- Úgy játszanék valami jó kis stratégiával. Valami epikus, magával ragadó történettel, tudod valami olyannal, mint a Csillagközi Invázió, az mekkora film volt már. Valami ötlet?

- öööö... Conquest - Frontier wars?

- Az az a játék, amiben a kezelőpanel elfoglalja a látómező egyharmadát?

- Az ám.

- Zúzzuk!

Az űrstratégiákra is rá jár a rúd, egészen pontosan mára sikerült eltünteti őket, hogy ne zavarják a sok FPS meg TPS életterét, de emlékszek szebb érára amikor ilyen játékoknak még simán volt létjogosultsága. Az idő 2001, ekkor jelenik meg az Ubisoft gondozásában - istenem még nekik is szivárvány volt a logójuk - ez a remek kis játék. Amire természetesen mint a vércse rávetettem magam, de csak demo szinten. Le is vontam belőle, hogy egy kegyetlen jó játék, az egyetemnek köszönhetően azonban játszani, már nem igazán volt időm vele. Ráadásul nem is találkoztam vele boltokban, újság mellé sem kerül fel, így szépen a homály ködébe veszett. Ez egyébként nem véletlen, alig kapott reklámot, végül összesen 300.000 példányt árusítottak belőle világszerte.

Két hete azonban megláttam a GOG oldalán, mindössze 500 mega, és 6 dollár!!! Ismét egy régen elfeledett játékot köszönhetek ennek a nagyszerű oldalnak. Kíváncsi voltam mi lesz, vajon tényleg olyan jó ahogy emlékeztem rá tíz év távlatából, vagy csupán az emlékeim szépítik meg, hiszen mindössze annyi rémlett, hogy piszkosul izzasztó volt az az egy pálya, hogy volt egy csúcs fegyver ion ágyú néven, meg hogy a kezelőfelület mennyire ormótlan.

Jelentem aggodalomra semmi ok, ez egy nagyon jó játék mai napig. Külön jót tett neki a full 3D-s környezet így egy napot sem avult el és bár nem lehet lemosni róla, hogy pofátlanul koppintja a StarCraft receptjét, meg a Csillagközi Invázió hangulatát, nem először mondom, és nem utoljára, jótól, jól lopni ebben a szakmában megengedett.

Az űrstratégiákról annyit kell tudni, hogy fekete bárányok és egy réteget szolgálnak ki. Lévén itt flotta alapú az egységeink száma, és a hadszíntér pedig az űr, ami sötétsége miatt a fejlesztőknek kedvez, de hosszútávon unalmassá tud válni. Így nem kis tehetség kell, hogy feldobják a játékot, ráadásul a StarCraft nem is űrstratégia, csak sci-fi környezetben játszódó RTS hiszen ott mindig egy bolygó felszínén harcolunk az egységeinkkel. Igazából nem sok űrstratégiát lehet találni ha valakit ez a téma érdekel, alapozásnak ott a Homeworld sorozat, a 9/11 miatt elkaszált Far Gate, és a magyarok büszkeségei, az Imperium Galactica, meg a Nexus. Valamint jelen alanyunk, melynek annyiban volt nagyobb szerencséje a Far Gate-el ellentétben, hogy nagyjából egy hónappal a World Trade Center katasztrófája előtt látott napvilágot.

A fejlesztést a Fever Pitch Studios végezte, de valószínűleg a Digital Anvil miatt sikerült ennyire addiktívra, amely ekkoriban Chris Roberts otthona volt, és az eredeti ötlet is tőle származik, de azután idő hiányában inkább a Starlancer meg a Freelancer játékokra összpontosították az energiájukat a jogokat pedig eladták az Ubisoftnak. Robertsről esetleg hallhattak a filmkedvelők, mert neki köszönhető a Freddie Prinze Jr. főszereplésével katasztrófába torkollott Wing Commander filmadaptációja is, majd adott helyen írok arról is, ha lesz lelkierőm újra nézni azt a szart.

