E filmről annyit kell tudni, hogy innentől jegyzik Paul Giamattit, aki valami kiváló, a többszörösen neurotikus Miles szerepében, akinek élete derekára minden félresiklott, ami csak lehetséges. Házassága zátonyra futott, nincs rendes munkája, nem átall anyjától pénzt lopni amiből később gavallérkodhat, és olyan bipoláris zavarban szenved, hogy hozzá képes Woody Allen negyven filmnyi életműve apró fejfájásnak tűnhet. Életének egyetlen értelme a BOR. Mert ebben mester, ehhez ért, itt otthon van, itt tudja mitől döglik a légy.

Barátja Jack, a lecsúszott sorozatszínész a tökéletes ellentettje, ő nem akar borokat kóstolni ebben a pár napban, nem a golfpályán akar ütögetni, ő csupán egyetlen egyet akar, zsákolni egy utolsót - vagy, kettőt, hármat, négyet - mielőtt megházasodik. Nem szép dolog? Miles szerint sem, aki olyan normák és szabályok szerint él, olyan aprólékosan megtervezte barátjának az egész hetet, hogy ezen teljesen megsértődik. Még Virginia Madsen sem tudja felolvasztani, aki valamiért vonzónak tartja ezt a hibbant pasit, és meg kell hagyni utoljára akkor volt ilyen dögös, amikor jó tíz éve a Hegylakó meghúzta. De végső soron Sandra Oh sem marad el tőle szexiségben, és kellemes meglepetés, hogy mindegyikük tud játszani.

Persze ennél jóval több van ebben a filmben, a görcsös tipródás a múltban elhibázott lépések miatt, az elfojtott szorongások fájdalmas traumái, a depresszió bugyrainak útvesztői, és a már említett emberi kapcsolatok csodái, a lehetséges újrakezdés, az "úgy még nem volt, hogy sehogy se legyen" elv örök érvényű igazsága. Ami miatt mégis jó nézni ezt a filmet, még úgy is, hogy az amerikaiak láthatóan nagyon büszkék nevetséges borvidékeikre - mert hát nekik az is van -, vagy ha a túlságosan hosszú film az utolsó negyedben elég csúnyán megbicsaklik. Payne nem ítélkezik, felajánl két lehetséges életvitelt ezen utazáson, egy szörnyűségeset, meg egy nyomorúságosat, te pedig kiválaszthatod melyik áll szívedhez közelebb. És ki tudja, talán még tanulsz is közben pár dolgot a borokról. Ha más nem annyit, hogy a Pinot Noir nem csak vörösbor lehet.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!