Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Fantázia

2014. október 19. - Santino89

„Hát igen, megcsináltuk ezt a filmet, és én nem is bánom. De ha újra kellene kezdenünk, nem hiszem, hogy vállalkoznánk rá.”

Walt Disney, 1961

A ’30-as évek második felére Miki egér veszített korábbi népszerűségéből. Disney hosszabb távon valószínűleg számított erre, hiszen ezért indította el párhuzamosan a Silly Symphonies-sorozatot, illetve bevezette a többi rajzfilmsztárt, Donald kacsát, Plútót és Goofyt. Ez így teljesen rendjén volt, és racionális szempontból semmi értelme nem volt Miki egér feltámasztásának. Érzelmi okai viszont annál inkább, Disney ugyanis nagyon szerette ezt a karaktert, mi több, saját magát azonosította vele. Ami nem csoda, tekintve, hogy a stúdió ennek a kis egérnek köszönhette az első sikereit.

fantasia636fe8b00093180cad34d2fb61c.jpg

Disney egy igényesebb Silly Symphonies-epizódot képzelt el Miki főszereplésével A bűvészinas című Goethe-vers adaptációját, a költeményből készült Dukas-zenemű felhasználásával. Disney egy hollywoodi összejövetelen találkozott a híres karmesterrel, Leopold Stokowskival, akinek elmesélte az ötletét. Stokowskinak tetszett a dolog, felajánlotta hát, hogy levezényli A bűvészinast a film számára. Disney pedig megbízta egyik tehetséges animátorát, Fred Moore-t, hogy alakítsa át Miki egér korábbi megjelenését, tegye kedvesebbé, szerethetőbbé. Moore alkotta meg végül azt a Miki egeret, amit a mai napig is használnak. Az arcát még inkább emberszerűvé, aranyosabbá tette, már nemigen emlékeztetett egy valódi egérre. A legszembetűnőbb változás, hogy a korábbi gombszemek helyett ennek a Mikinek már voltak pupillái.

El is készültek az anyaggal, csak akadt egy kis probléma. A bűvészinas nemcsak kétszer olyan hosszú volt, mint az átlag rövidfilmek, hanem legalább négyszer annyiba is került, aminek java részét Stokowski és az általa nagy gonddal kiválogatott zenészek fizetése vitte el. Egy rövidfilmtől pedig képtelenség volt elvárni, hogy vissza tudja hozni ezeket a költségeket. Stokowski meggyőzte Disney-t, hogy különféle zenei művek és történetek felhasználásával bővítsék ki egész estés alkotássá közös művüket. Waltnak pedig testvérét Roy Disney-t kellett erről meggyőznie, aki a stúdió pénzügyeiért volt felelős.

fantasia-1940-01-g.jpg

Végül zöld utat kapott a projekt, és több száz zeneműből választották ki azt a keveset, amely bekerült a filmbe. Felkérték Deems Taylort, hogy segítsen nekik a válogatásban, illetve, hogy mondjon bevezetőt a kisfilmekhez. Taylor akkoriban egy népszerű rádióműsor, a Metropolitan Opera vezetője volt, amely a komolyzene népszerűsítését tűzte ki céljául, Taylor pedig rendkívül informatív és humoros meglátásaival vívott ki széles körű elismerést. No, az elkészült filmen ebből semmi se látszódik, a kommentárok nemcsak didaktikusnak hatnak, de rendkívül szárazak, unalmasak, és mindent összevetve teljesen feleslegesek. Nem csoda, hogy a film későbbi bemutatásakor gyakran kivágták ezeket a kizökkentő, élő szereplős betéteket.

fantasia Mother_Pegasus.jpg

Az elkészült film Bach D-moll toccata és fúgájával indít, és inkább emlékeztet egy absztrakt, kísérleti filmre, semmint Disney bármelyik korábbi vagy későbbi produkciójára. Disney azt szerette volna elérni, hogy olyan érzetet keltsen, mintha valaki félálomban hallgatna egy koncertet. Ezt az érzést ő maga igen jól ismerte, mert saját bevallása szerint is gyakran elbóbiskolt a komolyzenei koncerteken. Felvették Oskar Fischingert, aki korábban éppen ilyen kísérleti rajzfilmekkel szerzett magának nevet. A hatása érezhető ugyan a kész művön, de gyakori vitákba bonyolódott Disney-vel, és még csak nem is a rendkívül alacsony fizetése miatt, hanem azért, mert Fischinger még inkább elvont képeket akart a vászonra varázsolni, Disney viszont ezt már túl soknak érezte. Végül Fischingert sehol sem tüntették fel, hogy közreműködött volna egyáltalán valaha is a filmen. A zene ugyan Bach, de nem az eredetileg orgonára írt verzió, hanem Stokowski nagyzenekarra átírt populárisabb verziója. Gyakorlatilag mindegyik felhasznált zeneműbe belenyúltak és áthangszerelték, de erről majd később. Ez az első, kísérleti szegmens szerintem érdekes, meg nyilván jó benne a zene, én szívesen elnéztem, de ha kicsivel hosszabb, már valószínűleg eluntam volna magam, másoknak pedig csak szimplán túl sok lehet ez már úgy önmagában is kezdésnek.