Az Ubisoft szerencsére látott rációt egy űrben játszódó Command & Conquerben így kiosztotta a Fever Pitchnek. Állítólag modderek mai napig életben tartják, a második részt ugyan 2004-ben bejelentették de soha nem készült el, legutóbb épp két éve dőlt dugába a Fever Pitch vezetőjének, Eric Peterson terve amikor a KickStarteren sem tudták összeszedni a kellő mennyiségű pénzt. A játék 50%-os állapotban leledzik, de a 650.000 dollárból amit szerettek volna, nagyjából 2%-ot sikerült összekalapozni... Amint látjuk a Broken Sword esete, azért egészen nagy bravúr volt ám.

Node, lássuk a medvét. 2200-ban járunk, amikor az emberiség már afféle Star Trek közösségben él, vagyis már nem háborúznak egymással, - az Örökösödési Háború épp pár éve ért véget és azóta "béke" honol a birodalomban - és egy féreglyuknak köszönhetően elkezdhetik feltérképezni a Naprendszeren túli világokat. Az első amivel megismerkednek a Tau Ceti rendszer, ahol a kellőképpen hatásos bevezető videóban elpusztul a TNS Andromeda csillagcirkáló nagyjából úgy, ahogy az Az Ötödik Elem elején is történt. Találkozott egy idegen entitással. Ők lesznek a Mantisok, akik túlfejlett rovarok, és sáskamód zsákmányolják ki a bolygókat. Szerencsére éppen polgárháború zajlik köztük, így lesznek olyanok akik segítik az embereket, de persze a fő harcokat ellenük kell majd megvívnunk.

Időközben felfigyel az emberiségre egy harmadik civilizáció is, a fejlett technológián alapuló, pacifista Celareonok, akik fényévekkel előtte járnak, akár a földi, de még a mantis technológiai szintnek is. Központi agyuknak köszönhetően mindenki tud rögtön mindent, és kristályalapú technológiájukat leginkább a védekezésre használják. Szóval kicsit más, de azért ebben mindenki könnyen felismeri a Zergeket meg a Protossokat, állítólag lett volna egy negyedik faj is, a bilderberg Vyrium gyíkemberek, de idő hiányában kimaradtak. A második rész is rájuk fókuszált volna, de végül ugye nem lett belőle semmi. Vagyis ismét megmaradt a Blizzardnak a dicsőség, hogy az első RTS az övék legyen ahol már négy frakció is harcol egymással.

A történet innentől kezdve alakul, ahol egy úgymond központi parancsnokot alakítunk, minden misszió előtt kapunk egy eligazítást, majd legjobb tudásunknak megfelelően igyekszünk megoldani azt. Az egy játékos kampány 16 pályából áll, ami elsőre kevésnek tűnik, pláne ha hozzáteszem, hogy nincs külön kampánya se a Mantis, se a Celareon oldalnak, nem számítva két oktató pályát, amivel együtt 18-ra emelkedik a játszható pályák száma. Ekkoriban ez nem volt megszokott, általában 10-12 saját küldetést kapott minden frakció, könnyen kiszámolható, hogy az alsó hangon is ennek a duplája kellene legyen. Azonban nem véletlenül az a zárójeles alcím, egy pálya gyakran 2-3 órán keresztül is tart, sőt a vége felé 4-5 óra lesz. Úgyhogy esetemben tényleg két hétig tartott mire végigküzdöttem magam a brutálisan hosszú történeten, egy pálya egy napra untig elég. Ha nagyon szeretjük a kihívásokat, bevállalhatunk esetleg még egyet.

A történet kifejezetten jó. Nagyon feldobja az egész játékmenetet, hogy minden küldetésben kapunk 2-3 admirálist, akiknek a halála legtöbb esetben az adott misszió végét jelenti. Ezek évődnek egymással, viccelődnek, vagy éppen téged baszogatnak, ha valamit nem úgy csinálsz ahogy kellene. Az eligazítás is gyakran ötletes, főképp, hogy a TNR - tííííííííí eeeeeeen ááááááár keepin' you close to home - Terran Naval Radio aznapi adása szinte mindig megelőzi ezt, és valami abszurd elmebetegségnek lehetünk fültanúi, mondjuk hogy vegyél gyorsabban űrsiklót mert a háború miatt leárazás van, vagy hogy a gyerekek ne szomorkodjanak amíg a papi meg a mami a rovarokkal harcol az űrben inkább tegyék meg amit tudnak és pusztítsák otthon a csótányokat. Szóval egy az egyben vissza tudja adni Paul Verhoeven művének beteges reklámbetéteit.

