Kevinnek 23 különböző személyisége van... Ön ebből két óra alatt mindössze négyet fog látni...

Essünk túl a kötelezőn, mert lesz pár keresetlen szavam erről a filmről. Van egy többszörösen tudathasadásos elmebetegünk, Kevin, aki egyik nap elrabol három szűz leányt, hogy aztán bezárja őket egy pincébe, és ott halálra rémítse őket. A dolog vége valószínűsíthetően rossz lesz, hacsak a lányok nem szöknek meg, esetleg valaki, Kevin pszichiátere, ki nem találja, mire is is készül kedvenc betege. Ez lenne nagyjából a történet, amelynek két órán át bonyolódnia kellene a szemünk előtt, hogy elborzadjunk, ahogy az egy horrortól elvárható lenne, és magunk alá csináljunk a félelemtől, ahogy az egy magára valamit is adó thrillertől elvárható lenne. De egyiket sem fogjuk csinálni, mert sajnos ez a film kiszámítható, vontatott, unalmas, és cirka tíz évet késett.

Először fogalmam nem volt, mi ez a film – valljuk be, voltam már néhányszor így –, aztán kiderült, hogy James McAvoy játssza a főszerepet. Hm, egyik kedvenc színészem, akiben még egyszer sem csalódtam, tehetséges, szerethető, elképesztően jól játszik, akármit is kapjon. Aztán amikor kiderült ez a skizofrénes dolog, egy kicsit már húztam a számat, mert dögöljek meg, de mintha már lett volna egy ilyen film James Mangoldtól, a 2003-as Azonosság, amely meglepő volt, és furcsa, de a mai napig emlékszem rá, pedig mindössze egyszer láttam. De talán tizenhárom év múlva megint el lehet sütni ezt, nem? És aztán a végére jött a tenyeres bele a paradicsomszószba, a filmet nem más rendezi, mint M. Night Shyamalan. Eeeeeh?

Mondom mindezt úgy, hogy az indiaihoz is teljesen más élmények fűznek. Nem estem hasra se a Hatodik érzék, sem a Sebezhetetlen előtt, de nem is utáltam A falut vagy Az eseményt. A jeleket egyenesen imádom tőle, még akkor is hittem benne, amikor már régen nevetség tárgya lett. Az első furcsaság, amin felkúrtam az agyam a direktorral kapcsolatban, A lány a vízben volt, de hát minden rendező életében eljön a pillanat, amikor megrendezheti élete filmjét. Igaz, a legtöbben ilyenkor Eredetet vagy A Gyűrűk Urát csinálnak. Aztán a második csapás idestova hét éve történt, baszki már hét éve, ezt nem akarom elhinni, Az utolsó léghajlító képében. Mai napig nem értem, miért érezte ezt fontosnak levezényelni, lehet, ki akart lépni a trükkmester szerepkörből, lehet, mázsás teherként nehezedett rá, hogy mindig kell valami csavar a filmjeibe. Ki tudja.

Majd három évvel később jött a kegyelemdöfés, A Föld után. Egy film, amelyben egy ennyire egyedi látásmóddal operáló rendező egyszerűen elveszik. Nem lehet megtalálni, egy mákszemnyi sem marad belőle. Csinál egy fostalicska bérmunkát, semmi csavar, semmi nyomás, és még csak nem is hozza ki korrektre. No mindezek miatt vártam ezt a filmet, mert ez volt Shyamalan utolsó esélye, hogy visszalopja magát a nézők szívébe, és bebizonyítsa, hogy igenis tud ő még meglepetést okozni. Hát nem tud. Az Azonosság se volt egy hű de nagy etvasz, de úgy ítélem meg, amit vállalt, korrektül teljesítette, amit a témából ki lehetett hozni, azt ki is hozta. És van ám még valami, ami miatt különösen szkeptikusan ültem be a moziba. Én nem hiszek ebben a baromságban.

Az, hogy van egy kis tudathasadásunk, az még elmegy, mert nekünk is van, igaz-e, Sanyi? De mi a fenének huszonhármat begyömöszölni egyetlen színészbe? Ebben épp az lett volna a bravúr, hogy McAvoy széles színészi palettáját kitolják a végletekig. Igaz, huszonhárom különböző személyiség kellően alapos bemutatására a jövő hét se lett volna elég, nemhogy két óra. De azért azt legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy kapunk belőle NÉGYET, pontosan annyit, amennyit már a trailerben is elsütöttek. Oda pont elég volt, igen, le is lőtték benne az összes poént és csavart. A végére ugyan kapunk még pár másikat, csak az íze kedvéért, addigra már minden mindegy, jöjjön a megváltó stáblista.

Engedtessék meg nekem, hogy éljek a gyanúperrel, 23 személyiség, akik közül az egyik, CSAK az egyik cukorbeteg? Ki a halál fasza hiszi ezt el? Az elme valóban nagy rejtély, de ez az ember nemcsak akkurátusan átlényegül, de át is öltözik. Az nem két perc azért. Miközben öltözik, még az egyik, vagy már a másik személyiség? Nem csak színház ez az egész? Nem csak megint arról van szó, hogy az ufótól lettem terhes már túlságosan profán? Most már mást kell letolnunk az egyszeri néző torkán? És ha még létezik is ilyen? Nem kellene az ilyen embert elzárni a fenébe? Tudom, hogy tolerálni kell mindent, csak a normális életvitelt nem, de ha valaki ilyen ön- és közveszélyes, ami már abból is kiderül, hogy ötpercenként személyiséget vált, az hogy lehet, hogy tíz éve dolgozik, és ezt senki nem veszi észre?

A három lány közül egyedül Anya Taylor-Joy kap egy kis hátteret, ami egy újabb réteget alkot a filmben, ami azonban nincs kellőképpen kifejtve, arra viszont elég, hogy kitaláljuk, ő fog szembeszállni Kevinnel. A forgatókönyv úgy szar, ahogy van. Nem érdekel, hogy ezek a jellegtelen hülye picsák megdöglenek-e. Nem érdekel a vén csoroszlya pszichiáter sorsa, aki nyilván libáért vette a diplomáját, és félrekezelte antihősünket. De legalább megkapta a méltó büntetését. A helyenként ripacskodással kacérkodó McAvoy-t se fogják Oscarra jelölni, mert Gollam jobban hozta a skizót 15 éve, pedig az egy CGI-karakter volt. Sőt, hát Jimmy boynak volt egy olyan filmje, ahol már alakított tudathasadásost, bár ott csak kettő személyiséget kellett megformálnia, és az is sokkal jobban ment neki.

Még a legjobban a film vizuális megvalósításai tetszettek, amelyek reflektálnak a mondanivalóra, ilyen például a főcím és a stáblista. De ezt leszámítva borzalmas csalódás Shyamalan legújabb próbálkozása. Pedig megtalálható benne az összes rá jellemző jegy, értsd: megjelenik hülye szerepkörben, és kapunk csavart a végén, amely mindennél jobban mutatja, hogy mennyire elfáradt és kiégett már. No persze jobb film, mint A Föld után és Az utolsó léghajlító, ha így haladunk, húsz év múlva megint csinál egy Hatodik érzéket. Ezt rendezőnk is érezhette, mert a film utolsó másodperceibe becsempészett még egy jelenetet, amit azonban remélem csak poénnak szánt, mert ha komolyan gondolja, hát akkor bizony kurvára elkésett vele.

Ha tetszett a kritika, kérlek, lájkold a Facebook-oldalunkat!