Eme film már majdnem két éves, de hozzánk semmilyen formátumban nem jutott el - kb. mint egy csomó más gyöngyszem amiről már írtam (Super, Hobo with Shotgun), hiszen ha nem ismerjük ki rendezte, és nincs teletömve nagy sztárokkal akkor az tuti rossz film lehet ugye? Hát nem igazán, mert jelen alanyunk is az indie filmkészítés egyik képviselője, és mint ilyen ritka kellemes meglepetésben részesíti a nézőt. Elég érdekesen találtam rá az is igaz, de valahogy vonzotta a szemem, amint lehet beszereztem és még aznap este meg is tekintettem. Mint kiderült egyáltalán nem jártam rosszul, sőt. Bár aki hatalmas urbánus fantasyra vágyik az nyugodtan szállítsa lentebb az igényeit az itt ugyanis egyszerű plot-device, hogy szépen magyarosan fogalmazzak. A címet is békén hagytam, kíváncsi leszek mit kap a keresztségben ha eljön az ideje, és ugye így ha valakit érdekel talán még rá is talál. Nézzük.
Alice és John hétköznapi párocska akik nem vágynak sokra, csak legyen egy fedél a fejük felett, legyen jó állásuk, ahol elismerik őket, és így majd jussanak egyről a kettőre, legyen gyerek és ne csak kényelmetlenül kelljen vigyorogni azoknál látogatóban, akiknek látszólag mindez már összejött, és folyton azt mutatják ez a közösségi elvárás feléjük is. Azonban az élet nem arról híres, hogy mindezt tálcán kínálja, sőt még akkor sem segít benne ha éppen odateszed magad, így Alicet egymás után küldik el az állásinterjúkról, Johnt kirúgják hiába dolgozza ki a belét, a számlák pedig bizony egyre csak gyűlnek. A párocska viszont imádja egymást és a szexet, és úgy döntenek majd közösen megoldják a problémát hiszen a szerelem minden akadályon átível. És láss csodát, rájuk mosolyog a szerencse amikor egy közúti balesetnél Alice megtalálja az ő "drágaszágát" egy bronz teáskannát, amiről hamarosan kiderül, hogy ördögi képességgel bír.
A teáskanna ugyanis mindig pénzzel jutalmazza tulajdonosát ha fájdalmat észlel a környezetében. Hajhúzásért két dollár, fenekelésért egy százast, és így tovább. Ha alaposan agyonvertjük magunkat szombat este miután felépültünk mehetünk is a Bahamákra a besöpört pénzből. És itt kezdődik a nagy dilemma, vajon meddig éri meg elmenni a pénzért? Mekkora fájdalmat lennél képes magadnak, vagy akár a környezetednek - adott esetben életed párjának - okozni. Legyen az testi, vagy lelki. És ha mindez nem lenne elég, hamarosan felbukkan két ortodox zsidó, akik nagyanyjuk kannáját akarják visszaszerezni, valamint egy ázsiai műkincsgyűjtő, aki pedig szent küldetésének tekinti, hogy megszabadítja a világot ettől az ördögi tárgytól.
No, izgalmasan hangzik igaz? Főleg, hogy a legtöbb párkapcsolatban előbb utóbb előfordul a tetlegesség, és ütik egymást ha kell ha nem, akár szavakkal, akár tenyérrel... és még csak pénzt se kapnak érte. Ráadásul miután elkönyveltük, hogy Juno Temple ugyan nem egy nagy szépség, de azért erősen dugnivaló főleg a kihívó arca miatt, és az első félórában látszólag kihoztak főhőseink minden vicces dolgot amit csak lehet ebből az alaphelyzetből a film képes továbbfejlődni és végig valami pluszt behozni amivel fenntartja az érdeklődést. Például a lelki terror talán még viccesebb mint a testi fenyítés, amikor kiderül, hogy egész addig sumákoltak egymás előtt, és a végén kéz a kézben bejelentik, hogy még sosem beszélgettek senkivel ilyen őszintén. Na ugye.
Persze megkapjuk a szokásos kötelező köröket - a pénz megrészegít és vesznek egy rózsaszínű kádat, s egy lila erkélyt, stb. - de mégis ügyesen kikerülik a buktatókat, kliséket. A Gyűrűk Urára való folyamatos utalgatás pedig egy idő után már szinte allegóriaként jelzi merre is halad a történet. Persze ez leginkább azoknak lesz vicces akik látták a filmet - de hát, létezik vajon olyan ember aki nem? Ugyanakkor az is eszembe jutott ha már ennyi pénzük van, miért nem vesznek belőle fegyvereket is, hogy ne kerüljenek olyan helyzetbe, ahol ezt a gazdagságot el tudják tőlük venni vadidegenek. Miért nem védik meg magukat. De a film zárása erre is adott választ, hiszen aki kardot fog...
Talán hasonló témát dolgozott fel A gomb című film is, de míg ott a filozofálás, és a túlontúl mély mondanivaló totális öncélúságba fojtotta a történetet itt mindezt hanyag eleganciával kerülik ki az alkotók. Bár az is igaz, hogy eme filmnek elsősorban a szórakoztatás a célja, és azt tökéletesen meg is valósítja 101 perc erejéig.
És akkor a végére a hideg zuhany. A filmet 900.000 dollárból készítették, ami magyar pénzben is elenyésző, szaros 160 millió. És nálunk még sem készülnek ilyen kaliberű filmek SEM. És egyáltalán nem látszik, hogy a filmen spóroltak volna, a színészek jók, a látványra adtak, a vizuális megvalósítások a helyükön, nyilván reklámra nem futotta, mert még 7000 dollárt se hozott be a mozikban. De félre gond, első filmnek akkor is nagy bravúr, ha pedig még azt is megemlítem, hogy a filmet egy NŐ - bizonyos Ramaa Mosley - rendezte, és így sem találok benne kivetnivalót, akkor talán elhiszitek, hogy egy kisebbfajta csodáról olvashattatok az imént.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!
