Ez is csak egy átlagos nap volt. Odakint sütött a nap, az autók egymás után falták a kilométereket a város forgatagában. Te pedig eldöntötted, - mivel volt szabad tíz perced -, hogy ismét rákeresel kedvenc oldaladra, a Filmbookra, és megnézed, ma mivel kedveskedtek neked a szerkesztők. Azért szereted a Filmbook cikkeit, mert nem csupán hihetetlenül igényesen írják meg őket, de egyszersmind nagyon informatívak - fan fact: valójában a leginformatívabbak az adott témát illetően magyar nyelven -, és mindeközben rettentően szofisztikált humorral operálnak. Mire eddig eljutottál a bevezető szöveg olvasásában, magadban kicsit zavarodottan kérdezed. Minek írja le mindezt ez az istentelenül hülye scal? Hiszen ezt magadtól is tudod. Te a cikk miatt ülsz most itt. Tudni akarod mi az a Stanley Parable. Ráadásul most, rögtön, azonnal, csomó mindennel kell majd még foglalkoznod a nap folyamán, család meg azt az izét is meg kéne csinálni. Ilyesmik. Nyugodj meg a cikk tökéletesen körülírja majd mi is az a Stanley Parable. Úgy fogsz felkelni a székecskédről, hogy nálad jobban senki nem lesz tudatában mi is az igazi, az egyetlen, eredeti Stanley Parable fundamentuma... leszámítva persze a sok ezer másik olvasót, akik szintén olvassák ezt... talán veled egyszerre... ugyanebben a pillanatban... Na mindegy, haladjunk, kattints kérlek a TOVÁBB gombra!

Miután valami furcsa és megmagyarázhatatlan okból rákattintottál a TOVÁBB gombra, hirtelen itt találtad magad a teljes cikknél. Információra szomjazván kezdett totál eleged lenni ebből a sok halandzsából amit eddig olvastál. Meglehetősen furcsa egyébként, hogy ennyi a mellébeszélés, nem ez jellemző erre a szerzőre - már elnézést, de honnét is tudhatnád mi jellemző rám? - különben is eddig mindössze egyetlen sematikus képet láttál ebből az egészből, ahol csupán két ajtó szemez veled. Most komolyan... ebből áll az egész játék? Választás ajtók között? Különben is sokáig csinálja a baromságot, majd szépen átmegyek egy másik oldalra, és majd elolvasom ott, hogy mit is jelent a Stanley Parable. Végül is csak be kell írjam a keresőbe, és egy tucat oldalt kidob rögtön, merre is van a Google...

Rajta, csináld! Ha mindenáron azt akarod, hogy elspoilerezzék neked a legütősebb helyszíneket, fordulatokat, eseményeket, végződéseket. Csak rajta, hess, hess, menj innen, és ha már azon a szuper oldalon jársz, akkor olvasd el gyorsan a Trónok Harca spoilereit is. Ha már lúd legyen kövér alapon, nincs igazam? Na döntsd el mit akarsz, mert nincs kedvem pocsékolni a mennyei mannát valakire, aki elunja az egészet pár bekezdés alatt. Kapsz öt másodpercet:

5

4

3

2

1

Na itt vagy még? Jó. Akkor arra kérlek húzd le a csúszkát és keresd meg a titkos kóddal ellátott - 2845 - bekezdést. Addig beteszek neked ide egy kis zenét, hogy ne unatkozz.

2845

Mond csak... te mindig ilyen irányítható vagy? Komolyan azt teszed amire utasítást kapsz? Fogadjunk a piros lámpánál is megállsz. Sosem gondolkoztál azon, hogy mi lenne ha máshogy döntenél? Elmesélek egy történetet. Évekkel ezelőtt megtetszett egy lány, és elhívtam vacsorázni. A vacsora után úgy döntöttünk, hogy sétálunk egyet, és az ajtón kilépve... JOBBRA fordultunk. Minek következtében két utcával később belefutottunk a tanárába, aki éppen rosszul volt, de olyannyira, hogy kórházba kellett szállítani. Hogy is fogalmazzak, a randinak ez az esemény elég hamar elvette az ízét. Sokáig agyaltam azon, mi lett volna ha BALRA fordulunk? Esetleg akkor is kitalál valamit, hogy lerázzon?

