"To see the world, things dangerous to come to, to see behind walls, to draw closer, to find each other, and to feel. That is the Purpose of LIFE."

Nagy kedvelője vagyok Ferzan Özpetek filmjeinek, és amúgy sem könnyű engem már holmi mozifilmekkel zavarba hozni, de ezzel a legújabb Öveket becsatolni! című darabbal mégis sikerült összerántania a szemöldökömet. Nem mintha valami őrült, érzékeket összekavaró, pokoli…

Ez a film egy botrány. Kb. az a kategória, hogy annyira rossz, hogy már jó. Igazság szerint megfelelő társasággal, és némi alkohollal visítva lehet rajta röhögni, és emiatt történhetett, hogy ezt is megnéztem vagy hússzor, de ennél is fontosabb, hogy érdeklődni kezdtem a Sir…

“Az öltöny a modern úriember páncélja. És a Kingsman ügynökei az új lovagok.” Ha arra számítotok, hogy egy lebutított mini James Bond jelölt workshopot fogtok látni a mozivásznon, akkor hatalmasat tévedtek. A Kingsman egy új, a titkosnál is titkosabb brit titkosszolgálat…

Avagy az első film, amelynél azt éreztem, az összes színész valamilyen fogadást vesztett el, és muszáj volt elvállalniuk ezeket a szerepeket. Pedig egy műkincsvadászós, festményes, nyomozós, furfangos, utazgatós, elrablós, fordulatokkal teli nagy-nagy kalandról van szó.…

„Ennek nagyon nem lesz így jó vége!" Sóhajtott fel egy kislány a film háromnegyed részénél, egy totális csöndes résznél, a moziteremben ülők legnagyobb örömére. Ilyen és ehhez hasonlatos dolgok történtek a SpongyaBob vasárnapi matinévetítésén. Én például életemben…

„Emberforma felhők kószálnak az űrben.” Olyan 12-13 éves lehettem, mikor az általános iskolából páran elmentünk színházba, megnézni a Hair-t. A hatása leírhatatlan volt, talán életemben először élhettem át igazi katarzist a darab végén, de ez semmi ahhoz képest, ahogy…

Az Áltengerészekhez hasonlóan ezt a filmet is rengetegszer láttam a 90-es évek elején, azonban ez egy sokkal minőségibb darab. A francia–olasz koprodukció legnagyobb erénye – azon túl, hogy eszméletlenül vicces –, hogy az egyik legrealisztikusabb történelmi alkotás,…

A Disney stúdió fennállása óta hírhedt arról, hogy szereti kiszedegetni a mesékből a sötétebb hangulatú történeti elemeket. Nem lehetett se túl felnőtt, se túl szomorú, amit a mozikba küldtek, mert a szegény gyerek még a végén összezavarodik, és nem akar Disneylandbe menni.…

Szeretitek a vígjátékokat? Ki az aki nem szereti őket? Én bevallom, legjobban az olasz vígjátékokat szeretem. Leginkább az olyan totális idiotizmusba fulladó darabokat, mint a Segítség, felszarvaztak!, Languszta reggelire, Haverom, a pápa, vagy mint ez a mostani darab, amely a rém fantáziátlan, és…

Joel Schumacher szerint minden művésznek hét évente meg kell újulnia. Utolsó Batman-filmjével a rendező majdnem kicsinálta a saját karrierjét, és csak egy radikális váltás menthette meg, ami egyet jelentett a róla alkotott kép újrateremtésével. Erről a fájdalmas és kockázatos művészi újjászületésről…

Kevés filmet vártam már az utóbbi időben, de ezt az egyet nagyon. Harold és Kumar kalandjait körülbelül három éve ismertem meg. A film hosszú időn át porosodott nálam, mire úgy döntöttem meglesem - ebben főleg az idióta történet volt a ludas - de nem is csalódhattam volna…

Van az a gyerekkori ismerős, aki mikor végre újra találkoztok, ugyanazokat a vicceket adja elő, mint egykor, csak már egyáltalán nem viccesen. Kezdetben azért örülsz a viszontlátásnak, a közös emlékek miatt megeresztesz pár mosolyt is, de minél tovább folytatja, annál kevésbé bírod a képedre…

Nagyon kevés dolog maradt ki a gyerekkoromból. Az összes klasszikus Disney mesét láttam, nagyon sokszor(!) szombat kora reggeltől már a matinét néztem az RTL-en. Az összes híresebb mese idézetet kívülről fújom. Ha esetleg valakinek nosztalgiázni támadt kedve a gimiben az elsők…

Szinte hihetetlen, hogy már a Tales of Monkey Island is öt éve jelent meg - az utolsó rész hajszálra pontosan ezen a napon. 2009-ben azon nyomban neki is ültem, de minthogy öt részben jelent meg, így az utolsóval, ki tudja miért egészen a múlt hétig vártam. A kalandjátékoknak létezik egy nagy…