Ráadásul bár nem mondják ki, de az egész játékból egy fasiszta atmoszféra árad, például két perc alatt hadbíróság elé állítják az egyik hős admirálist, csak mert a gyanú árnyéka vetült rá, hogy össze szűrte a levet a Mantisokkal, és ebben a világban a nőknek is harcolniuk kell. De az is durva, hogy ha elszúrod a küldetést hiába csináltál előtte mindent szépen és jól tíz pályán át, téged is lefokoznak és Game Over, de csak miután legalább ketten lehordtak a sárga földig. Az pedig a pofátlanság netovábbja hogy is gratulál neked a fővezér miután végig izzadtál minden egyes küldetést.

Az is dicséretes, hogy hat videót is kapunk a játék során. Ez akkoriban egyáltalán nem volt egyértelmű, általában kaptunk egy bevezető CGI videót amitől eldobtad az agyad, utána meg ha jól viselkedtél talán találkoztál még egyel a játék végén. Itt az intro után három átvezető videót kapunk afféle jutalomként a történet folyamán, valamint kettő záró videót, értelemszerűen egyet ha megnyerjük a játékot, egyet pedig ha a Mantisok végül győzedelmeskednek. Nagyon dicséretes. Főleg, hogy a szinkronhangok is igen igen rendben vannak, a rádión keresztüli cseverészés pedig külön fokozza az amúgy is fantasztikus hangulatot. Szóval életszagú az egész játék.

A történetben előfordulnak majd csavarok is, így kipróbálhatjuk a Mantisokat, és a Celareonokat is pár küldetés erejéig. Lássuk magát a játékmenetet. Mint minden stratégiában itt is nyersanyagot kell gyűjteni mindenhez, hajók építéséhez, épületekhez, űrállomásokhoz, úgyhogy az legyen az első, hogy pár betakarítót serény munkába állítunk. Eredetileg a kezdőbolygón már van egy épület, ami szép lassan termeli az érceket meg a gázokat, de ha ezt szeretnénk felgyorsítani, s mivel az adott bolygó erőforrásai végesek, így egy idő után aszteroida mezőket kell felkutassunk ércekért, és csillagködöket gázokért.

Természetesen mindeközben terjeszkedjünk bőszen, és fedezzünk fel új bolygókat, mivel egy bolygóra csak bizonyos számú épületet húzhatunk fel, amíg teljesen be nem építettük a kerületét. ha ez meg van nyomás a következő bolygó. Az adott bolygó típusa meghatározza mit is nyerhetünk ki belőle. A Föld típusú bolygók a legjobbak, mert azok adnak ércet, gázt, és legénységet is, miután megépítettük a hajókat ugye kell személyzet is aki azokat üzemelteti. A holdakról csak érceket, a gáz óriásokból meg gázokat nyerhetünk ki. A Dagobákból, vagyis a mocsár bolygókból meg csak embereket toborozhatunk. Ezen kívül helyenként találunk fekete lyukakat, ezeket kerüljük el, mert bár megölni nem ölnek meg, de átdobnak egy másik helyre, ami gyakran kellemetlen meglepetésekhez vezethet. Valamint antianyag szalagok is lesznek pár helyen az űrben, ezeken nem lehet átrepülni, muszáj valamilyen úton megkerülni. Talán mondanom se kell, hogy ezeket nem tudjuk mi magunk kihelyezni az űrbe, az adott pályán helyezkednek el, többnyire nagyon szemét módon.

Az aszteroida mezők, vagy hulladékok, szétlőtt hajók roncsai mind kibányászhatóak, gyakran az is elég ha kellő mennyiségben irtjuk az ellent, és a maradványokat újrahasznosítjuk. Igazából kicsit félelmetes is, ahogy lassan kiszívunk minden életet az adott bolygóból, igaz elviekben lassan újratermelődik, de jobban járunk ha inkább új bolygó után nézünk. Egyértelmű utalás az emberiség rablógazdálkodására. A csillagködök különböző színűek, és ez az esztétikusság mellett azt is jelzi milyen bónuszt kaphatunk ha átrepülünk rajtuk, hát leginkább olyat amit nem szeretnénk. A piros csillagköd példának okáért sebzi a hajók páncélzatát, no nem túl drasztikusan, de ha huzamosabb ideig benne állomásozunk az ártalmas a saját és környezetünk egészségére. De van ami elszívja a pajzsunkat, megszünteti az utánpótlásunkat, lelassít, szóval igazából csak a gyorsító ami a segítségünkre lesz. Ha hajóinkkal aszteroidamezőkön keresztül repülünk az a változatosság kedvéért szintén lassítja a flottát.

