Mint ahogy az a bejegyzés címéből is kiderülhetett, idén 11. alkalommal rendezi meg az Olasz Kultúrintézet, az Istituto Luce Cinecittá és a Puskin mozi segítségével a MittelCinemaFestet, ahol november 5. és 14. között a közönség egy rakás olasz, javarészt művészfilmmel ismerkedhet meg. Az itt bemutatásra kerülő művek közül háromnak van már magyar forgalmazója, azaz az elkövetkezendő egy hónap során (A nagy szépség és a Pinokkió november 14-én, a Jó reggelt, Apa! pedig december 5-én) széles ez országban is megtekinthetőek lesznek majd...

Akit a részletes fesztiválprogram érdekel, annak EZT az oldalt javaslom, itt megtalál minden fontos információt (cím, időpont, lesz-e esetleg meghívott vendég a készítők közül, stb.). Ami külön öröm a hetedhétországra szóló talján-magyar barátságért szurkolóknak: idén egy frissen megjelent forgalmazó hathatós közreműködésével minden eddiginél több olasz mozit, szám szerint 14-et mutatnak/mutattak be szeretett hazánkban. A MittelCinemaFestet mai filmünkkel, a korábban a cannes-i versenyprogramban is szereplő A nagy szépséggel fogják megnyitni. Nem mellesleg ezzel a művel száll ringbe Olaszország jövőre a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjáért, szóval egyike a Nagy füzet kihívóinak.

Na de miről is szól A nagy szépség? Mi másról, mint Olaszország büszkeségéről, az Örök Városról: Rómáról. Persze annak csak egy picinyke szeletéről, a felső tízezer művészlelkületű, életüket végigbulizó és beszélgető, naphosszat a saját fingjukat szagolgató tagjairól. Főhősünk Jep Gambardella, aki mindannyijuk közül a legnagyobbra tört, tudásával és cinizmusával saját kis romlott világának legismertebb kritikus újságírójává vált, aki mindenkit ismer és akinek mindenkiről meg is van a nem túl jó véleménye. 65 éves korba lépve azonban visszatekintve eddigi életére, meglehetősen üresnek érzi azt...

A majd' 2,5 órás játékidő embert próbáló, nem volt ebben a sztoriban annyi, hogy ilyen hosszan kelljen elmesélni. Ez már rögtön a film elején kitűnik, amikor Jep születésnapi buliját mutatják be nagyjából 10 percen keresztül. Gondolom, ha már ennyi statisztát és kelléket beszereztek, nem akarták, hogy kárba menjen a felvett anyag, így a buliból kicsit többet kapunk egy szimpla esszenciánál. Igen: vad, beteg party ez, de ezt kevesebb, mint egy perc után fel képes fogni a nagyérdemű.

Egyébként egész jól indít a film: egy távol-keleti forma turista csoportot látunk, majd a híres mondást az egyik műemlékbe vésve - "Rómát látni és meghalni". Ezt követően a csoport egyik idősebb férfitagja esik össze egyik pillanatról a másikra, beteljesítve az idézetet. Fekete humor, de működik, kár, hogy a későbbiekben szinte egyáltalán nem találkozunk ilyesmivel. Helyette a felső tízezer életét, ezt az "átlagember" számára idegen világot tárják elénk.

És ez egy olyan falat emel a film és a nézője közé, amit nem sikerül áttörni. Mert nem kritizálja, parodizálja mindazt, amit művelnek, csak bemutatja szőröstől-bőröstől. Néha groteszk, néha lehet nevetni az abszurditásán, néha még a szereplők is fura arcot vágnak egy-egy dologhoz, de alapvetően ők nem gondolják, hogy meg kellene változniuk. Eléggé szembetűnő a párhuzam az egykori (pl.: Cézár korabeli) római vezetőréteg és a filmben bemutatott karakterek többségének hedonista életvitele közt.

A főszereplőnek megtett karakter, Jep telitalálat: cinizmusával ellopja a showt, van egy-két nagyon jól megírt jelenete, például amikor a baráti társaságban kiosztja az egyik 50-es anyukát, aki lenézi a többieket miközben a saját erényeit ecseteli és erőlködve bizonygatja. Vagy a Talia Concept nevű, komcsipunciszőrű "művésznővel" folytatott interjúja... Egy nagyon erős személyiség ő, aki talán egy régi szerelmi csalódás miatt lett ilyen - mások számára szinte sebezhetetlen, könyörtelen kritikus.

A szerepre Toni Servillot választotta a rendező, aki már több korábbi filmjében is együttműködött vele. Nagyon jól játszik, megkockáztatom, ha nem olasz film lenne, Oscar-közeli alakítás is lehetne belőle, annyira hiteles a hátranyalt hajával és fennkölt modorával. Mellette szinte mindenki más csak epizódszereplő és hiába villant minden második nő csöcsöt a filmben, Servillo mellett nem tudnak maradandót alkotni. A színészeken kívül feltűnik pár otromba CGI állat is, Paolo Sorrentino rendező úr nyilván Spielberg Indyjének 4. részéből merített ötleteket hozzá...

A legnagyobb bajom a filmmel személyes eredetű: nem az van, hogy pusztán hidegen hagy az itt szereplő/bemutatott embertípus életvitele, hanem egyenesen irritál. Irritál az álművészkedő, "kifinomult"-nak mondott ízlésű új- és régigazdagok képmutató viselkedése és arroganciája. Mindez két és fél órában, néha kifejezetten unalmasan és érdektelenül előadva, máshol túl hosszan bemutatva bizonyos dolgokat - képzelhetitek, hogy éreztem magam. Azért a pár jó jelenetért és színészi alakításért szerintem nem éri meg... Nem jártam még Rómában, de ez nem az a film, ami meghozta a kedvemet hozzá, hiába lakik a főszereplője egy Colosseumra néző luxuslakásban.