Nézzük csak, milyen címet adtak volna ennek a filmnek, ha mondjuk, teszem azt, harminc évvel ezelőtt készül... öööö... Hetedik utas a Halál? Hm. Esélyes.

Ha röviden vagy kíváncsi a véleményemre, akkor ennyi. Mehetsz is a dolgodra. Láttad az Alient? Ha minket olvasol, valszeg láttad. Akkor láttad az Életet is. Igazság szerint nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen pofátlan Élien-nyúlást. Nem tudom, hogy Rhett Reese és Paul Wernick mégis mit gondolt, amikor ezt papírra vetették, és hogy a fenébe lehet az, hogy ez zöld utat kap, más filmek meg nyögvenyelősen készülnek? Meglehet, a Deadpool sikere miatt, merthogy azt is ők körmölték le, kaptak egy Joker kártyát, és azt írtak, amit akartak. Az a baj, hogy a Deadpoolon kívül nem csináltak semmi emlékezeteset, egy Zombielandet, meg egy G.I. Joe - Megtorlást. De ha már nekik nem volt eszük, legalább Daniel Espinosának lett volna, és pitchelés közben az asztalra csaphatott volna. Tök jó, hogy szeretitek az Alient, de minek csináljuk meg újra?

Hat űrhajósunk az ISS-en teljesít szolgálatot, és felveszik a kapcsolatot az első bizonyíthatóan földönkívüli életformával. Azt felviszik az állomásra, majd tanulmányozni kezdik. A dög hamarosan elkezd zabálni – egyik szereplőt a másik után –, egyre nagyobb lesz, és szép sorban elkapkodja a legénység tagjait. Ha most azt mondom, még bele is mászik az egyik gyomrába, hogy aztán ott megrágjon mindent, majd előmásszon belőle, akkor talán már kapiskáljátok. Még egy olyan rész is helyet kapott a filmben, amikor – a suspense-t fenntartandó – nem látjuk közvetlenül a lényt, csak a műszerek jelzik, merre kóricálhat. Mondjuk ezt speciel az Aliensből koppintották, a lény kinézetét meg a Prometheusból, csak hogy teljes legyen az összkép. Sőt felhívták a figyelmem arra, még a főcím is a híres filmet utánozza, a tipográfia meg minden. (Psszt, ne mondd azt, hogy meg minden, csak, hogy tipográfia!) Az egyetlen lényegi különbség, hogy nincs az emberek között senki, aki ne akarná megölni a kis rohadékot, amint kiderül ellenséges szándéka, és ez... jó.

Ha túl tudjuk tenni magunkat azon, hogy mi értelme lehet az ilyen filmeknek – megjegyzendő, ha ebben nem játszanának A-listás sztárok, mint Jake Gyllenhaal, Ryan Reynolds és Rebecca Ferguson, erre a filmre már holnap nem emlékezne senki –, akkor azért kapunk egy pörgős és székbeszögező bő másfél órát, és rengeteg olyan jelenetet, ami gyomorforgató. Ezek általában ahhoz köthetők, amikor Kelvin – merthogy neve is van a rohadéknak – éppen szintet lép az evolúció következő fokán. Ezek miatt pedig egyszer tuti izgalmas élményt nyújt a film. Sőt, ha soha nem láttad az Alient, akkor lehet, ez jobban fog tetszeni, mert ez is „okos” sci-finek akar látszani. Vagyis Kelvint leszámítva semmi fantasztikus nem lesz benne, hiszen az ISS-en mai napig dolgoznak, többnyire kevert nemzetiségű tudósok. A filmben két amerikai, két brit és egy japán dolgozik, persze orosz főnökség alatt. Folyamatos a súlytalanság, és nincsenek lehetetlen dolgok. Mondjuk a film azt mutatja be, ha az idegen létforma nem akar barátkozni.

Ami sokkal nagyobb bajom, hogy a szereplők számomra nem smakkolnak. Értem ez alatt, hogy fogalmam sincs, Reynolds miért gondolta, hogy ez a karakter majd jó lesz neki, mintha csak a Deadpool miatt ugrott volna be kicsit szerepelni. Semmit nem tudunk meg róla. Gyllenhaal sokkal bonyolultabb szerepeket szokott eljátszani, és róla is csak annyi derül ki, nem igazán szereti az embereket. De miért ilyen hülye? Egyszerűen Gyllenhaal karaktere nem lehet ennyire hülye! Ferguson totál kirakateleme a filmnek, mintha ott se lenne, ha kicserélnék egy pónilóra, az se tűnne fel. Miért gondolták mégis, hogy ez jót tesz a karrierjüknek? Mert mostanság trendi sci-fiben szerepelni – lásd Utazók?

A csapat másik három tagja se valami okos, a japán asztronautát Hiroyuki Sanada játssza, ő a forgatókönyv szerint még csak valami emlékezetes halálnemet se kapott, az egyetlen rejtély, hogy meddig húzza. Ha Olga Dihovichnayaról nem hallottál még, az nem a véletlen műve. Szerepe kimerül abban, hogy orosz akcentussal beszél, osztán konyec filma. Elismerendő, hogy orosz hölgyet castingoltak a valósághűség miatt. Utolsó űrhajósunk pedig a központi szerepet kapó Ariyon Bakare, akinek eddigi leismertebb alakítása a Kék négyes volt a Zsivány egyesben. Viccet félretéve, tőle kapjuk a legjobb alakítást, és pár igen emlékezetes jelenet köthető hozzá. És akkor itt van maga Kelvin. Esküszöm, ha Kevinnek hívják, már komédiát kapunk horror helyett. Az első pillanattól érezni, hogy ez egy okádék kis valami. Hogy ezt el kell taposni, és a szereplők egy darabig megnyugvást is adnak, hogy egyikük sem szimpatizál vele, hanem ahogy kifejtik: GYŰLÖLIK.

Pofán köpve a tudományt, a pénzsóvárságot, mindegyiknek a saját élete a fontosabb, és ki akarják nyírni. Kelvin animálása már más kérdés, sok helyen tisztára látszik a CGI – tudom, hogy CGI, de azért lehet próbálkozni, hátha elhiszem, hogy nem az. Egyetlen mentsége az lehet a filmnek, hogy az utóbbi húsz évben bármit csináltak az Aliennel a vásznon, az ritka pocsék lett. Az azonban a forgatókönyv silánysága, hogy minden fordulatot hat kilométerről ki lehet találni, és ettől bizony a film vége ritka unalmas és erőltetett lesz. Amikor Akira Kuroszava megnézte az Egy maréknyi dollárért című spagettiwesternt, küldött Sergio Leonénak egy levelet, amelyben megköszönte az élményt, de figyelmeztette, ez továbbra is az ő filmje, pedig ott még műfaji váltás is történt. Nagyon kíváncsi vagyok Ridley Scott küld-e esetleg hasonlót Espinosának.

Ha tetszett a kritika, kérlek, lájkold a Facebook oldalunkat!