Egy idő után azonban mindent kibányászhatunk az adott rendszerből, és bizony nem árt ekkor útra kelni egy új rendszer irányába. Az első pályákon egy szektor még csak 2-3 rendszerből áll, de a vége felé már ez a szám tizensok, maximálisan 16 rendszerből állhat, melyek között féreglyukakon át közlekedhetünk - gyönyörűen leanimálva. Az adott féreglyukat bárki használhatja, ha azonban építünk rá egy kaput, akkor azt előtte az ellenségnek szét kell lőnie, ez természetesen jelzi, hogy valaki türelmetlenkedik a túloldalon, jó lesz illő fogadásról gondoskodni. Úgyhogy egy kapu mellé telepítsünk 2-3 lézeres műholdat, egy űrállomást esetleg egy ion ágyút.

Az térkapuk nem csupán erre jók, de a játék kiemelt fontosságot helyez az ellátmányra. Minden hajó bizonyos munícióval rendelkezik, ha az kifogyott, akkor ott úszik a levegőben fegyver nélkül és ha meglep ilyenkor az ellenség akkor könnyű prédák vagyunk, c'est la vie. De semmi gond, építhetünk ellátmányhajót, mely tetemes mennyiségű lőszert hordoz magával és amennyiben van térkapu, ha kiürül intelligensen visszatér a főhadiszállásra feltankolni, majd jön vissza a flottához. Egy flotta maximálisan 22 hajóból állhat amiben legalább két ellátmányhajó mindig állomásozzon. Nincs annál nagyobb szívás, mint amikor azt hisszük megnyertük a csatát, csak épp lefogyott a muníció, és jön a felmentő sereg, de nem a miénk.

Az ellátmányt az térkapukon keresztül a főhadiszállás biztosítja, vagyis ha gondoskodtunk az áramlás szabad folyásáról, és mindig vigyázunk a kapukra, nem kell minden rendszerben újra felépíteni egy horribilis összegű főhadiszállást, elég egy ellátó plató ami bizonyos sugárban automatikusan feltölti hajóinkat, ezekből minden rendszerben legyen legalább egy. Minden bolygóra érdemes termelőt építeni, és a földi bolygókra akadémiát is. Minden más másodlagos. Ha azonban az ellenfél valahogy a hátunkba kerül és szétlövi az térkaput, főhadiszállás nélkül lehal az egész rendszer, nincs amin keresztül áramoljon az energia. Szóval a játékban bárki könnyen megbéníthat flottákat, kiiktathat rendszerek ha ügyes és tudja hova szúrjon. Márpedig ha a 15. rendszerben csatázunk, és valaki, visszamegy a hátunkba és a 2. rendszerben nyírja ki a kaput, akkor egy megoldás marad leginkább a LOAD GAME. Persze csak ha nem multiban játszunk, mert ez esetben igen nagy eséllyel veszítettünk.

Megítélésem szerint bár jópofa ez az ellátmányos megoldás, de jobb ha az üsd és szaladj taktikát alkalmazzuk, inkább építünk egy mozgékonyabb flottát, mondjuk 20 rakétavetős hajó, - "missile cruiser completed" - meg két admirális, átmegyünk a féreglyukon, szétkapjuk az ellenséget, különös tekintettel a hajógyárra, és a flotta seggében szorosan haladó építész hajó máris fabrikálja az ellátó platót a legközelebbi bolygóra. És így haladunk szépen, ahogy a csillag megy az égen. Ez a taktika amúgy le is fedi a terranok legfőbb stratégiáját. Minthogy ez a faj jóval több ércet használ mint a másik kettő, elsősorban Földi bolygók kellenek, holdak, meg aszteroidamezőkkel teli rendszerek, persze a bonyolultabb fejlesztésekhez ugyanúgy kell gáz is, egy admirális rahedli pénzbe kerül, úgyhogy nem árt rájuk vigyázni, az igazán nagy hajókhoz pedig zabálják a lakosságot.