Aztán rájöttem. Akár balra, akár jobbra fordulunk, a vége az egésznek az lesz, hogy sok ember áll körbe, én meg egy koporsóban fekszem. Vagyis meghaltam. Persze Hume tanítása szerint addig nem mondhatom biztosra, hogy meg fogok halni, amíg valóban meg nem haltam, csak azért, mert az a rengeteg ember, aki előttem élt szintén meghalt. Ez az okságon alapuló megállapítás puszta ismétléssé, mechanikus ingerenciává degradálja a gondolkodást. Vagyis a konklúzió. Akkor állapíthatom meg hogy én is meg fogok halni, miután... meghaltam. No persze miután meghaltam már nem igen fogok tudni megállapítani semmit. Vagyis ez a teória önmagában egy paradoxon.

Kivéve, ha feltételezzük, hogy a halál után van valami. Mondjuk élet a túlvilágon. Vagy egy más szinten. Esetleg átlényegülünk valahová, vagy marad a jó öreg reinkarnáció. Esetleg megszületsz leéled azt a 15-16 évet, ameddig eltart, hogy alapfokú olvasási készségeket szerezz, és figyelmed a videojátékok irányába tolódjon el. Majd találkozol a Stanley Parable-vel, és elkezdesz lázasan kutatni utána. És megtalálod a Filmbookot. Ó de izgalmas elgondolás - persze feltételezi, hogy nem csupán nem macska, vagy körte formájában reinkarnálódsz, de olyan szerencsés is leszel egyben, hogy ismét magyarnak születsz, netalán egy külföldinek, aki valamilyen különös okból megtanul magyarul, és aztán ezen a nyelven olvas film és játékismertetőket. Azt természetesen már meg sem említem, hogy a hipotézis axiómája, hogy a Filmbook még 15-16 év múlva is létezni fog. Mert ez nem is lehet kérdés. Szóval, hogy most ezt kipróbáljuk, arra kérnélek, görgess vissza a cikk elejére, és kezd el újra az egészet olvasni hátha érzékelsz valami változást. És még csak meg se kell várd, hogy elteljen az a 15 + x év, - ahol x jelöli azon időmennyiséget ami még hátra van az életedből.

Most miért nem? Pedig olyan jól kitaláltam. Rendben tudom, tudom, most már nagyon kíváncsi vagy mi is ez a játék. De hagy kérdezzek meg valamit. Honnét veszed egyáltalán, hogy a Stanley Parable egy játék? Hát írtam én ilyet bárhol is? A lenti címkékben ott van a videojáték? Fura, eddig azt gondoltam senki se nézi azokat. De ha még így is lenne, azok maguktól generáltak, mégis mit kellett volna odabiggyeszteni? Hiszen a Stanley Parable nem csupán EGY videojáték, a Stanley Parable valójában... a Stanley Parable. Igen, azt hiszem ez fejezi ki legjobban. Megtaláltam a szót, amit kerestem, épp az imént vettem le a nyelvem hegyéről.

Egy megfoghatatlan, behatárolhatatlan kísérlet, amiben Te vagy az alany. Hogy mit csinálsz kizárólag rajtad múlik... meg persze a fejlesztőkön akik neked adták a választás végtelen tárházát... azon lehetőségek közül, amiket ők előre megadtak. Kvázi egy illúziót adtak. Persze ehhez az is kell, hogy megtaláld ezeket a lehetőségeket. Merthogy a Stanley Parable hosszúsága tőled függ. Alapvetően négy percig és huszonkettő másodpercig tart, én jelenleg hét és fél óránál járok már benne, és gyanítom ennél jóval többet kilehet hozni belőle... mondjuk... mondjuk, egy egész Keddet. Igen, ez nagyon jól hangzik.

