John Le Carré eredeti regényét körülbelül egy évvel ezelőtt olvastam el, akkor még csak simán ’Árulás’ volt a magyar fordítás címe. Igazából az általam elolvasott összes regényben nem vesztettem el annyiszor a fonalat, mint a Karla trilógia első darabjában. Bár a történet nagy részét nem értettem, és a megfogalmazás is túl száraznak tűnt számomra,  mégis végigolvastam, ha már egyszer elkezdtem. De azt is nyugtáztam, hogy Le Carré-tól ezerszer jobb volt ’A kém, aki bejött a hidegről’ című műve. Mindezek ellenére mégis megörültem, amikor meghallottam, hogy filmváltozat készül, ugyanis reménykedtem, hátha végre átlátom a rendkívül bonyolult, komplex sztorit.

A Mission: Impossible 4-hez hasonlóan ez a kémfilm is egy budapesti ügynökgyilkossággal indít, de a hasonlóságok ennyiben ki is merülnek a két mozi között. Ebben a jelenetben szerepel egyébként ideges, izzadó pincérként Kállóy Molnár Péter, üvöltözős szovjet kémként Csuja Imre és összekötőként Mucsi Zoltán, ráadásul hallhatjuk Mark Strong-ot is magyarul beszélni. Mindezekért érdemes feliratosan megnézni a moziban a Suszter, szabó, baka, kémet, pláne, hogy kiváló a felirat, pontosan követi az eredeti regény jellegzetes szóhasználatát.
Azonban mindenkit el kell, hogy keserítsek, aki egy izgalmas, pergős, kemény kémthrillerre vágyik, azt ugyanis garantáltan nem kapja meg. Ez a mozi ugyanis egy rendkívül régi módi, lassú folyású alkotás, amelynek rá kell érezni a tempójára és a hangulatára egyaránt. Ha pedig ez nem sikerül, akkor végképp a leghalványabb esélyünk sincs követni az eseményeket. A mai, fiatal generáció számára ez talán kicsit lelombozó lehet, de egy intellektuálisabb, szűkebb réteg könnyen megtalálhatja a számításait, viszont azt garantálom, hogy a tömegek kedvencévé sosem válik, és ezer meg egy helyen fogod olvasni, hogy milyen unalmas, zavaros film.
Nekem nyilván nagy szerepet játszott a könnyebb befogadásban az is, hogy olvastam Le Carré könyvét, viszont így túl sok meglepetés sem érhetett, ugyanis elég pontos adaptációról van szó. Ezt a regényt pedig nagyon nem lehetett könnyű adaptálni, így minden elismerésem a forgatókönyvíróknak a munkájukért. A könyv nagy részében ugyanis semmi más nem történik, minthogy kövérkés, nyugdíjas antihősünk jegyzeteket olvasgat, néha beszélget egy-két emberrel aztán szépen-fokozatosan rájön a „vakond” kilétére. Ehhez képest a forgatókönyvírók megvariálták a történtek sorrendjét, egyszerűsítettek ahol kellett, igyekeztek minden jelenetbe valami életet lehelni, nekik köszönhetően pedig már nekem is sikerült megértenem a sztori eddig számomra homályos foltjait is.
A színészek pedig nagyszerűek; Gary Oldman-nek ez már a sokadik kaméleon alakítása, de intelligens szürke kisemberként is legalább annyira hiteles, mint eddigi fantasztikus alakításaiban, nem sok színész tud ennyire eltűnni egy szerepben. Említést érdemel még John Hurt, az angol titkosszolgálat fejeként, illetve Colin Forth, aki az egyetlen színesebb karakter az egész történetben.
Tehát amennyiben érdekel egy rendkívül csavaros, nagyon bonyolult regény hangulatos, lassú, de kifejezetten igényes filmadaptációja, és nem zavar, hogy nem ugrik ki a szíved az izgalomtól, és nem süketülsz meg a robbanásoktól, akkor jó szívvel ajánlom a Suszter, baka, szabó, kémet. Ellenkező esetben viszont kerüld el, jó messzire!