2004 végén láttam először a Szigorúan piszkos ügyeket, amit az egyik legigényesebben elkészített távol-keleti filmnek tartok; nagyszerű forgatókönyve, színészei, fényképezése, és a zenéje egyaránt nagy hatással voltak rám, ráadásul bárkivel együtt néztem meg, mindenkinek tetszett, mert izgalmas volt, és végig fent tudta tartani a feszültséget. Nagy sikert aratott világszerte, megújította a hongkongi mozit, melyben eddig a bűnügyi filmek inkább akcióközpontúak voltak, míg a történet háttérbe szorult, az SzPÜ-ben viszont nyugati mintára a forgatókönyv került előtérbe és a színészi játék. Nagyszerű elemeket forrasztott sikeresen egybe, nem mellesleg pedig a legnagyobb és legjobb hongkongi színészeket láthattuk a főbb szerepekben.

Az USA-ban is bemutatták, de csak néhány moziban, hírverés nélkül, hogy lehetőleg senki se tudja megnézni. Akkor már megvették a megfilmesítési jogot, így érthető, hogy egy nagy sikerű filmnek miért kellett a nyilvánosság előtt rejtve maradnia. Kétféle remake készülhetett ebből a filmből; vagy egy az eredetihez hasonló színvonalú, értékes alkotás, vagy pedig egy akcióval feldúsított, tipikusan mai hollywoodi film. Amikor kiderült, hogy Martin Scorsese lesz a rendező, megkönnyebbültem, ugyanis ennél jobb kezekbe nem is kerülhetett volna ez az alapanyag. A színészekről pedig akkor még nem is szóltam; kezdésnek már is itt van minden idők egyik legnagyobb színészegyénisége Jack Nicholson, mint gengszterfőnök. Már miatta érdemes lenne beülni egy filmre, pláne hogy újra negatív szerepben láthatjuk. Leonardo DiCaprioról már régóta tudjuk hogy nem akármilyen aktor, de a Titanic óta mindenki egy nyálas szépfiúként könyvelte el, pedig ennél jóval többre képes. De a többiek sem akárkik; Matt Damon, Mark Wahlberg, Martin Sheen, és Alec Baldwin neve mindnyájunk számára mond valamit.

SPOILER!!!!! (hegyek)

Már csak a filmet kellett megnézni. Az első pár perc Jack Nicholson narrációjával maga a tökély, ennél jobb kezdést nem is álmodhatna az ember. Színvonalasan is folytatódik; párhuzamosan, gyors vágásokkal láthatjuk a két fickót beépülni az ellenség soraiba. Nem semmi, hangulatosabban és jobban indít a remake, mint az eredeti, bár Scorsesetől ezt el is várjuk: filmjei általában fantasztikusan jól indulnak. Ezután a cselekmény másképp kezd el bonyolódni, mint a SzPÜ-ben, ott elintézték pár montázzsal azt, amit itt fél óráig nézhetünk. Ezalatt hallhatunk remek szövegeket, pár poént, néhány jól összeválogatott zenét, és hüledezhetünk az őrült gengszterfőnök szerepében parádézó Nicholsontól.

A történet viszont innentől kezdve elég szigorúan követi a Szigorúan piszkos ügyeket. Sajnos nem sok meglepetés érheti azt, aki látta az eredeti művet.(Bár azért előfordul néhány: az egyik legzseniálisabb húzás, hogy a Nicholson játszotta gengszterfőnök maga is besúgó. Matt Damon épp ezért fordul ellene, nem pedig kitalálja egyszer csak, hogy jófiú akar lenni, mint az eredetiben.) Ezen kívül a DiCaprio által játszott karakter, jóval hangsúlyosabb szerepet kap, mint Matt Damoné, ami érthető is, hisz folyamatosan életveszélynek van kitéve, Damonért kevésbé lehet izgulni. A laza beszólások, Nicholson őrülete, a brutalitás ekkor már nem hat újdonságként, az első óra után, addigra már megszoktuk és ugyanazt kapjuk feldúsítva mint az eredeti filmben.

