Nem volt túl sok előzetes ismeretem erről a francia filmről, úgyhogy bármi történhetett, miután lekapcsolták a villanyt a moziban. Ez egy külön varázslatos pillanat, mikor kihunynak a fények, és a leghalványabb fogalmad sincs arról, hogy mi fog történni. Lehet, hogy végigszenveded, végigidegeskeded, vagy végigizgulod a filmet, de az is előfordulhat, hogy annyira elvarázsol az élmény, hogy legszívesebben örökké ott maradnál. Bármi megtörténhet.

A legszebb dolog csodálatosan indul; bemutatja két főhősünket, ahogy összejönnek. A srác egy videotékában dolgozik, és filmcímekkel kommunikálnak a lánnyal, ami nem csak nagyon kreatív, de vicces is. A szerelmespárt könnyű megkedvelni, szívesen azonosul velük az ember, Louise Bourgoin nevét érdemes lesz megjegyezni, a hölgy ugyanis elképesztően gyönyörű, és még pocakkal is szexis, de közben végig tökéletesen megőrzi a természetességét, annyira, hogy bármelyik nő át tudja érezni a helyzetét, illetve bármelyik férfi beleszerethet a nézőtéren. A legszebb dolog egy nagyon egyszerű, végtelenül emberi történetet mesél el nekünk, elképesztően szórakoztatóan, remek poénok sorjáznak egymás után, miközben az egésznek csodálatos hangulata van, amibe szívesen belehelyezkedünk. Mi kell ennél több? Bár kétségtelen, hogy ezt a színvonalat nem sikerül a legvégéig fenntartania, ugyanis az utolsó harmad már egyáltalán nem vicces, sőt kicsit sablonos is, de még ezeket a jeleneteket is jó ízléssel tálalják számunkra a készítők, annak ellenére, hogy azért egyértelműen csak szenvelgés ez a rész. Viszont a film többi kétharmada mindezért bőségesen kárpótol.

Miután hazajöttem a moziból, gondoltam, kicsit utánanézek ennek a mozinak, mi is a helyzet vele. Felmentem az imdb-com-ra, és mit találtam? Ez a mozi 5.5 csillagot kapott! Az imdb-n a Jean Claude Van Damme nevével fémjelzett videócsodák szoktak ilyen elképesztően magas átlaggal büszkélkedni. Nem igazán értem, hogy mi lehetett a baja, bárkinek is A legszebb dologgal. Miközben olyan nézhetetlenül unalmas, száraz és semmitmondó vackokat, mint amilyen a Pénzcsináló díjak sorozatára jelölnek, a kritikusok pedig egy emberként csápolnak ehhez a mély színvonalcsökkenéshez, addig egy emberi sztorit végtelenül szórakoztatóan, csodálatos színészekkel, szerethető karakterekkel, érdekesen elmesélő film, mindössze a közepesnél alig jobb osztályzatot képes kiérdemelni. Ezek után csak azt kérdem én, hogy miféle globális ízlésválságban szenvedünk?

Menjetek el szépen a moziba, és nézzétek meg A legszebb dolgot! Egy nagyon jófajta, hangulatos, vérbeli európai film, amely nem lesz soha túlhype-olva, nem fogtok róla hazug, hatásvadász dicshimnuszokat olvasni sehol sem, de az biztos, hogy jól fogjátok érezni magatokat, amíg nézitek, és kellemes élményként fog később is veletek maradni. Az ilyesmit pedig manapság már nagyon meg kell becsülni.