Persze a Stanley Parable nem mindenkinek való, ó nem nem. Ha nem vagy vevő a humorára és nem készíted fel magad a lehető legváratlanabb helyzetekre, ha nem vagy képes rugalmasan döntést hozni egy nanoszekundum alatt, akkor valószínűleg a Stanley Parable nem számodra készült. Bár ki tudja, hiszen mint fentebb kifejtettem, ez csak azután derülhet ki, hogy te magad megállapítod mindezt. Na jó, lapozz szépen most a 427-esre.

427

Ez most már nevetséges. Tudod mit kíváncsi vagyok valamire. Ha tovább akarod olvasni a cikket, görgess tovább egészen a 8-asig, ha valami egész másra vagy kíváncsi görgess az 1947-ig. Ha pedig eleged van az egészből, akkor lájkolj, és már mehetsz is. Viszlát!

1948

Mondom az 1947!!!-re gyíkarc. Ez itt az 1948. Nincs itt semmi látnivaló, na haladjunk szépen csak tovább. Tünés tünés, az idő drága kincs, az nem terem csak úgy a fákon. Ne töltsd haszontalan sorok olvasásával létezésed.

1947

VALAMI MÁS

8

Ó helló, hát megérkeztél. Örülök, hogy úgy döntöttél, mégis csak inkább engem olvasol tovább. Hiszen alig várom, hogy bemutathassam neked ezt az egészen egyedülálló élményt, amit a Stanley Parable csak adhat. Hogy tetszenek a képek? Remélem nem nézted meg őket, mert spoilernek számítanának. Kérlek, hogy csukott szemmel olvass tovább. Á ez nem jó. Megvan, kérj meg valakit, aki már játszott a játékkal, hogy ő olvassa fel neked az ismertetőt... Ó a francba. De hiszen ha eljutottál már idáig, a tragédia megtörtént. Már LÁTTAD a felbecsülhetetlen információmennyiséget. Elszúrtam. Milyen buta is vagyok...

Pedig annyira igyekeztem, felsültem mint író, mint főszerkesztő, és mint jó barát. Nem hiába mondják, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Szerettem volna még beszélni az indítómenüről, amiben van egy indítómenü, amiben van egy indítómenü, amiben van egy indítómenü, amiben van egy indítómenü, amiben van egy indítómenü, amiben van egy indítómenü... Egyáltalán mi az az indítómenü? Létezik ilyen szó? Nem inkább indítómünü vagy indítómanó?

Most mit csináljak, mindjárt itt a vége, és még annyit akartam beszélni erről a csodáról. Meg akartam győződni róla, hogy megtettem mindent, hogy átadjam mi is a lényege, az esszenciája, a fundamentuma az egyetlen és igazi Stanley Parable-nak. De hát ez van, nem értek hozzá, katasztrófa vagyok. Bárcsak lenne még idő, bárcsak lenne még hely, hogy kifejezzem magam, mert akkor talán el is érnék valamit. Gondolom nem veszed be ha arra kérlek, hogy most a 427-estől folytasd, és akkor az egész ismertető sokkal jobb lesz... sejtettem. Mit kéne csinálni? C'est la vie ahogy a német mondja, ezt fújhatom, hiába a jószándék, hiába a szorgalom, a sok sok tanulás, ha nincs hozzá tehetség. Nekem ez jutott, mindenesetre annyit azért még mondanék, hogy...

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Ui: hahó, még itt vagyok, még tudnék mit mesélni... ööö egyedül hagytatok? Na ez az én szerencsém. Azt hiszem másik munka utána kellene nézzek. Mondjuk... mondjuk nyomkodhatnék gombokat megadott sorrendben. Igen, azt hiszem, annyi elég lenne, azt talán nem szúrnám el, akkor boldog lennék. Megyek, megvalósítom önmagam.

EIGHT