fantasia-1940-04-g.jpg

A következő szegmens a Diótörővel viszont egészen gyönyörű mind a mai napig. A cég által a korábbiakban kifejlesztett eljárások csúcsra járatása. Komoly esztétikai élményt nyújt a szemnek, fülnek egyaránt. A bűvészinasról már volt szó korábban, az elsőként elkészült kisfilm lett a harmadik a sorban. Ennek már van saját története, humora, az animációra nem lehet panasz, egyszerűen ez úg ahogy van, működik.

 

A negyedik áldozat Sztravinszkij Tavaszi áldozata lett. A cég küldött Sztravinszkijnek egy 5000 dolláros ajánlatot, hogy felhasználhassák a zeneművét. De azt sem voltak restek közölni vele, hogy ha elutasítja, akkor is fel fogják használni, ugyanis a szovjet szerzői jogok nem érvényesek az USA-ban. Sztravinszkij jobb híján elfogadta az ajánlatot. Így nyilatkozott, amikor ’39-ben látta a kisfilmet: „A hangszerelésen módosítottak, a fúvosok egy oktávval magasabb fekvésben játszottak. A tételek sorrendjét megváltoztattak, a legnehezebbeket kihagyták. Borzalmas volt a zenei hatás. A vizuális megjelenítésről nem beszélek, mert nem érdemes kritizálni az elképesztő bárgyúságot.” A stúdió szerint.Sztravinszkij többször is járt náluk, és áldását adta a változtatásokra, ő azonban ezt tagadta. Valójában ugyanez történt mindegyik zeneszerzővel, csak.Sztravinszkij volt az egyetlen, aki még akkor élt közülük.

fantasia dvd.png

Pedig ez a negyedik film kétségtelenül az egyik legjobb a sorban. Az űr ábrázolása, a rengeteg rotoszkóp eljárással felvett vulkanikus effekt, a multiplán kameramozgatás csúcsra járatása a mai napig szép. A dinoszauroszokat szintén kellő méltósággal sikerült megalkotni. Korábban a dinók a rajzfilmekben leginkább komikus szerepet töltöttek be, ezért igyekeztek a rajzolók minél hatalmasabbra és fenyegetőbbre alkotni őket. Sikerrel is jártak, évtizedekkel később ez a kisfilm ösztönözte az Őslények országa című kiváló rajzfilm elkészítését. A hasonlóság szembeszökő. Ebben a kisfilmben van dráma, halál, és évmilliók telnek el pár pillanat alatt. Nem mellesleg később oktatóanyagként is sokan használták az iskolákban a földi élet létrejöttének szemléltetéseképpen. Sok kisgyereket annyira megragadtak ezek a képsorok, hogy később paleontológussá, biológussá váltak. A híres trükkmester Ray Harryhausen a film bemutatása előtt szintén egy az élet kezdetét bemutató filmen dolgozott, természetesen stop motion trükkök segítségével,de a Disney-filmet látva, félbehagyta a projektet.

Fantasia-disneyscreencaps_com-4524.jpg

Eddig összességében nagyon jól álltunk a Fantáziával, mindegyik kisfilm egy kis remekmű volt a maga nemében. Itt volt eredetileg egy 15 perces szünet a filmszínházakban, hogy a közönség felkészülhessen a következő kisfilmekre. De erre nemhogy 15 perc, hanem egy élet is kevés lenne. A Beethoven Pastoraléjának dallamai alatt látható alkotás maga a tömény giccs. De olyan visszataszító, undorító, a szemet fizikálisan bántó méretekben, amit csak el tudsz képzelni. Vagy még azon is túl. Pucér seggű kupidók, rózsaszín kentaurlánykák, lila szatírok, nemtelen kerubok és szintén rózsaszín táj buja egyvelege égeti ki a retinánkat. Mindent elsöprő giccskavalkád, olyan, amilyet még nem pipáltatok.