Embereknél építhetünk könnyű és nehéz űrhajógyárat, állítólag fantáziátlanok az űrhajók, de minden űrben játszódó játéknál ezt olvasom, meg szerintem egyébként sincs így. Mindegyik úgy néz ki, hogy hihető róla, ez egy jövőbeli űrsikló, csatahajó, cirkáló, és egyéni hangot kapott mindegyik, még amikor szétlövik akkor is. Alapvetően cirkálókra és csatahajókra koncentráljunk, mert nagy tömegben verhetetlenek, főleg ha már mindent kifejlesztettünk hozzájuk. A cirkálók másodlagos tulajdonsága a gravitációs bomba, amivel iszonyatos pusztítást tudnak végezni az ellenség soraiban, a csatahajók pedig akár fél percre is immunissá válhatnak ha bekapcsoljuk az energiazabáló szuperpajzsot. Egy nagy baj van velük igazából, hogy baromi lassan készülnek, és nem volt türelmem kivárni. Igazából a játék végén már csak a könnyű hajókat gyártottam, mert röhejesen olcsók, pillanatok alatt le lehet gyártani belőlük tetemes mennyiséget, és az admirálisokkal megtámogatván verhetetlenek.

A Troopship különösen fontos, mert ezzel épületeket foglalhatunk el, vagy akár egy ellenséges építészt/szövőt/formálót, amivel az idegen civilizációk technológiájára tehetünk szert. Sajnálatos módon az egyes fejlesztéseket nem tudjuk ötvözni, így csak annyit érünk el, hogy tudtunk Mantis, vagy Celareon hajókat is gyártani. Gyárthatunk még javító platót, amely eléggé körülményesen javítja a hajókat, sajnos javítóhajónk nincs, így egy idő után csak az admirálisokat javítottam akiket pesztrálnunk kell, más hajók helyett inkább újakat gyártottam. Hiszen annak már csak a csatamezőre kell repülnie, egy hikomatnak meg onnan még vissza is kell térnie hogy megjavítsam, mennyi időveszteség az már!? Ez a játék hatékonyságra nevel :D Szóval ez a másik probléma, az emberek hajói baromi lassúak, igazából menni kell előre folyamatosan, újabb és újabb előretolt helyőrségeket építeni, és onnét folytatni a támadást, a visszamegyek hadtápért, javítgatni magamat, egy lomha csatahajónál akkora időveszteség ami megengedhetetlen.

A nagyobb épületek mellett tudományos laborokat is építhetünk, fel nem tudom fogni ezeket miért nem lehet egyetlen laboratóriumban kikísérletezni. De külön kell építeni labort a fegyverzetünk fejlesztéséért, külön a hajó páncélzatának, külön a pajzsnak, a hajtóműnek, a szenzoroknak, és ezeken végigsakkozni egy csata hevületében bizony nem két perc, mondjuk későn vettem észre, hogy ezeket tök könnyen meg lehet találni a kezelőfelületen. FAIL. Az emberek szuper fegyvere az Ion ágyú, képes átlőni egy fél rendszert, és a legtöbb hajót egy lövéssel elintézi, 3-4 ilyen aranyos mindig őrizze a főhadiszállásunkat, és lehetőleg az ellátó plató sugarán belül, mert a helyzet az, hogy a végjátékban a támadás már akárhonnét jöhet. Az ion ágyú természetesen zabálja a lőszert, lomha, úgyhogy természetesen védelmezze pár mobilizálható raj - hat korvett és három rakétavetős többnyire felderítésre elegendő.

