„Férfiúról szólj nékem Múzsa, ki sokfele bolygott”

Talán nem férfiú, hanem inkább szépfiú, ám de legyen! Szólok Perseus - ismertebb nevén - Percy Jacksonról a félig isten félig ember fiúról aki újabb kalandba keveredik Zeusz villámának eltűnése és megtalálása után…

Na de miről zagyválok? Azt nem mondanám, hogy újabb tiniőrület mert akkora visszhangja nem volt, mint amilyen a hasonló misztikus témájú vagy világmegmentős vagymittudomén milyen tinifilmeknél és könyveknél (IGEN van belőle regény is! Sőt az előbb volt!) szokott lenni, de mindenképp egy érdekes ötlet. De még mindig nem árultam el mi is ez.

Szóval kezdjük Léda tojásától. (De görög antik hangulatban vagyok ma.) Ez egy fikció - mily meglepő - arról, milyen is lenne, ha a görög istenek tényleg léteznének és beleszeretnének emberekbe és szerelmük gyümölcseként egy-egy gyermek születne, akik természetesen az isten szülőkkel nem találkozhatnak, cserébe viszont egy olyan táborba kerülnének ahol hozzájuk hasonló gyerkőcök vannak. Egy félvér táborba egészen pontosan. Ide kerül a mi Percy Jacksonunk is, aki a három főisten egyikének: Poseidonnak sarja. De ez amúgy kiderül az első részből, ha esetleg valaki azt szeretné megnézni, de én jobban ajánlanám a 2. részt, egyszerű okból, mert ez jobb.

Tehát ezúttal az történik, hogy a félvér tábort körülvevő védőhálót képző növényt (nyilván egy fáról beszélünk) megmérgeznek így az összes táborlakót ez által veszély fenyegeti, és kis hősünk csapatával felkerekedik megkeresni azt az Aranygyapjút amivel, megmenthetik a „növényt” és a tábort. (Ha kíváncsi vagy miért írtam idézőjelbe, nézd meg a filmet.) Röviden minden spoiler nélkül, tényleg a minimalitás szentségét tiszteletben tartva tömören ennyi.

Nekem nagyon tetszett a film, a második részbe sokkal több poént raktak mint az előzőbe és viccesek is voltak! NEM mindegyik filmnél sikerül! Külön felhívnám a figyelmet Stanley Tucci által megformált Dionüszoszra (Mr. D) akinek a karakterén roppant jól szórakoztam, továbbá Alaxandra Daddariót is végre lehetett szeretni, Brandon T. Jackson pedig hozta a vicces cinikus legjobb barátot, ahogy az első részben. Sajnálom, hogy most a főisteneket nem láttuk úgy mint az első részben akik azért jól ismert színészek (Sean Bean pl. mint Zeusz nekem nagyon adta) és Pierce Brosnan is persze hiányzott, mint a tábor igazgatója de Anthony Head is kiválóan megfelelt Chiron szerepére. Továbbá sztori szempontjából a már említett fa története szerintem nagyon szép keretet ad az egész filmnek, és hát maga a történet is figyelemreméltó. De az elhalálozások és újraéledések számának aránya kissé túlzás volt ebben a 2 órában.

A filmet pedig ki más rendezhetné mint egy másik mitológiai mondakörből jól ismert nevű ember: THOR Freudenthal. Még talán annyira nem ismeri a világ, mert csomó rövidfilmet rendezett (Monkey Business, The Tenor, Motel) és egy-két családi filmet (Egy ropi naplója,a mi szintén adaptáció; Kutyaszálló) amiket nem láttam, úgyhogy én sem tudok nyilatkozni rendezéseiről, csak arról, hogy most elég jó munkát végzett.

Végül pedig nem hagyhatom, hogy szó ne essék a főszereplő Logan Lermanról. Aki iránt lehetséges, hogy van egy kis „obszesszióm” (ezért is hagytam a végére)… Valószínűleg azért mert szerintem nagyon jó színész már kiskorától kezdve (Börtönvonat Yumába-ban láttam először Russel Crowe oldalán) és mert nagyon szép a szeme és jó a stílusa. Szóval így a végén elmondhatom, lehet, hogy egy csöppet talán elfogult vagyok a filmmel kapcsolatban és azért tetszett ennyire. Vagy mégsem? Derítsétek ki magatok!

A kritikát ezúttal is egy titokzatos vendégkritikus küldte nekünk, ezúton is köszönjük áldásos tevékenységét.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!