb, hogy…

Aki olvassa a blogot, az tudhatja, hogy néha tömbösítve ömlesztjük az okosságot a jónépre. Tavaly például, úgy az Oktoberfest környékén, majdnem egy tucat német filmre hívtuk fel a figyelmet. Minthogy jelen film is német, felmerül a kérdés, hogy vajon ez is olyan jó-e, hogy beillik az új típusú…

No, most hogy rákanyarodtunk a még mindig szarabb magyar filmekre, beszélgessünk kicsit a Dumapárbajról. Miért néztem meg? Mert elhivatott vagyok, és mert volt egy lyukas másfél órám két kisfilmblokk közt. Viszont azért most kifejteném a meglátásaim a hazai stand-up comedyről, illetve arról, ami…

Nem, N. Forgács Gábor se rendezzen több filmet. Négy évet várt arra, hogy elhozza nekünk ezt a csodát, az Álom.net után, ami ehhez képest egy szuperprodukció. A kettő között lezavarta a katasztrofális Diplomatavadászatot – emlékszik még valaki erre? –, amely egy sorozat volt, állítólag a tévé is…

Hölgyeim és uraim, a várakozásnak vége. 2016 egyik legnagyobb csinnadrattával beharangozott popcorn mozija megérkezett, hogy beszippantson bennünket képregényes világába. Ha a hype elég nagy, akkor mindig hatalmas várakozások előzik meg az alkotást. Nem volt ez most sem másképpen és bevallom nagyon…

A Liza, a rókatündér esete az amikor megkérdezem magamtól: azért nem tetszett olyan borzasztóan mert egy megkeseredett filmkritikus vagyok? Vagy azért nem tetszett, mert valóban annyira azért nem kiemelkedő, mint a hypevonat, amit alávágtak? A Filmhéten erre voltam a leginkább kíváncsi, mert tavaly…

„Mondok még valamit. Ha azt hiszed, okos vagy... Nem vagy!”

A Sin Cityvel még jóval a bemutatója előtt, egy Filmvilág cikkben találkoztam először. Képregényre festett mozi, ezt írták róla. És igazuk volt. Frank Miller történetei egyértelműen az amerikai bűnfilmek sablonjaival játszottak, de nem csak erről volt szó. A képregény kockáinak szemszöge, és…

A keresztapa (1972) „Leave the gun, take the cannoli.” Az első rész egy csodálatos remekmű, nem győzöm hangsúlyozni, hogy minden idők legjobb filmjének tartom, az egyetemes filmtörténet csúcsteljesítményének, amiben egyszerűen minden tökéletesen összejött. A legjobb színészek nyújtották a lehető…