A Mantisok azért kapták ezt a nevet, mert kifejlett példányaik hasonlítanak az imádkozó sáskákra és a viselkedésük is hasonló hozzájuk. Az embertől nagyjából kétszer nagyobbak, és az egész népüket egyetlen királynő irányítja, emiatt rendszeresek a polgárháborúk a fajuknál, hiszen más is szeretne királynő lenni. Egy ilyen polgárháborúba csöppentek épp az emberek amikor átkukkantottak a Tau Cetibe. A Mantisok épületei, hajói valójában organikus élőlények, mindegyik valójában egy fészek, amely továbbfejleszthető, van amely több irányba is, cserébe ők "szövik" a legtöbb helyet foglaló gyárakat, és civilizációjuk leginkább a legénységet zabálja, szóval nekik a mocsáros és földi bolygók a legfontosabbak. A hajóik száma meglehetősen limitált, egyáltalán nincs akkora választékunk mint a földiek esetében. Lényegében igyekezzünk minél előbb kifejleszteni a Tiamatokat, a szuper rovarszállítót, mely igen nagy mennyiségből szarrábombáz bármit. Öt-hat ilyen hajó legyártása után lényegében hátradőlhetünk.

Ameddig nincs Tiamatunk be kell érjük Kaptár hordozókkal is, nagy mennyiségben ezek is veszélyesek, de minthogy ha az ellenség a közelükbe férkőzik akkor hamar elpusztulnak, azért őrizze őket pár Fregatt, megy Szkarabeusz. Lényegében az ő stratégiájuk azon áll vagy bukik, mennyire tudjuk messziről ledarálni az ellenséget, és egyetlen egy dologra figyeljünk, ki ne fogyjunk a legénységből. Lényegében ugyanazok igazak rájuk mint amit a terranokról is leírtam, ugyanúgy lehet fejleszteni a hajók páncélját, fegyverzetét, termelőket építhetünk, térkapukat, csak éppen az ő főhadiszállásukat Selyemgubónak hívják, és a brutálisabb hajóknak nem kell külön gyárat építeni, elég felfejleszteni a már meglévőt.   

A Celareonok, vagy ahogy a fejlesztés első fázisában nevezték őket a Solarianok, tiszta energiából állnak, és talán már kitaláltátok, nekik a gázra kell figyelni leginkább mert arra lesz leginkább szükségük. Gázlények, vagy fénylények, ők a legfejlettebbek ezt a játék azzal fejezi ki, hogy mindent egy fokkal tovább fejleszthetünk a laborjaikban. Ők válogathatnak a védelmi fegyverek széles skálájáról, ahogy fogalmaznak: "Pacifisták vagyunk, nem bolondok." Az épületeik, egységeik pedig az ókori Hellászt idézik, már a főhadiszállásukat is Akropolisnak hívják. Az ő legfőbb fegyverük, hogy bárhová képesek mesterséges féreglyukat gyártani, legalábbis amit már felfedeztek. Gondoljunk csak bele oda építhetnek saját portált ahova csak akarják és akkor lepnek meg amikor csak akarnak.

Ezt a technológiát szeretnék a Mantisok is, és a két nép emiatt került egymással ellenséges viszonyba. Ugyanakkor ez a nép meglehetősen közönyös, semmi más nem érdekli csak a TUDÁS, és annak megszerzése. Ráadásul a legtöbb Celareon egy nagy EGYSÉG, azaz a totális rendszer része. Amit egy valaki tud, tudja mindenki. Erre kapunk is egy remek videót, ahol a tanácskozás nagyjából két másodpercig tart, mert már mindent megtárgyaltak, és mindenki tud mindent. A terranokra inkább abban hasonlítanak, hogy nekik is sokféle hajóik vannak, és majdnem mindegyik egy vízi élőlényre hasonlít, pl. a Monolit egy hatalmas űrben úszó rájára. A legtöbb hajójuk azonban nem igazán támadásra jó, inkább védekezésre. Kivéve a Triremát, amely leginkább a rakétavetős hajónak felel meg, és az Aurórát, ami pedig egy alap harci gép. Az ő stratégiájuk a védekezésen alapul, meg a trükközésen, lopakodáson, meg persze a Mantisokhoz hasonlóképp ők is imádnak aknákat telepíteni. Az aknamezők alapesetben láthatatlanok - csak a kémhajóink fedezik fel őket, vagy a szonda - és tök mindegy mennyit fejlesztettük a hajónk pajzsát, páncélzatát ha átúszunk a területen a hajónak annyi. Úgyhogy ajánlom a sztálini módszert, az admirálisok előtt mindig haladjon pár Korvett, vagy rakétás, hogy azok robbanjanak fel. Szerencsére annyit mentünk amennyit akarunk, és ha a közben meglátunk egy aknatelepítő rovart, kezdhetünk gyanakodni melyik irányba érdemes tovább menni.