fantasia_1940_by_theactress23-d33125h.png

A később bemutatott változatokat ráadásul meg is kellett vágni, és nem a kentaurlányok fedetlen keblei miatt. A ’69-es bemutatóra egészen egyszerűen cikivé vált a patafényező kis néger kentaurlány, aki a többi kentaurlány niggerkarikatúra-szolgája. ’69-re már lezajlottak a polgárjogi mozgalmak, és a polkorrektségre mindig is nagy figyelmet fordító cég kivágatta ezt a teljesen egyértelmű rasszista sztereotípiát. Ha ma nézitek a Fantáziát, akkor sem fogjátok megtalálni benne. Annak idején egyszerűen csak kivágták, de ennek a zene látta a kárát. A mostani DVD-kiadásokon inkább eltakarták valamilyen növényzettel, vagy egész egyszerűen rázoomoltak úgy a képre, hogy a Sunflower nevű szolganigger örökre eltűnjön. Egyébként ez jól mutatja az akkori amerikaiak felfogását, és hozzáállását a témához. Sunflower eltűnését egyébként pozitívan fogadták a korabeli és a későbbi kritikák. Szerencsére nekünk itt a Youtube, így meg tudjuk őt lesni. Egyébként nem volt ez ritka a '60-as években, amikor a Tom és Jerryt játszották akkortájt a televízióban, Tom néger gazdasszonyát (biztos emlékeztek rá, akinek mindig csak a papucsát lehetett látni) több részben kicserélték egy fiatal fehér nőre.

fantasia sunflower01.jpg

Egyetlen szerencsénk ezzel a szegmenssel kapcsolatban, hogy egyszer csak megjelenik Zeusz és a villámaival szétbassza ezt a förtelmes kompániát. A vihar jelenetei nemcsak elégtételt jelentenek számunkra eme borzalom után, de animációs szempontból is szépen kivitelezett jeleneteket láthatunk. Érdekesség, hogy Zeusz baromira hasonlít a későbbi ’97-es Hercules Zeuszára, illetve a Pegazus sem tagadhatná le, hogy innen ered. Itt láthattunk először a film történetében repülő lovakat, és korábban már említett Harryhausent is megihlették ezek a képsorok a ’81-es Titánok harca elkészültekor.

Fantasia-disneyscreencaps_com-7467.jpg

A következő struccos-vízilovas-elefántos-aligátoros balett szimplán csak baromira ízléstelen, de legalább nem olyan visszataszítóan giccses, mint a korábbi. Ez a két, egyébként igen hosszú szegmens növeli a film eklektikusságát, ami mindig is probléma volt a Disney-filmeknél. De mai szemmel nézve nemcsak bántóan rosszak, de kifejezetten unalmasak is. Ha belegondolsz, két óra hosszúságú rajzfilmről beszélünk, ami egyben szkeccsfilm is, a legtöbb alkotásnak egyszerűen nincsen története. Nem egyszerű végigülni. Ha ezt a két részletet kihagyták volna, egy valóságos remekműről lenne szó, nem egy érdekes, de gyakran élvezhetetlen kísérletről.

fantasia-1940-07-g.jpg

A befejezés viszont szerencsére remekül sikerült. Muszorgszkij Egy éj a kopár hegyen című művét használták fel, hogy aztán megalkossanak mindenféle, a Disneyre egyáltalán nem jellemző rémséget. Sokan nem szeretik ezt a részt, a gyerekek meg tutira befosnak tőle mind a mai napig. Ebben a részben Csernabogot láthatjuk, a szláv fekete istent, ahogy a pokol összes véglénye, szellemek, csontvázak sietnek a dicsőítésére, ő maga pedig kegyetlenül a tűzbe veti őket. Monumentális, grandiózus, éjsötét remekmű ez a kis fejezet, amelyért már önmagában megéri nekifeküdni a Fantáziának. Annyira nem hasonlít ez semmire sem, ami Disney, hogy már az ötlet felmerülése után egy külső illusztrátort, Kay Nielsent kértek fel látványtervezésre. Az animációt Bill Tytla készítette, aki rendkívül beleéléssel alkotott meg ilyen nagyra törő témákat. Az effektesek is kitettek magukért, szokásuktól eltérően a szellemek, csontvázak megalkotásához krétákat, filctollakat is használtak.

