Önnek is elege van az Európába özönlő arab invázióból? Mérhetetlen haragot és dühöt érez az ártatlan civilek párizsi legyilkolása miatt? Szeretné látni, hogy ezeket a tehetetlen liberális, tökölődő vezetőket egymás után robbantják fel a limuzinjaikban? Szeretné látni különösen Angela Merkelt, ahogy öt centiről lövik fejbe? És szeretné látni, ahogy több száz arabot lemészárol a nyugat jelenkori védelmezője? Micsoda? Dehogyis az USA, Gerard Butler! Nos, ez esetben a London has Fallen garantáltan tetszeni fog Önnek!

És lényegében ennyi. Ennyi a film. De ez pont elég. A liberális Hollywood elég karcos-murcis választ adott a 2015-ben Európában zajlott eseményekre. Szó nincs már német terroristákról, oroszokról – hagyjuk már –, itt, kérem szépen, arabok vannak. Ezrével, mindegyik barna bőrű, valahonnan Faszomisztánból. És a kultúra bölcsőjére, Európára törnek. A terv nagyon agyafúrt, évekig tervezhették. Az angol miniszterelnök meghal, és ezért egybesereglik tiszteletét leróni a legtöbb nyugati vezető, a francia, az olasz, kanadai és a japán miniszterelnök, a német kancellár és az amerikai elnök. Egyetlenegynek van több esze: az orosz elnöknek, aki leszarja az egészet, és így életben is marad. Mert a film nem árul zsákbamacskát, itt London elpusztul.

Lényegében a Die Hard-filmek halálával – az, ami mostanában megy, az valami élőhalott – nem maradt akciófilm a porondon. Ezt a fájdalmas rést pótolta be három éve a White House Down és az Olympus has Fallen, amely végeredményben ugyanazt a témát dolgozta fel. Na most a sikeresebb már meg is szülte a folytatást. És mint az trendi, az eseményeket Londonba helyezték. Nem tudom, mennyire vettétek észre, de két nagy trend megy már évek óta Hollywoodban, ha helyszínt kell keresni. Az egyik a cselekmény – totál random módon – Londonba helyezése, merthogy USA meg Anglia mennyire bratyiban van, pláne 9/11 óta – a filmben még arra is utalnak, hogy Anglia a legrégebbi szövetsége az USA-nak, a franciák valszeg ekkor fognak kivonulni a vetítőtermekből, és elkezdik követelni, hogy a French Friest odaát nevezzék vissza Freedom Friesra. A másik pedig, ha a cselekményt – szintén random mód – Kínába helyezik, merthogy Kína lesz itt szép suttyomban a következő nagyhatalom, mindenki nekik tartozik, mindent ott gyártanak, és nem árt velük jóba lenni, akkor is, ha kommunisták.

A történet úgy baromság, ahogy van, mert az első perctől fogva lehet tudni, mi történik. De más dolog megtervezni egy ikertorony elleni merényletet, mert azok nem mennek sehova évek alatt se. De azt megtervezni, hogy melyik úton, merről, mivel, hány emberrel jönnek a világ különböző államfői, azt az utolsó pillanatban lehet. De miután mindenki más meghalt, a cél: kimenekíteni az USA elnökét a veszélyzónából, és eljuttatni az Air Force One-ig.

De egy jó akciófilmben ez nem is számít, mert mást várok el tőle. Például, hogy úgy szögezzen a székbe, hogy ne legyen megállás, hogy izgalmas legyen, hogy szorítsak a hősökért, akkor is, ha sejthető, hogy úgyis életben maradnak. Hogy elhiggyem Butlernak, hogy egymaga képes kiirtani a teljes Sínai-félszigetet, hogy lefutja a cross motoros bandát, mert whiskey-n és rossz döntéseken edzi szervezetét. Hogy a kellemesen borzongató, feszültséggel teli felvezetés után azt vegyem észre, máris eltelt másfél óra. Kapjak néhány egysorost, poénokat, és végül minden legyen jó. Hiszen a vége jó.

A poénok egyébként működnek, a legtöbbje az elnökök kifigurázásából ered, hogy a francia mekkora egy gyökér még most is, hogy a Berlusconi-klón arra akarja kihasználni a temetést, hogy megdugja a szeretőjét a Westminster apátság tetején, és még Putyinnak is sikerül beszólni egy mondat erejéig – bár lehet, a film nem vette észre, de lényegében megdicsérték vele az előrelátásáért. A legdurvábban mégis Merkellel bántak el – nem gondoltam volna, hogy meg mernek egy ilyet lépni –, elvégre miért kell más néven szerepeltetni a német kancellárt, ha az középkorú, szőke és nő?

Az effektek nekem hihetetlen módon tetszettek, amit szét lehet cseszni Londonban, azt elpusztítják, hidakat robbantanak fel, emlékműveket tesznek földdel egyenlővé, de a legjobb az egészben, hogy mindez igen-igen látványos. A Stinger rakétás támadástól az agyamat eldobtam, annyira jó. Az eredeti gárda visszatérte pedig öröm a szívnek. Aaron Eckhart a tökéletes elnök, nagyon jó kettőst alakítanak Butlerrel, Morgan Freeman ismét higgadtan próbál úrrá lenni a helyzeten, Butler pedig a 300 óta nem szerepelt ilyen jó filmben. Az első rész csak a bemelegítés volt, ez itt az igazi csemege, jöhet a folytatás, csak ne a valóság írja azt is.

Amennyiben tetszett a kritika, akkor azért, ha pedig nem, akkor pedig azért oszd meg a Facebook oldaladon!