Ráadásul a leggyorsabb hajók is a Celareonokhoz tartoznak, és a másodlagos fejlesztéseik is űberbrutálok. Ezeket bevetésenként egyszer max kétszer alkalmazhatjuk, mert zabálják a muníciót. Például bizonyos hajók összeolvadhatnak egy súlyosan sérült fontosabb hajóval, így az rögtön visszanyeri az összes lőszerét, és egyben meg is javul. Az életerő elszívással pedig pillanatok alatt szét lehet kapni a rettegett Tiamatokat is. De persze nem kell félteni a Mantisokat se, mert ők meg sáskarajt köpnek a hajóinkra, amitől nem látunk semmit, antianyag generátorral tartják távol maguktól a rakétákat, lézereket, vagy éppen megbénítják a hajók generátorait, így azok egy helyben várják amíg kivégzik őket a távolból.

A kezelőfelület tényleg ormótlan, de hatékony, és rá kellett ébredjek, hogy nyilván azért szidta mindenki, mert 2001-ben még nem 24 colos moncsija volt a legtöbb emberkének :D Szó mi szó, most is eléggé nagy, de segít kiigazodni a káoszban. A jobb oldalon látható két kör közül a belső jelzi az adott rendszert amiben éppen vagyunk, a külső pedig a lehetséges szektorokat. Itt a képeken viszonylag kevés van, de fentebb van egy igazi ékkő, ott aztán lehet csatázni. A csillagtérkép amúgy kódolt, a teli kör azt jelenti van a rendszerben főhadiszállás, kék körben kis pötty, az adott rendszerben vannak lakott bolygóink, kék kör a rendszerrel van térkapu kapcsolat, piros kör, csata zajlik benne, sárga kör, megszakadt a kapcsolat, szürke kör, a rendszert meglátogattuk, de a kaput szétlőtték, ha pedig csak egy kis nyúlvány mutat egy irányba, a rendszer felfedezésre vár.

A panelt persze el is tüntethetjük, de akkor meg sok értelme nincsen, szóval marad, hogy bosszankodunk rajta mennyire csúnya. Ezen kívül minden full 3D, elforgathatjuk a térképet ahogy akarjuk, és szinte az űrhajók radarjáig rájuk közelíthetünk, összességében nagyon derék munkát végeztek a srácot, nem véletlen, hogy a GOG felvette a palettájára és nem hagyta a múlt ködébe veszni ezt a játékot. Igazából nagyon nem értem miért nem használták ki ezt a több csatateres megjelenítést a későbbiekben. Lényegében itt nem egy, hanem akár tizenhat pályán játszunk, egy azon időben. Az egyetlen játék amely ezt kicsit is visszaadta, az pont a magyar fejlesztésű Armies of Exigo volt, de ugye az sincs sehol a közelében, mert ott is csak két szinten zajlott a csata. Szerintem ez már túl hardcore megoldás, mert néhol igen csak izzadt a tenyerem, hogy több kaput is őrizni kellet.

Ráadásul a történet során csak 100 parancsnoki ponttal gazdálkodhatunk, a játék vége felé ezt kitolják 125-re, multiban pedig a csodálatos 300-at is elérhetjük, bár ez utóbbit is csak egy kései patch tette lehetővé. A hajók ugyanis adott számú parancsnoki pontba kerülnek, így ezzel biztosították, hogy hiába uralkodunk 10-15 rendszer felett, mindig csak maximális számú egységünk lehet. Ha egyet kilőnek gyárthatunk helyette újat. Például egy betakarító egyetlen pontba fáj, egy rakétás kettőbe, de egy csatahajó már négybe, az ionágyú meg tizenkettőbe és pontszámba kerülnek a védelmi űrállomások, műholdak, egyszóval minden amit nem a bolygóra építünk. Ez aztán gondoskodik arról is, hogy esztelen egységgyártás helyett inkább taktikázzunk, elkezdjünk gondolkodni mit is kellene tenni.