fantasia-disneyscreencaps.com-12833.jpg

Aztán megszólal az Ave Maria, és véget ér az ördögi party. A jó győzedelmeskedik a rossz felett. Sok kritikus bírálta ezt a befejezést, mondván, hogy hatástalanítja a korábban látottakat. Nem értek velük egyet. Az Ave Maria tökéletes, lassú, szép levezetése a korábban látott izgalmaknak, de az egész filmnek is, beleértve a giccsparádét. Továbbá azt is kritizálták, hogy ha korábban az evolúcióelmélet és a dinoszauruszok jelentek meg a műben, akkor miért keverik most ide a vallásosságot? A zarándokok vándorlásának bonyolult multiplán kamerával készült felvételeit 6 napon keresztül vették fel, mire sikerült megoldaniuk a felmerülő technikai problémákat. Mikor már kész voltak a munkával, vették észre, hogy végig rossz kameralencsét használtak, így újra kellett kezdeniük az egészet. Egy földrengés viszont összetörte az eljáráshoz használt üveglapokat, így harmadjára is nekifuthattak a felvételnek. A probléma mindössze annyi volt, hogy már csak 3 nap maradt a film premierjéig. Végül éjjel-nappal dolgoztak ugyan, de sikerült elkészíteniük a zarándokok vándorlását a premierre.

És hogy miért pont Fantázia lett a címe? A cégnél sokáig csak a „Koncertfilmként” emlegették. Stokowski ötlete volt, hogy Fantázia legyen a címe, utalásképpen az improvizációs zenei előadásmód elnevezésre. Aztán ezen a munkacímen futott, és nem sikerült később sem jobbat kitalálni, még a forgalmazó RKO külön kérésére sem, így aztán maradt a Fantázia.

fantasia-1940-09-g.jpg

Disney kísérletező-újító kedve nem lankadt, mint a fentiekből kiderült. De nemcsak a komolyzenét – amit sem ő, sem a rajzolói nem értettek – próbálta lefordítani sikertelenül a rajzfilm nyelvére, hanem ennél többet akart. Meg akarta újítani a mozik hangzásvilágát, kifejlesztették a Fantasound nevű hangrendszert. Korábban csak mono hangot használtak a filmesek (ne felejtsük el, ekkor még csak alig 13 éve létezik egyáltalán a hangosfilm), viszont Disney sztereo hangzást akart. A zenét több mikrofonnal rögzítették, és több hangszórón keresztül kellett működnie a dolognak. Ez azonban rengeteg problémát okozott, a korabeli mozik ugyanis nem rendelkeztek ilyen felszereléssel. Sőt, amelyik mozi vetíteni akarta, annak a Fantázia vetítése előtt és után 1-1 héttel zárva kellett tartani, hogy a berendezést össze- majd szétszereljék.

fantasia-1940-05-g.jpg

Disney éppen ezért nem is a hagyományos vetítési modellben gondolkozott, hanem egyfajta roadshow-kban, hogy a Fantáziával beutazzák az amerikai nagyvárosokat, mielőtt szélesebb körben elkezdik terjeszteni. Ezekkel a limitált vetítésekkel csak az volt a baj, hogy bármilyen sikeresek voltak is, egyszerűen nem hoztak annyi pénzt, amennyi a sikerhez elég lett volna. Disney újító kedve ezúttal nem csak önmagában bizonyult költségesnek, de egyben magában hordozta a bukást is. Végül a Fantáziát a forgalmazó RKO emberei 85 percesre vágták, és egy dupla vetítés keretein belül egy B western mellett küldték országosan a mozikba. Kivágták belőle az átvezető narrációt, és a Bach nevével fémjelzett absztrakt kisfilmet. A film persze így sem lett siker, összességében még a Pinokkiónál is nagyobb veszteséget kellett elkönyvelnie a stúdiónak. A későbbi számtalan újrabemutatás alkalmával természetesen jócskán megtérültek a költségek, de ez akkoriban nem jelentett vigaszt. Disney eredetileg úgy tervezte, hogy néhány évente előáll egy-egy új Fantáziával, különböző zenekari művekre, különböző kisfilmeket megalkotva, de a bevételek ettől elvették a kedvét. Aztán jóval később, sok évvel Disney halála után készült el a folytatás, a Fantázia 2000.

fantasia dvd2.png

A Fantázia hatodik bemutatásakor, ’69-ben lett igazán népszerű. Pszichedelikus élményként reklámozták az akkori fiatalok, hippik, egyetemi hallgatók, tinédzserek körében. Ők pedig befüvezve, begombázva nézték meg a filmet, és nagyon beütött nekik a cucc. Így vált az akkori ellenkultúra közepén kultfilmmé Disney bukott kísérlete. Ollie Johnston animátor szerint, amikor akkortájt előadásokat tartottak, a fiatalok rendre megkérdezték tőlük, hogy milyen szert szedtek a film készítése közben. És valóban, a Fantázia kellő befogadásához nem árthat valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt állni ahhoz, hogy igazán nagy élménnyé váljon.