Szintén meglepett még az, (utólag belegondolva persze tök egyértelmű), hogy a hongkongi filmből átvett drámai jeleneteik az amerikai változatban egyszerűen nincsenek rám akkora hatással. Vegyük például a rendőrfőnök ledobását a tetőről: az eredetiben hirtelen ráesik egy taxira, lassítás, valami szomorú, kínai ballada, drámai lövöldözés, közben pedig Tony Leung arcáról mindent le tudunk olvasni: a szomorúságot a felügyelő haláláért, a saját tönkrement életéért, a megdöbbenést és a kiábrándultságot. Ezzel szemben A téglában mi van? Martin Sheen egyszerűen szétfröccsen a járdán. Leo sokkot kap. Mi is. Szolid lövöldözés. Ennyi. Scorsese ugyanis minden alkotásában az erőszakot szenvtelenül és kívülállóként ábrázolja; a Casino végén a film egyik főszereplőjét, Joe Pescit szarrá verik egy baseball ütővel, majd élve eltemetik. Pár másodperc alatt mindenféle finomkodás, zene és hatásvadászat nélkül. Épp a tárgyilagosságával sokkol minket, és nem akar érzelmileg bevonni.

Azonban hiába nézzük így, ez sem teszi jobbá a film végét. Itt nem lett volna szabad változtatni az eredetin. Semmi szükség nem volt a fináléhoz még egy emberre, akit jól fejbe lehet lőni, így már túlzás pláne, hogy mindegyiket direktben mutatják, mert ez a fejbelövősdi egyesek számára akár humorosnak is tűnhet. (Igen, mert moziban jó páran hangosan nevettek ennél a résznél, bár szerintem annyira nem vicces, ha 3 embert fejbe lőnek.) Az utolsó képkockára pedig végképp nincs bocsánat: patkány a tornácon.  Köszönjük Mr. Scorsese, megértettük a leheletfinom célzást! E hibák ellenére azonban mégis azt kell hogy mondjam, már nagyon rég nem láthattuk ennyire jó, színvonalas gengszterfilmet, mint A tégla.
Szóval, mint remake korántsem rossz; véresebb, sokkolóbb, viccesebb mint az elődje. A színészek mindkét filmben kiválóak, bár az amerikai változatban lényegesebben látványosabb alakítást produkálnak, a forgatókönyv nagyobb teret is ad nekik erre. És persze nem szerepel egy akkora egyéniség sem a hongkongi movieban, mint Jack Nicholson. Az eredetiben jobb a fényképezés, de az újban sokkal jobbak a zenék. Az meg, hogy remake, semmivel sem teszi rosszabbá Scorsese filmjét, a Szigorúan piszkos ügyek történetileg és technikailag is nagyon sokat köszönhet a nyugati filmeknek, mégse olvassa ezt a fejére senki. A folytatásai pedig bevallatlanul, de bőven loptak amerikai filmektől. A SzPÜ 2 például olyan, mintha a Keresztapát és a Casinot, meg néhány jelentéktelen zsarufilmet ifjú hongkongi színészekkel játszatnánk el.
A dvd-kiadás is olyan mint a film. Lehetne jobb is, de azért így is elég jó. A jó minőségű papírfekniben, egy fekete tokot találhatunk, füzetecske vagy jelenetválasztás nélkül. A menü szép, állóképes, a Dropkick Murphys Shippin’ up to Boston című száma hallható, amely a számomra a film csúcspontját jelentő jelenetnél hangzik el (másodszorra). Amikor Nicholsonék indulnak a raktárba. Nagyon hangulatos és felkészít minket az utána következő, remekül megvágott és intenzív leszámolásra. (Ez a rész pl sokkal jobb mint az eredetiben). A filmet elindítva láthatjuk, hogy a képpel semmi komolyabb gond nincs, de lehetne sokkal élesebb is. (Például a Casino Royale hasonló hosszúságú film, mégis sokkal szebb a képe.) A hang pedig… a moziban emlékszem a lövéseknek olyan éles hangjuk volt mintha tényleg lövöldöznének… itt meg… mint bármelyik filmben. A zene sem szól annyira dinamikusan, mint a moziban. A szinkron profi munka nagyszerű színészekkel. Bár kicsit finomították a szöveget és pár poént is lehagytak, de azért elég jó. Ja, csak Jack Nicholson hangját szúrták el. Reviczky végigripacskodja az egész filmet, helyenként affektál, nyávog, ami nem illik a jó öreg Jackhez, így maradok az eredetinél. Az extralemez tartalmát egyszer meg lehet nézni, de semmi különös igazából, ennél sokkal jobb extrák szoktak külön lemezt kapni.