Az MI szerintem kifejezetten agyafúrt, mindig ott csap le, ahol a leggyengébb a védelmünk. Emiatt a csaták, eleinte gyűjtögetés, védekezés majd megfontolt, de ugyanakkor agresszív terjeszkedés forgatókönyvét kell, hogy kövessék. Ezt feldobandó lesznek küldetések, ahol kapunk egy csapatot és el kell jutnunk A-ból B-be, vagy éppen két teljesen különálló szektorban harcolunk. Kihívás hiányától tehát nem kell félnünk bőven lesz benne részünk. Egyedül az utolsó két küldetést találtam túl könnyűnek, legalábbis az előtte lévő 3-4-hez képest. A játék egyike volt azoknak, ahol a HARD fokozat valóban nehézre sikeredett, és még van fölötte két másik, IMPOSSIBLE és NIGHTMARE. Állítólag ekkor egy egy csata, már 10-15 óráig is tarthat. A játék fejlesztői úgy gondolták kicsit viccelődnek a csalókkal is megannyi csalást tettek anno közzé a weblapjukon, de ha ezeket beírjuk azt ugyanúgy megkapja az ellenfél is.

Végezetül kicsit kitérnék az admirálisok/hadurak/magisztrátusok szerepére, akik majdnem a vágóasztalon maradtak hála a kiadónak. Ők afféle hősök a történet folyamán, őket igazán a multiban fogjuk értékelni. Az admirálisok a multiban saját intelligencia alapján kommandírozzák az alájuk rendelt egységeket, ha szétlövik a hajójukat az utolsó pillanatban katapultáltak, és egy új hajóba költöznek át, legalábbis amíg van hova. Minden admirális alapjáraton +10%-ot minden egyes hajónak ami a flottájában szolgál, ezen kívül mindegyik egy bizonyos hajótípust favorizál, és azoknak újabb +25% bónuszt ad. Összesen hatot hívhatunk le az akadémiáról. Nekünk lényegében csak a nagy egészet kell kordában tartanunk, átlátni a káoszt, ők meg felfedeznek, kutatnak, üldöznek, megsemmisítenek, védekeznek, és ha ne adj isten meghalnának, hát újra lehívhatjuk őket az akadémiáról. Ahogy már említettem a Star Trek világa itt köszön be leginkább, az admirálisok között fogunk találni japánt, oroszt, angolt, amerikait, de még nőt is.

Állítólag nagyon nem jó a játék zenéje, én ezzel erősen vitatkoznék, szerintem olyan az egész mintha egy űroperába csöppentünk volna, külön kapunk taktust ha elveszítjük az adott küldetés, és külön ha megnyerjük. A YouTubeon nagyon sokan dicsérik James Hannigan keze munkáját szóval szerintem inkább a teszter volt megint botfülű. Az az eset, amikor feljavította Basil Poledouris művét, de betettem azt a bizonyos részt a Csillagközi Invázióból, mindenki döntse el saját maga.

Igazából nem tudok mibe nagyon belekötni, a gyakori halálozások miatt egy idő után az elnyomhatatlan lebaszások mondjuk idegesítővé válhatnak, hiszen már tölteném vissza az előző állást, de szépen meg kell várni míg a játék összegzi a statisztikát. Az sem túl jó ötlet, hogy a quicksave, quickload az F7-F8 gombokra kerültek, mai játékoknál azért minimum négy gomb elválasztja őket, ugye balesetek előfordulhatnak. És a Föld védelme küldetésben azért elég durva hibának tartom, hogy a Vénuszból meg a Marsból Gáz óriást csináltak, amikor így is van a rendszerünkben négy. A Plútó holdnak minősítését meg vegyük próféciának.

De ezeket az apróságokat leszámítva szerintem minden RTS fannak ki kellene próbálnia ezt a játékot, leginkább azért, mert tizenhárom év távlatából is ennyire fantasztikusan le tudja kötni az embert, és valójában csak annak köszönhető, hogy lényegében alig hallottak róla mégis az emberek, mert a reklámra nem maradt pénzt, az pedig nem egy gyöngyszemet tett a sírba. De most, hogy a GOG-on újra lehet kapni, és simán fut akármelyik rendszeren, szerintem, 6 dollárt röhögve megér bárkinek. És persze jó lenne belőle egy folytatás, vagy akár egy HD remake, de jelenleg erre semmi esély.

Szóval mire vártok, örökké akartok talán élni? Buenos Aires-iként azt mondom, DÖGÖLJENEK MEG!!!!!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!