A ’82-es bemutatáskor szimplán lecserélték a Stokowski által vezényelt muzsikát egy másikra, és helyenként emiatt még a filmbe is belevágtak, mert más lett a tempó. Taylor felesleges narrálását hol kicserélték, hol egyszerűen elhagyták, amiért igazán nem lehet rájuk haragudni. Végül a mai kópiákon az eredeti verziót hallhatjuk 5.1-es hangra felkeverve, a képkockákat felújítva, és a kis néger szolgakentaurlányt elhagyva. Közben a film megítélése is megváltozott, a kritikusok ma már odáig vannak a Fantázia különlegességétől és merészségétől.

fantasia sorcerers_app6.jpg

Szerintem nem ártana, ha maga a film is jó lenne mindemellett, de ez már egyéni vélemény. Néhány valóban lenyűgöző és érdekes kisfilmet sajnos borzasztóan tönkre tud tenni az ízléstelen giccsparádé, a narrátor pedig minduntalan kizökkent az élményből. Ezért nem tartom remekműnek a Fantáziát, pusztán egy érdekes kísérletnek, amit mindenképpen érdemes megnézni, ha az embert érdekli a Disney-filmek világa. Mindenesetre ez így is elég volt ahhoz, hogy a Fantázia legendává váljon, külön parkja legyen Disneylandben, és a hőskortól kezdve videojátékok emlékeztessenek minket erre a kísérletre.

Természetesen paródiák is készültek, elsősorban a konkurens Warnes Bros Merrie Melodies sorozatában készült Tapsi Hapsi epizódot érdemes megemlíteni. Nem kicsit ripacskodó és gyerekes, és megvalósításban sem éri utol a Disney-filmeket, de egy pillantást azért érdemes vetni rá.

fantasia-fantasia-walt-disney-s-fantasia-01-11-1946-13-11-19.jpg

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2014.10.19. 09:12:37

„A cég küldött Muszorgszkijnak egy 5000 dolláros ajánlatot, hogy felhasználhassák a zeneművét. De azt sem voltak restek közölni vele, hogy ha elutasítja, akkor is fel fogják használni, ugyanis a szovjet szerzői jogok nem érvényesek az USA-ban. Sztranvinszkij jobb híján elfogadta az ajánlatot. Sztravinszkij így nyilatkozott, amikor ’39-ben látta a kisfilmet...”

Santino89 barátom, mindig szívesen olvaslak, de ennél a bekezdésnél kissé megzavarodtam. A Muszorgszkijnak felajánlott ötezer dollárt miért Szravinszkij fogadta el, ő hogy jött a képbe? És főleg hogy a fenébe tudta megnézni a filmet 1939-ben, mikor az USA-ban is csak 1940 novemberében mutatták be?

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.10.19. 10:16:42

@field 64: Kösz, hogy írtál, valójában ez a bekezdés végig Sztravinszkijról szólt, csak ezek szerint én is összekeveredtem egy kicsit.
A dátum viszont stimmel, csak a saját szegmensét látta '39-ben, mert az addigra már készen volt, gondolom valamilyen belsős vetítésen vetítették le neki.

Rainse · http://bugnews.blog.hu 2014.10.19. 12:10:56

Remélem a Fantasia2000-ről is lesz írás! :)

2014.10.19. 12:58:34

„... valamilyen belsős vetítésen vetítették le neki...”

A csókos! :))

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.10.20. 08:12:19

nah ezt a WD mesét nem láttam még soha.

Gombperec hídlakó 2014.10.21. 08:59:05

Ha az ember úgy nézi, hogy 1940-ben csinálták akkor valóban egy merész és fantasztikus alkotás. Bár az is igaz, hogy néhol kissé unalmas, néhol pedig valóban borzalmasan gicces. És kicsit hosszú is.
Viszont a Fantasia 2000 szerintem nagyon jól sikerült, a mai világban is megállja a helyét. Rövidebb, nem unalmas, és nagyon szerethető zenék és animációk vannak benne. Remélem, arról is lesz itt egy cikk! :)
süti beállítások módosítása